A kiegészített tartalom félkövér betűkkel lett beillesztve.

BEVEZETŐ

Mindössze 8 órányi játék után talán elhamarkodott dolog belevágni egy játékleírásba. Bár attól függ, honnan nézzük. Sok kemény pénzért megvásárolható játékot ennyi idő alatt a telepítéstől az end credits-ig végig lehet tolni. Ezek persze nem RPG-k. Ha a tiszta játékórákat vesszük figyelembe, akkor ár/érték arányban a szerepjátékok vezetnek, viszont ez általában sajnos más értékek rovására megy. Elmondható hogy az RPG műfaj mára elsatnyult, mégis több a rajongója mint valaha. Az elsatnyulás pont abban nyilvánult meg, hogy a legmélyebb RPG elemeket legtöbbször felhígítják, hogy nagyobb közönség számára vonzóvá, emészthetővé váljanak. Ennek örül a játéktársadalom, a keményvonalas RPG-sek meg inkább sírva visszatérnek a dobókockás, karakterlapos valódi szerepjátékokhoz, ha megtehetik.

A satnyulás két irányban ment végbe:

Az egyik irány az RPG-nek csúfolt hack&slash játékok tömkelege, ahol általában valami főgonosz lerohanja csatlósaival a világot, és nekünk heves balegéregérgombozás közepette kell elverekednünk magunkat a rosszbácsi telephelyére, ahol aztán végzünk vele. Nemlétező sztori, gyenge harcrendszer, monoton játékmenet jellemzi ezeket az egyébként kedvelt játékokat, amiket leginkább az visz előre, hogy lelkesen várjuk, hogy mikor melyik lecsapott ellenfél milyen cuccot dob el. Ezek az úgynevezett „drop”-ok. Azt hiszem sokaknak viszket a mutatóujjuk mióta hallották a Diablo 3 nevet. Tény hogy ezeknél a játékoknál a hangulat mérvadó, és ha az megfogja a játékost, már félsiker. Én azt mondom, hogy ha már egyértelműen a darálás a fő játékelem, akkor lehetne a harcrendszer mélyebb mint az egyszerű „clickfest”. Mégis az ilyen próbálkozások rendre elbuknak, bizonyítva, hogy az emberek szeretik, ha a játék egyszerű mint egy bot. Volt egy Revenant, ami a gagyicska világ és háttérsztori mellé egy komolyabb harcrendszert kínált, mégse kellett sok embernek. A 3rd vagy 1st person 3D hack&slash játékok is rendre elbuknak, amellett hogy ritkák mint a fehér holló. Van pár ember aki szerette őket, és kb. 5 évente kaptak is egy új címet. Volt anno Blade of Darkness, Rune, meg nemrég egy Dark Messiah, és néhány satnya filmadaptáció, de az eladások alapján valahogy az izometrikus nézet jobban bejön a vevőknek.

A másik vonal a kiműanyagosodott RPG-k vonala. Ez a legbosszantóbb kategória egy vérbeli szerepjátékosnak. Mert nem elég jó számára, de annyira nem rossz hogy ne játsszon vele. Legtöbbször régi nagy nevek, elődök sikerének meglovagolásával próbálják megtartani a korábbi vásárlókat, miközben a már említett hígítással vonják be az újakat. Olyan játékok ezek amik mindenbe belekapnak hogy a legnagyobb közönséget célozzák meg, és emiatt semmit sem csinálnak igazán jól. Véleményem szerint árnyékai csak ezek a régebbi címeknek, mint a Fallout, Planescape Torment, Morrowind, mind olyan játékok, amelyek mélységükkel elfedték, elfeledtették hibáikat. Míg a Morrowind végeláthatatlan világával és lehetőségeivel elfeledtette, hogy az animációi ratyik, és a harcrendszere siralmas, addig az Oblivionban, az agyonhypeolt utódban ezek a hibák már ordítanak. A Fallout 3-mat pedig nem is emlegetném együtt az elődjeivel. Egy játék ami 3-4 óra után már képtelen újat mutatni, nem fogható ahhoz amit a Fallout név képviselt a múltban. Hála istennek van néha egy-egy fejlesztő csapat, akik mernek valami újat is letenni az RPG asztalára, és nem átallnak „maguknak” fejleszteni és nem a közönségnek, minek eredményeként születnek komoly alkotások. (Witcher)

Ezek persze magánvélemények, senkivel sem szeretnék vitázni, hisz ízlések és pofonok, kinek a pap, kinek a papné, stb. Csak bevezető volt, hogy a következő leírásban az olvasó értse, hogy miért állok a dolgokhoz úgy, ahogy.

