Megtört a Sonic-átok

Manapság nem lehet úgy Sonic játékról írni, hogy ne emlegetnénk fel a mostanra mémmé vált Sonic-körforgást. Azt a szerencsétlen folyamatot, ahogy az új, ígéretes új bejelentések végül egytől egyig csalódást okoznak a rajongóknak. A legújabb játék, a Sonic Mania nem ilyen, és talán ez a legfontosabb, amit rögtön megállapíthatunk róla. De hogy megértsük, miért sikerült az, ami máskor nem, látnunk kell, kik állnak a fejlesztés mögött. Ironikus módon nem a japán Sonic Team.

Christian Whitehead neve akkor robbant be a köztudatba, amikor saját fejlesztésű motorján elkészítette a Sonic CD modernizált változatát mobilokra (!) és akkori konzolokra. Sokan azt gondolták, milyen profi konverzió lett, pedig az valójában egy teljesen új játék – ékes bizonyítéka annak, hogy a rajongóból lett fejlesztő tökéletesen érti, hogyan kell Sonic játékot készíteni. Munkáját később újabb epizódok újragondolásai követték, míg végül a Sega volt olyan bölcs, hogy megbízta őt, és más rajongókat egy vadonatúj, de a klasszikus játékmenetet felhasználó játék elkészítésével.

Az eredmény a Sonic Mania – egy olyan játék, amely részben retró gyűjtemény, részben új kaland, de mindenképpen az eredeti, 16 bites epizódok látványvilágát és játékmenetét felélesztő produkció, jó adag modernizálással karöltve. A fejlesztők szinte minden tekintetben visszatértek az alapokhoz: csak három játszható karakter van (Sonic, Tails és Knuckles), nincsenek ostoba, stílustalan színes „barátok”. Van összesen 12 zóna, melyek egy része klasszikus helyszínek újragondolása, a többi teljesen új alkotás, a 3D-s bónusz pályák pedig a Sonic 3-ból és a már említett Sonic CD-ből köszönnek vissza.

Ez az egyveleg is meg van magyarázva: Dr. Robotnik, a soha nem nyugvó gonosz tudós egy olyan erőforrásra lel, amivel nemcsak gyilkos gépeket tud építeni, hanem hőseinket is képes kedvére teleportálni térben és időben. Így eshet meg, hogy Sonic olyan klasszikus pályákra kerül vissza, mint a Green Hill Zone, Chemical Plant, Flying Battery vagy Oil Ocean, régi és új főellenségekkel találkozik, hiszen Robotnik néhány egészen elmés új szerkezetet is bevet hősünk legyőzésére. Túl nagy sztorira persze nem kell számítani, az előtérben kizárólag a játékmenet áll.

Fontos megjegyezni, hogy a régi helyszínek sem puszta másolatok. Minden zóna két fejezetből áll, melyek közül az első a klasszikus játékokat idézi, a második viszont sokkal nagyobb, a régi elemeket újakkal feldobva, teljesen új tervezésű pályák. Itt kidomborodik a fejlesztők zsenialitása, és az, hogy mennyire értenek a pályatervezéshez. Az egyes zónák hatalmasak, de tényleg, többségükön rendesen el lehet veszni, kismillió útvonal, rejtett szoba, kincsek, platformok, régi és új pályaelemek váltják egymást. Egyszerűen csodálatos, ahogy a régi helyszíneket új ötletekkel dobták fel úgy, hogy azok tökéletesen illenek beléjük. Még a három karakter eltérő képességeire is figyeltek (Tails repülni, Knuckles pedig mászni tud), így több helyen még a kiindulópont sem azonos. Érdemes mindhárom hőssel nekifutni.

Retró és modern kaland egyben

A hatalmas és kivétel nélkül élvezetes pályák mellett akad tartalom még bőven. A kampány (Mania Mode) mellett száguldhatunk az idő ellen (Time Trial), van helyi osztott képernyős kétjátékos mód, ha pedig a bónusz pályákon elég medált gyűjtünk, még titkos játékmódok és képességek is megnyílhatnak. A Sonic Mania garantáltan hosszú időre leköti az embert, és még kihívás is akad. A játék telis-tele van ötletekkel, a pálya végi főellenségek néha kikacsintások a régi játékokra, máskor hihetetlenül ötletes feladatok, amiket a Sega- és Sonic rajongók imádni fognak.

Bár a játék alapvetően a 16 bites élményt hozza, technikailag sokkal modernebb annál. A játékmenet folyamatos 60 fps képfrissítéssel fut, a színek élénkebbek, a hátterek és pályaelemek a pixeles látványvilág ellenére is jobban kidolgozottak, mint amiről a Mega Drive korszakban valaha is álmodhattunk. A 3D-s pályákra ugyanez érvényes, a tükörsima mozgás jótékony hatással van az irányításra és az egész élményre. Más érdekességek is akadnak – új, eddig nem látott pályaelemek és effektek, részletesebb animációk, végre teljes sprite forgatási és nagyítási technika, amikre annak idején nem volt lehetőség. A Sonic Mania tényleg olyan, mint egy elveszett Sega Saturn játék, csak még modernebb és nagyobb felbontású. Egyszerűen öröm nézni minden pillanatát.

Ugyanez érvényes a zenékre is – a soundtrack egész egyszerűen tökéletes. A régi dallamokat finoman, de az eredetihez hűen újrakeverték, az új zenék pedig olyanok, mintha 1991 soha nem múlt volna el. Tisztábban szólnak a hangeffektek is, és minden, de tényleg minden a helyén van ilyen szempontból is.

De természetesen a játszhatóság a legfontosabb, és ez az, ahol a Sonic Mania szintén nem okoz csalódást. A karakter irányítása, gyorsulása, lendülete, ugrása és képességei 100%-ig megegyeznek a klasszikus játékokéval. Nincsenek otromba ötletek, nem rontották el semmivel. Aki annak idején szerette, azonnal otthon fogja érezni magát, aki pedig most ismerkedik vele, ezzel a játékkal megtapasztalhatja, milyen érzés egy tökéletes Sonic kalanddal játszani.

Sonic the Hedgehog idén 25 éves, ennél szebb és jobb ajándékot pedig nem is kaphattunk volna tőle. A rajongókból lett fejlesztők egy jószerivel tökéletes játékot hoztak tető alá, amiben minden benne van, amit szerettünk Mega Drive-on és Mega-CD-n. Animált intró, pályák, játékmenet, titkok, kihívás, ötletek. Egy-egy hosszabb vagy bosszantó pályába lehet csak belekötni, másba nem igazán. Csak remélhetjük, hogy ezek után folytatás is készül. Sonic visszatért, és megtörte az átkot. Reméljük, így is marad.

Pro:

• Tökéletes irányítás;
• Klasszikus játékmenet sok új ötlettel;
• Gyönyörű látvány és zenék;
• Sok pálya és egyéb tartalom.

Kontra:

• Egy-két idegesítő pályaszakasz és főellenfél harc;
• Jobb lett volna több új helyszín.

90

A Sonic Mania PC-re, PS4-re, Switch-re és Xbox One-ra jelent meg.

dreampage