LocoRoco Remastered teszt (PS4)

Bejön a barátságos menü, a vígan nézegető gömböcök halandzsázós dalba kezdenek, és a világ minden gondja-baja elűzetik kis időre. Pedig nem feltétlenül ezt vártuk 2006-ban attól a Tsutomu Kounotól, akinek előző – és első – munkája a játékvilágban az Ico meglehetősen rideg labirintusainak, veszélyekkel teli pályáinak megtervezése volt.


[+]

A LocoRoco azonban a lehető legbékésebb program, igazi relaxációs eszköz, amely eredetileg PSP-re jelent meg 2006-ban. Noha egyes képek alapján hagyományos platformjátéknak is tűnhetne, a LocoRoco ennél némileg kevesebb: 40 pályáján nincsenek nagyon trükkös ugrások, precíziót megkívánó jelenetek, mindenféle ellenfelek vagy végtelen szakadékok. Maga a végigjátszás kihívást igazán nem is jelent – ellenben ha mindent összegyűjtenél egy-egy pályáról, hát keményen meg kell ezért dolgozni, úgy el van rejtve egy rakat cucc.


[+]

Az irányítás az, amit szokni és tanulni kell, mert ugyan viszonylag sok lehetőséget rejt, eleinte primitívnek és nehézkesnek fog tűnni. A LocoRoco is azon játékok közé tartozik, melyekben nem magát a főszereplőt irányítjuk, hanem a pályát döntögetjük ide-oda (az L1-R1 gombokkal), aztán a gömböc gurul arra, amerre a fizika küldi. Két módon hathatunk még labdacsunkra: a két említett gomb egyidejű lenyomásával lehet ugrani, a kör gombbal pedig méretes jószágunkat apró bogyókká oszthatjuk szét, hogy szűk helyekre is be tudjunk jutni.


[+]

A feladatunk tehát az, hogy az öt világra osztott játék minden pályáján eljussunk a kijáratig, közben gyűjtögetve gyümölcsöket (ezekkel hízunk egyre nagyobbra, ami persze kihat lényünk mozgására is), áfonyákat (ezekkel lehet aztán vásárolni a menüben) és barátokat (belőlük minden szint hármat rejt). Temérdek titkos járat, viszonylag nehezen elérhető platform és más rejtett terület van mindenütt, melyek mindegyike zsákmányt rejt. És néha veszélyt is, mert hiába barátságos szinte a végtelenségig a játék, azért a második felében már igen nehéz lesz sérülés nélkül megtalálni a kijáratot. Elsősorban tüskék, illetve hájunkra éhező rasztás támadók jelentenek veszélyt – előbbiekbe Sonic-módra igen könnyű belecsúszni, utóbbiakat pedig ugyan egy agresszívabb ugrással kivégezhetjük, a szűk helyeken ez nem lesz könnyű.


[+]

Noha a játék legalább két folytatást megélt (azért a fura fogalmazás, mert sem a mobilos kiadást, sem a játéknak nehezen hívható PS3-as epizódot nem sorolnám ide), a recept lényegesen nem alakult át. Oké, a második részben már lehetett úszni, a harmadikban pedig megjelentek a nagyobb szökkenések is, de mindez tényleges előrelépést nem igazán jelentett. Ez PSP-n, ahol ugye kézikonzolként a falatnyi pályák tökéletesen működnek, nem hozott gondot – a PS4-re megjelent Remastered kiadásban viszont egy-egy hosszabb nekifutás során a monotonitás lehet gond.


[+]

Noha a későbbi világokban választhatunk eltérő színű (és kicsit más alakú) LocoRocót, ez az egyedi és zseniális háttérzenéken túl semmiféle változást nem hoz. A pályák között építhetünk apró vidámparkot különféle komponensekből, de kétlem, hogy ez bárkit huzamosabb ideig lekötne. Az aranyos minijátékok már jobbak, de azért sokórás játékidőt ezek sem adnak pluszban. A legjobban akkor járunk, ha keményen rákattanunk a kampány pályáinak kimaxolására, ez ugyanis, nem túlzás, hetekre biztosít feladatot.

A PS4-es új kiadás amúgy semmiféle értelmes extrát nem hozott, legalábbis az opcionális mozgásérzékelős irányítás, a néha a kontrollerből előtörő himnuszok, no meg a nagy felbontás (Pro gépeken ez 4K-t jelent) mellett. A zseniális látványvilágnak ez persze jót tesz, de ha mást nem, legalább néhány bónuszpályát (a folytatásokból mondjuk, hogy ne kelljen sokat dolgozni), vagy a karácsony-öltözetű egykori demót esetleg még mellépakolhatták volna. Persze nem akarok nagyon panaszkodni, hisz itt legalább az alapjáték mesés, nem úgy, mint az ezt a Remastered-sorozatot felvezető Parappában (a következő az első Patapon lesz).

A LocoRoco Remastered kizárólag PlayStation 4-re jelent meg.

Pro:

  • A valaha készült legbájosabb játék;
  • zseniális zene és grafika.

Kontra:

  • Semmi extra tartalom az eredetihez képest.

80

Grath

  • Kapcsolódó cégek:
  • Sony

Azóta történt

  • Patapon Remastered teszt (PS4)

    Agresszív szemfolyók háborúja az isteni dobos ritmusában – avagy a PSP egyik legfurább játéka közel tíz év után PS4-re vándorolt, és egész meglepően jó lett.

Előzmények