Szóval az RPG elemek és a multiplayer izgalmainak ötvözésével születtek meg az MMORPG-k, a kizárólag online élvezhető szerepjátékok. A fent említett két vonal, és az ősi RPG-k elemeiből táplálkoznak, több-kevesebb sikerrel. Ezen a téren nem rendelkezem nagy tapasztalatokkal, és amúgy sem tudok elég objektív lenni, ezt az olvasó legyen szíves figyelembe venni. A Tökéletes Világ előtti egyetlen kapcsolatom a műfajjal kb. 2 órányi WoW-ozás volt (egy free week alkalmával), aminek a végén csak annyi konklúziót vontam le, hogy: WoW! Hogyan képesek milliók játszani ezzel a szerencsétlen gagyisággal?!? És nyomtam egy uninstallt, nyugtázva, hogy ezért sohasem fizetnék. Mielőtt kivégeznétek, ez is csak magánvélemény. Olyan sokmillió ember nem tévedhet. (Erről jut eszembe: A thousand million flies can't be wrong - eat shit!) Végülis Michael Jacksonnak is hatalmas rajongótábora van. Engem a következők riasztottak el: Habár a Warcraft univerzum hatalmas, és kidolgozott, és a stratégiai játékokat szerettem is, mégis itt a prezentáció kimerül néhány eltúlzott videóban és egyértelmű hogy, a játék maga nem is akarja bemutatni és megértetni ezt a világot. Úgy voltak vele, hogyha érdekel akkor olvass utána, ha meg nem érdekel (és ez elmondható a közösség 90%-ára) akkor ne törődj semmivel, csak üssél, lépjél szinteket, meg gyűjtsél dropokat. Leálltam volna egyezkedni pár emberkével, de egy normálissal sem találkoztam. Volt viszont elf néni (az életben 8 éves kisfiúnak gondolom, és ez az életkor tekinthető átlagnak), aki szívesen lovagolt a kardomon, és táncolt, de amellett azt se tudta mi a francot csinál, vagy mi folyik körülötte. Utánuk következtek azok, akik a játékokt 3Dchat-nek nézték, vagy animált társkeresőnek, és itt jött ezen csoportok minden alkategóriája (nőként regisztrált fiúk, 30 éves 15 évesek stb.) Aztán volt egy csomó agyilag „troll” akik vagy nem értek fel, vagy nem ereszkedtek le hozzám, azok a fajta emberek, akik megkérik a barátaikat és ismerőseiket, hogy szólítsák őket az avataruk nevén, és ha elgondolkodnak, hogy mi a legnagyobb dolog amit életükben véghezvittek, akkor rögtön a 150-edik szintű ork sámánjukra gondolnak, és szó nélkül megvennének bármi pénzért egy jól fejlett paladint, mindemellett a való életük általában több helyen hibádzik. Na mondom akkor nyomjuk magányos farkasként, hátha alakul a történet. Most egy kicsit túlzok, de olyan küldetések következtek, hogy „menj keletre és ölj meg 10 sárgalábú vízihuhogót” aztán mikor visszaértem akkor jött a „ nyugatra is van pár kék lábú vízihuhogó, ezek már veszélyesebbek, ölj meg 20-at” és így tovább. Mindezt a már jól ismert kattints rá és nézd végig ahogy csépeli típusú harcrendszerrel. Ráadásul ha felvettem az eldobott cuccokat, akkor inkább egy bohócra hasonlítottam, mint egy harcosra, és ez a többiekről is elmondható volt. Na mindegy, az a pár óra elég volt… örökre.

Ezúton kérek minden WoW játékost, hogy akinek nem inge ne vegye magára, és a fórumban ne arról beszéljünk hogy én mekkorát tévedek. A véleményem csak annyit ér mint bármely más emberé, se többet, se kevesebbet. Ráadásul nem hangzott el hogy minden WoW-os idióta. Én csak azokkal találkoztam a két órám alatt sajna. Az sem hangzott el hogy a játék rossz. Annyit írtam, hogy SZERINTEM rossz. Nagy különbség.

