Masaya Matsuura zenei producer, Rodney Greenblat absztrakt festő, illetve az előbbi által alapított parányi NanaOn-Sha fejlesztősúdió egy meseszerű, végtelenül barátságos programot dobott össze. Az ősi rajongók lekenyerezését mostanában profi szinten művelő Sony most ehhez a játékhoz tért vissza, puhatolva, hogy van-e talán elég érdeklődés egy esetleges harmadik részhez. Tippem szerint nem lesz – erről pedig félig a remaszterizálók, félig a ’96-os játék eredeti fejlesztői tehetnek.
[+]
A bugyutaságában is mélységesen elvont történet szemernyit sem változott: PaRappa, a meglehetősen mamlasz kutya a barátzónába ragadva epedezik szerelme, Sunny Funny iránt, ügyet sem vetve arra, hogy szerelme egy napraforgó. A románc kiteljesedését nem csak hősünk teszetoszasága gátolja, de az is, hogy dúsgazdag riválisa, Joe Chin minden fontos pillanatot elront. A játék narratívája nagyjából PaRappa álmodozásait mutatja be: hősünk először karatézni akar megtanulni, aztán jogsira vágyik, de bizony lesz olyan randi, amit a vécépapír-hiány tesz tönkre. Nyilván nem valami megrázóan sötét meséről van szó persze, a PaRappa minden pillanata vidámságot sugároz, és hát persze lehet tippelni, hogy az utolsó pálya végére elcsattan-e az áhított csók…
[+]
A PaRappa the Rapper első komoly hibája, hogy a dalok közti hosszú átvezető videókat a cím ellenére sem remaszterizálták újra, azok – bár filterezve, és némileg felhúzott felbontásban – a képernyő közepén, parányi keretben a régi megvalósítással peregnek. A játékmenet során nincs ilyen gond, az tűélesen és vibráló színekkel dübörög, PS4 Prón akár 4K felbontásban is, de a pályák közti, általában igen hosszú videókon látszik az azok készítése óta eltelt húsz év minden nyoma.
[+]
Persze még ezt is el lehetne fogadni, ha a játék legalább élvezetet okozna, de erről nincs sajnos szó. Az, hogy ez volt az első ritmusjáték, tökéletesen látszik a program fapadosságán, nehézkességén és tartalmatlanságán. Ha első vagy valamivel, mindenki tapsol, hisz senki nem tudja, hogy lesz ez még sokkal jobb is. Húsz esztendővel és millió ritmusjátékkal később azonban az első pillanattól fogva látszik, hogy ezért ma ennyi pénzt (esetünkben 4600 forintot) kérni kicsit meredek.
[+]
A játékmenet rém egyszerű: mind a hat (!) pályán egy mentor (karateszenszei, vezetési oktató, beszívott hippi béka stb.) zúzza ránk rigmusait, és nekünk egyszerűen csak utánoznunk kell ezeket. Összesen hat gomb lenyomására lesz szükség, de olyasféle trükkök nélkül, mint amit a modern ritmusjátékok megkövetelnek, itt tehát nem kell lenyomva tartani gombokat, vagy mondjuk egyszerre többet aktiválni. Nem, egyszerűen megnézzük, hogy az adott sornál a tanár milyen gombokat „nyomott meg”, majd megismételjük azokat. Ezzel két gond is akad: egyfelől ez zavaróan egyszerű, másfelől pedig nem működik. Komolyan, a játék nem azt értékeli, ha a jelzett időpontban nyomjuk le a gombokat, hanem ki kell kísérletezni, hogy pontosan milyen késleltetést is szeretne (kalibráció nincs). Ez pedig, talán nem kell hangsúlyoznom, botrányosan idegesítő, főleg a negyedik pálya olyan, hogy a legbékésebb embert is kontrollerhajigálásig képes idegesíteni. Bár a rezgés bekapcsolása („feel the beat” a borzalmas opcióképernyőn) segíthet, így is érthetetlen, hogy ezt miért nem javították ki az új verzióban!
[+]
Ráadásul PaRappa igazi ereje a freestyle szövegelésben van, vagyis a gombokat sokszor érdemes az ütemre akkor is nyomkodni, amikor nincs jel a kis sávban. Hogy ez mikor vezet bónuszhoz, és mikor kezd el pontszámunk csökkenni, annak szabályát nem köti az orrunkra a program, így marad a kísérletezés. (Van könnyű mód is, amikor viszont szinte lehetetlen hibázni; igaz, itt csak három pályát kapunk.) Sajnos így hiába szerepel mindössze hat nóta a játékban, ezekkel idegesítően sokat fogunk küzdeni. A korábbi PSP-s kiadás remixelt hátterei megnyithatók, ha sikerül a misztikus „Cool” értékelést megkapnunk egy-egy dal végén, de a lényegen ezek mit sem változtatnak.
Sajnos nem minden stílusteremtő, vagy egyszerűen egykor körbeünnepelt játék állja az idő vasfogának harapdálásait, és most bebizonyosodott, hogy ez különösen igaz PaRappa kalandjaira. A műfaj igen hamar igen sok fejlődésen ment át, és hiába nagyszerű a design és szórakoztatók a dalok, ma ez a faék egyszerűségű játékmenet még akkor sem lenne elég, ha jól működne. Viszont így, hogy ez is probléma, még a nosztalgiázni vágyóknak sem tudom ajánlani, hacsak nem szeretnék emelni vérnyomásukat; arra Cheep Cheep pályája tökéletesen alkalmas…
A PaRappa the Rapper Remastered kizárólag PlayStation 4-re jelent meg.
Pro:
- 4K és remixelt zenék a játék közben;
Kontra:
- Kalibrálhatatlan és hibás időzítések;
- 240p felbontású átvezető videók;
- zéró extra a PSP óta;
- csak hat zeneszám.
30
Grath
