2017. október 18., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Tesztek » PS4 rovat

Patapon Remastered teszt (PS4)

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Agresszív szemfolyók háborúja az isteni dobos ritmusában – avagy a PSP egyik legfurább játéka közel tíz év után PS4-re vándorolt, és egész meglepően jó lett.

Hirdetés

A Patapon talán a világ legegyszerűbb ritmusjátéka volt, amikor 2008-ban megjelent PSP-re (Japánban már 2007 legvégén). Elvégre mindössze egyetlen, négy hangból álló ütemet kellett bemutatnunk a játékban, és tulajdonképpen csak az változott, hogy melyik négy hangról, azaz gombról volt éppen szó. És még ez is a játékoson múlott… Igaz, más tekintetben a Patapon elképesztően komplex játék: a ritmusos, önkéntelenül is fejbiccentésekkel kísért gombnyomkodás tulajdonképpen egy kőkemény háborús játékot rejt, tele főellenfelekkel, végtelen tápolással, taktikai döntésekkel és nyersanyag-menedzseléssel.

Merthogy a Patapon (a játék) a patapon törzs életét meséli el, akiket a gonosz Zigoton birodalom tart elnyomás alatt. A szenvedő pataponok végül a valláshoz menekülnek, és szerencsére az istenükkel, a Mindenhatóval rögtön közvetlen kapcsolatot is tudnak teremteni. Talán nem meglepő: mi fogjuk alakítani a magasságost, ám nem villámcsapással vagy sáskahadakkal fogunk operálni, hanem némileg kevésbé ószövetségi módon mindössze mágikus dobokat verhetünk. Ha ezt megfelelő ritmusban tesszük, alattvalóink engedelmeskednek az így kódolt parancsoknak, és úgy 20 óra múlva már tort is ülhetünk a zigoton királynő sírján.


[+]

A játék korai szakaszában szép sorban megkapjuk a négy eltérő dobot, amelyek a kontroller négy gombjával aktiválhatók: a háromszög a Chaka, a kör a Pon, az X a Don, a négyzet pedig a Pata hangot adja ki, és ezekből állnak össze a négytagú dalok. A Pata-Pata-Pata-Pon például az első parancs, a sima masírozás: ha ezt ledoboljuk, pataponjaink megtesznek előre pár lépést. Ezt követi a Pon-Pon-Pata-Pon, amellyel támadásra szólíthatjuk fel legényeinket, majd ugyanígy megkapjuk a védekezés, a visszavonulás, a roham és a varázslat dalait is.


[+]

Minden parancs tulajdonképpen nyolc ütemből áll: az első négyben beütjük a gombkombinációt, majd a következő négyben pataponjaink visszaéneklik nekünk az adott dalt – és ezt kell szünet nélkül, csak persze mindig az adott helyzetben optimális nóta gombjaival ismételgetnünk, miközben a képernyőn legényeink haladnak előre, leszámolnak ellenfeleikkel, lerombolják a zigoton tornyokat és összeharácsolnak mindent. Tíz sikeres, megszakítás nélküli dalt követően pataponjaink felajzott Fever állapotba kerülnek: így jóval erősebbek lesznek, viszont mivel már nem énekelnek, igen nehéz lesz fenntartanunk ezt az állapotot – lényegében ennek kitanulása a játék legfontosabb trükkje. (A Fevert hamarabb is aktiválhatjuk, ha egymás után három tökéletes – azaz nem egyszerűen sikeres – dalt mutatunk be.)


[+]

Noha „csak” 32 eltérő küldetés van a játékban, a Patapon ennél jóval többet követel meg, hisz seregünk csak úgy lesz megfelelően nagy és erős, ha folyamatosan újrajátsszuk a nyereséges missziókat. A Ka-Ching nevű valutára éppúgy szükségünk lesz, mint bőrre, húsra és fémre, hisz ezekből tudunk új tagokat teremteni a seregbe. Hat eltérő egységünk lehet a szimpla gyalogostól vagy épp íjásztól a szónikus trombitával támadó megaponokig és a vidáman lovagló kibaponokig bezárólag. Hogy a patapon-élet ne legyen egyszerű, mindet külön kell fegyverekkel és páncélokkal fejleszteni, és persze a sereg összeállítása is mindig pályafüggő feladat. Később aztán az egzotikusabb nyersanyagokkal már minden egységből rendelhetünk eltérő rarepon változatokat is, melyek jóval erősebbek –egy tényleg optimális és maximumra fejlesztett sereg felépítése simán lehet 50 óra is! Rengeteg idő ez, és mivel már az első órákban az agyunkba égnek a sűrűn használt parancsok, a Patapont soha – soha! – nem fogjuk elfelejteni.


[+]

A fentieket persze már a csaknem egy évtizede készült eredeti játék is tudta, a PS4-es változat a grafika akár 4K-ba méretezésén túl nem nyújt sok extrát. A zenék-hangok természetesen fantasztikusak, de pont ugyanúgy szólnak, mint PSP-n, ami azért finoman szólva sem használja ki a modernebb rendszereket. Néhány felhasználó ugyanúgy komoly input lagra panaszkodik, mint amit a Parappa the Rapper (https://gamepod.hu/teszt/parappa_the_rapper_remastered_teszt_ps4/teljes.html) felújított változatában én is elszenvedtem, de most nem volt ilyen gondom, ugyanúgy remekül működött a program, mint a Loco Roco(https://gamepod.hu/teszt/locoroco_remastered_teszt_ps4/teljes.html). Ahhoz hasonlóan csak az lehet a gondunk, hogy a folytatásokat, és különösen a szériában legjobb második részt nem kaptuk meg, az gondolom csak siker esetén, külön pénzért érkezhet. A Patapon azonban megéri az árát, a felszínen egyszerűnek tűnő mivolta ellenére pokoli tartalmas darab. Pon-Pon-Chaka-Chaka!

A Patapon Remastered kizárólag PlayStation 4-re jelent meg.

Pro:

  • Megdöbbentően mély játék;
  • nagyszerű látványvilág.

Kontra:

  • Semmi bővítés;
  • nincs ritmuskalibrációs lehetőség.

80

Grath

Előzmények

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.