A TÖKÉLETES VILÁG

És akkor végre elérkezünk leírásunk tárgyához, így visszatekintve pedig attól félek, hogy az aktuális leírás rövidebb lesz, mint a bevezető. A dolog mindössze tegnap kezdődött, amikoris végre volt egy szabad vasárnapom, az idő is rossz volt, és kedvem lett volna egy jót játszani. De nem volt mivel. Épp azután nézelődtem, hogy indított-e már a Combat Arms EU szervert (ez egy teljesen ingyenes MMOFPS), amkior megláttam a Perfect World Bannerét, ahol valahol az is szerepelt nagybetűkkel hogy FREE. A pár napja megnézett Ben X mozi amúgy is hozott némi kedvet, hogy újra ránézzek az MMORPG műfajra (hisz a filmben is felbukkanó Archlord is már teljesen ingyenes) így azt gondoltam hogy egy ilyen nagyképű cím előtt nem mehetek el. Még egy sor volt amire felkaptam a fejem: „Free game never looked this good…” Mivel a jó, hangulatos grafikát amúgy is tudom kultiválni, már két okom is volt a letöltésre. A kliens letöltése, és a regisztráció, és játékaktiválás könnyen ment, egyetlen aggályom volt hogy a kliens nem a legújabb verzió, hanem telepítés után hosszadalmas frissítés következett mielőtt játszani tudtam volna.

Első benyomás:

Miután beállítottam a felbontást, minőségi beállításokat (optimistán maximumra), és ráerőltettem 4XAA-t és 8XAF-et a játékra, az első 3D-s háttérrel fogadó képernyő kellemes összhatást nyújtott. Persze nem egy Crysis, vagy nem is Oblivion, de a WoW szintjét felülről kopogtatja, ami ingyenes játéknál nem is olyan rossz, tekintve hogy az engine-t úgy írták, hogy a gépek legszélesebb skáláján elfusson, és ugye műfajból adódóan néha rengeteg izgő mozgó karaktert kell egyszerre megjeleníteni. A kezdő zene viszont siralmas… „Step into a perfect world…” énekli a számomra nem iazán kedvelt J-pop stílusban valami srác, és az egésznek olyan „kezdődik a Pokemon” hangulata van.

Karaktergenerálás:

Mindössze három fajból választhatunk, Ők az emberek, elfek és bestiák, és ezekből vannak ugye férfi és női karakterek, és inkább harcolós, inkább varázslós, meg inkább lövöldözős kasztok. Semmi túlzás, és óriási válszték, mégsem volt hiányérzetem. A karaktergenerálás még az Oblivion szintet is meghaladó részletekbe is merülhet, persze vannak default karakterek, de hát nem jó ha játék közben szembe jössz magaddal, úgyhogy érdemes belemenni egy kicsit. Testalkat, frizura, arcszőrzet, fül, orr (gégészet), arcplasztika, minden van… a kezdő ruházatot nem tudtam változtatni, szóval ha belépsz ordít rólad hogy „n00b” vagy, de hamar megkapod első jobb cuccaid.

A harc:

Miután belépsz, néhány HELP üzenet rak helyre, hogy mit is kellene kezdened magaddal. Ha valakit csak ez érdekel, már el is kezdheti a kezdők számára alacsony szintű ellenfelekkel telespawnolt környéket legyakni. A harcrendszer a szokásos, egyszer rákattintasz akkor kijelőli, még egy klikk, és az emberünk már rohan is levágni az ellent. Javára váljon, hogy elég egyszer kattintani, és hogy néhány (későbbiekben egész sokféle) különleges támadással és varázslattal itt is színesíthetjük a harcot, amellett a vágások és mozdulatok változatosak, és illeszkednek a használt fegyverhez, vagy fegyverekhez (kétkezes harc). A játék lehetőséget ad úszásra, és emellett vízben harcolásra, és bár nem mondom hogy a kivitelezés tökéletes, de legalább lehetséges. A későbbiekben pedig, miután karakterünk képes lesz repülni is, akár a levegőben is harcolhatunk. - info: Drizzt1666 Sokszor mondtam már, hogy ha már nagy tudást nem igényel, akkor legalább legyen látványos a harc (á la Witcher). Ez itt nagyjából bevált. Mondjuk ha nem lenne a lag meg a PvP, akkor szerintem értelmesebb harcrendszert is ki lehetne dolgozni, ahol többek vagyunk mint néző, de erre még várni kell…

A történet:

Itt sem szárnyalunk túl magasra. Mindenféle kertelés nélkül kiderül, hogy szörnyek támadnak mindenhonnan, az amúgy szelíd állatkák átalakulnak és egyre vadabbak, és neked kell a világot megmenteni. Puff neki. Az első küldetések itt is kimerültek abban, hogy ölj meg tíz ezt, meg öt azt, és hozd el a szarvát, vagy a farkát, néha időlimitet is kapsz, hogy izgalmasabb legyen, és ha van kedvük adnak valami kis hátteret, hogy miért kell tenned amit teszel. Például a hegyekben megharapta egy mérgező állatka a helyi kovács fiát, és csak ugyanazon állat egy szervéből készíthető ellenszer. Itt ugye időlimit is van, hogy el ne hulljon a fiúcska. Mindenesetre nem úgy volt előadva a dolog, hogy beleéljem magam, de legalább odavetettek valamit. Rengeteg NPC van, akik biztosítják azt, hogy egyedül is jól el tudj játszani, és mivel nemcsak küldetéseket, és egyedi tárgyakat adnak, hanem rajtuk múlik sok képzettség elsajátítása is, így a velük való interakció szinte elkerülhetetlen.

A világ:

A játék maga maláj fejlesztés, és a teljes ázsiai mondavilágból merített ihletet. Aki ebben jártas, annak biztos lesznek ismerősei, nekem elsőre picit idegennek tűnt, de könnyen megszokható. A hegyek völgyek, folyók, tavak, és keleties épületek nem okoznak fejtörést, inkább az ellenfelek és maguk a játékosok ejtettek néha ámulatba. A túlméretes fácánon repülő, vagy éppen hatalmas lángoló kardon légdeszkázó, esetleg óriásszarvason lovagló játékos nem ritka látvány itt, de ez annyira extrém, hogy látni kell. Valahogy ez a sokféleség mégis úgy tűnik hogy a helyén van, és egy idő után nem szúr szemet. Nagyon rámentek arra, hogy mindenki felépítse végletekig a saját stílusát. Nem láttam két egyforma játékost a több óra játék során, de láttam olyat, amitől a szemem keresztbe állt. Van aki óriásoroszlánon közlekedik, van akit csak egy ványadt nyúl kísér (bár lehet hogy vérnyúl), de mindenki nagyon egyedi. A térképet megnyitva hatalmas területet látunk, amit csak lassan ismerhetünk majd meg, hisz ha alacsony szinten túl messzire merészkedünk, akkor az egyébként békésen kóricáló szörnyűségek közül elég ha egy is megtámad, 3 vagy 4 szintkülönbség már végzetes lehet. Ahogy távolodunk a kezdő helyszíntől, egyre erősebb ellenfelekbe botlunk, ahol a látszat sokszor csal, és nem mindig (csak) az a veszélyes, ami annak néz ki. Itt nincs párhuzamos fejlődés, tehát a gyenge az gyenge marad, és ami első szinten megizzaszt, azt 5 szinttel feljebb már kiröhöghetjük. Viszont a szintlépés lassú, a 8 óra alatt mindössze 6. szintig jutottam, és az első lovat (igen, szimpla lovat, nem pedig óriásjegemedvét) 40. !!! szinten vehetem majd meg. Ráadásul a szintlépések folyamatosan lassulnak. Sajnos úgy akartak változatosságot vinni a játékba, hogy a teremtmények kb. 75%-án látszik, hogy csak töltelék. Látszik a hangján, a mozgásán, a formáján, a textúráján, hogy csak úgy van, és sokszor rettentően idétlen is, mint az egy lábon ugráló pinvinféle, vagy a lángoló smiley, meg a vágtázó húsevő növény és egyéb érdekes lények. Viszont a maradék 25% rettentő jól kidolgozott és animált, nagyjából kárpótol a sérelmeinkért.

Senkit se riasszon el a kissé anime hangulat, a babaarcú, csípőnélküli, emófrizkós vállas fiúk, hosszúlábú csajok akikben a gyermeki ártatlanság és a szexualitás viaskodik úgy, hogy bármely pedofil magáhoznyúlna. Ha valaki, akkor én idegenkedtem ettől, mégis túllépsz rajta, mert a játék is túlmutat rajta. Ez csak egy vonás, árnyalat, ami megadja a jellegzetességet, de nem riaszt el senkit. Csak annyi van belőle, ami épp megfűszerezi a játékot.

A látvány:

A játék motorja kitesz magáért. A víz fodrozódása és tükröződése szép, a víz alatti effekt is látványos, az árnyékok megfelelőek, és a növényzet és a tájak változatosak, a fényeffektek szépek, még a 24 órás ciklus is jól sikerült, hatalmas mesebéli holddal és fénylő nappal váltakozva az égen. A karakterek mint már mondtam kiemelkedőek, és a varázslatok és támadások effektjei is helyükön vannak. A páncélok és ruházatok eszméletlen jók és változatosak, stílusosak, ráadásul a kombinációkkal végtelenek a lehetőségek. Rengeteg féle cuccot aggathatsz magadra, és a játék nem sajnálja a szintednek megfelelő cuccokat hozzádvágni, ha drop-ra kerül a sor. Egyetlen aggályom hogy az extrém frizuák szabadon hagyása miatt a felvett sisakok nem látszanak. Persze a textúrák nem túl részletesek a falak és a talaj tekintetében, cserébe egész szép látótávolságot kapunk. Időjárás effektel még nem találkoztam, viszont már jártam havas tájon, ami olyan RPG-s stílusban kb. 20 méterre volt a napos meleg vidéktől, különösebb átmenet nélkül.

A hangok:

A főcím siralmas zenéjét leszámítva, a játékon belül az odaillő keleti hangszerelésű a hangulatot tökéletesen aláhúzó zenék csendülnek fel, amik helyszínenként váltakoznak. Akinek ez nem elég, hallgathat két Perfect World netrádiót, habár ezeket én nem próbáltam ki. Bevallom, hogy egy idő után én a saját zenéimet hallgattam a játék alatt. Az hangeffektek tűrhetőek, bár a tőteléklények idióta hangjai, lábunk kopogása, és a kard tompa puffanásai unalmassá válhatnak.

A közösség:

Na itt csodálkoztam el. Ha a magad útját járod, senki sem zavar. A PvP rajongók egy helyen gyülekeznek az Aréna környékén, de a PvP amúgy sincs túlerőltetve, és semmi tétje. Mindenki nagyon segítőkész, ha problémád van. Gyakran kapsz meghívást klánokba a kezdetektől. Nagyon kevés bohóccal, és erőfitogtatóval, társkeresővel és unatkozó trollal találkoztam, a legtöbb ember kulturáltan játszik, mintha olyan felnőtt lenne az egész közösség. Természetesen céhekbe léphetsz, szövetkezhetsz akár hosszútávon akár csak egy quest erejéig bárkivel aki hajlandó, és persze csereberélhetsz, kereskedhetsz a játékosokkal. Mindezt viszonylag szépen kidolgozott és változatos animációkkal mozdulatokkal színesítheted, (a szokásos bólintás, fejrázás, vállvonás, effélék) de itt ezt sem viszik túlzásba. Ha találsz pár jófej embert, akivel lebandázhatsz, akkor máris feldobható az unalmas játékmenet, hisz jó taktikával és változatos karakterekkel magasabb szintű lényeknek is neki lehet menni, és színt visz a játékba, ha valakire figyelned kell, vagy ha valaki épp rád vigyáz.

Amit láttam, de nem próbáltam, avagy tőszavakban elmondva hogy mit lehet még:

- Herbalizmus (növényszedés és kotyvasztás)
- Páncélok és fegyverek készítése
- Drágakőmágia
- Hátasok és társállatok
- Átváltozás (mondjuk fehér tigirssé)
- Repülés (ja... csak úgy)
- Pénzügyek menedzselése
- Szépségverseny
- Aréna
- Házasságkötés, lányok ölben hurcolása
- Házvásárlás és berendezés - info: Drizzt1666
- Tíz lelki állapoton keresztül eljuthatunk a Nirvanába, a halhatatlanságba.
- Területi harcokat vívhatunk.
...ésatöbbi...

Teljesítményadatok és közérdekű információk:

A gép: E5200@3,6GHz, 4GB, HD4870/512
Beállítások: 1280*800 4XAA 8XAF minden maximumon, v-sync és windowed mode off

Átlag FPS városban: 48
Minimum FPS városban: 38
Átlag FPS városon kívül: 76

Ha a kártyán az órajeleket a felére butítottam akkor ezek a számok így változtak:

Átlag FPS városban: 44
Minimum FPS városban: 35
Átlag FPS városon kívül: 65

Szóval ha sok PC és NPC vesz körül, akkor a proci miatt nem bír több FPS-t, főleg, hogy csak egy magot használ ki. Azért 35 alá még butított kártyával sem ment, plusz van majrébillentyű, amit ha megnyomsz, akkor megbutítja neked a grafot ha épp olyan helyen vagy ahol frame-gondjaid támadtak, amúgy megkockáztatom hogy jóval gyengébb gépeken is hozza ezt a teljesítményt.

Kipróbáltam egy 1600-on ketyegő S754-es Sempron, egy integrált S3 Unichrome és 512 memória társaságában, rommá butítva, 640*480-as ablakban, és bár rettentő csúnya, de akadásmentesen FUT!

A nagyobb baj, hogy két hivatalos szerver van, és 4 megás ADSL mellett (igen a feltöltés csak 256kbit/s) átlag 400ms körüli pinget produkál, és ez csúcsidőkben szinte a játszhatatlanságig romolhat, viszont az általam ismert magyar szervertől meg óvakodok, mert eléggé belenyúltak a lecsóba. Úgy lépsz szintet, mintha turbó módban lennél.

A Revolution-World szerverről van szó, a linket lejjebb találjátok. Mivel az eredeti átlag 400-500 körüli ping helyett kb. 20-as pinget produkál, mégis itt kötöttem ki. A játékélmény összehasonlíthatatlan(ul jobb)!

Hivatalos gépigény:

Minimum Requirements

Operating System : Windows ME/2000/XP/Vista*
CPU : Celeron 800Mhz and above
Memory : 256MB or higher
Graphic Display : 32Mb Video memory, supports 3D graphic acceleration
Sound Card : Support DirecX8.1 or Higher
Hard Disk Space : 2.6G disk space
Control Device : Mouse and Keyboard
Internet Connection : 56K Dial-Up

Recommended Specification

Operating System : Windows ME/2000/XP/Vista*
CPU : Pentium 4 Processor 2.4Ghz
Memory : 1Gb or higher
Graphic Display : Geforce4 3D Accelerator, DirectX–9.0c
Sound Card : Support DirecX8.1 or Higher
Hard Disk Space : 2.6G disk space
Control Device : Mouse and Keyboard
Internet Connection : Broadband/ADSL/Cable

Perfect World - Official Site (regisztrálás, kliensletöltés innen mehet)
A magyar szerver oldala (nem kértem engedélyt, remélem nem rúgnak seggbe a kéretlen reklámért)

Konklúzió:

Tehát itt egy játék, ami valószínűleg semmivel sem jobb mint az általam lehúzott Blizzard készítmény, de ami nagy szó, szerintem nem is rosszabb, és mivel TELJESEN INGYENES, ez nálam felértékeli. Ráadásul úgy tűnik, hogy egyelőre egy koncentráltabb és komolyabb közösség található a szerverein, ami engedi hogy igazán a játékra figyelj.
Ha valaki szereti a műfajt, próbálja, ki, aki meg nem, az is adhat neki esélyt hozzám hasonlóan egy borús vasárnapon, és ha van bevonható barát vagy kedves, akkor egész jól sülhet el a dolog. És bár a legtöbb ember számára (mint ahogy számomra) mégsem lesz tökéletes, de legalább a megfelelő szintet megüti.

A hibákért előre is elnézést kérek, majd igyekszem javítani őket.