Namco Museum Archive 1 & 2 teszt

Két éve a Namco játéktermi múltjába pillanthattunk be egy gyűjteménnyel – ez az új múzeum viszont a NES-korszakba repíti a játékost.

Bár az újrakiadások és retró-gyűjtemények aranykorát éljük, azt azért nem tagadhatjuk, hogy kevés cég akad, amelyik tényleg büszkén és igényesen tudja tálalni múltjának minden fontos állomását. A Capcom például rendszeresen megszór minden platformot remek Street Fighter II-kollekcióival, de arra semmivel nem lehet őket rávenni, hogy az SF3-játékokat, vagy az Alpha-szériát is előhúzzák a sufniból. A Sega kiváló minőségben újítja fel újra és újra kiválasztott klasszikusait, de a Golden Axe: The Revenge of Death Addert, a nagyszerű sorozat legjobb epizódját 1992 óta egyszer sem tudták átírni otthoni platformra. És persze ott van a Namco, akik ugyan 1995-től kezdve gyártják a Namco Museum-sorozat tagjait, de még így is vannak jelentős sötét foltok, elhanyagolt korszakok és platformok a cég múltjában.

A Namco Museumok tehát általában a cég igazi klasszikusaira, a legendás játéktermi gigászokra koncentrálnak, minden új platformon megidézve azt az időszakot, amikor a Pac-Man és a Galaga, a Pole Position és a Xevious, a Dig-Dug és a Galaxian voltak a játékvilág császárai. Valamennyire érthető ez, hisz e korszakalkotó játékok tényleg megérdemlik a tiszteletet – de az bizony tény, hogy a játéktermi Pac-Man ezeregyedik megjelenése már nem dobogtatja meg úgy istenigazán a szívet…


[+]

Ezért is örültem annak, hogy az új gyűjtemény készítői az első perctől kezdve hangsúlyozták, hogy ezúttal a cég egy sokkal kevésbé ismert korszakára koncentrálnak, és a Namco Museum Archives ennek megfelelően a NES-re (és Famicomra) megjelent játékokkal fog foglalkozni. És mi az első játék, ami megjelenik a képernyőn? A Pac-Man… Félreértés ne essék, semmi bajom a Pac-Mannal, csak épp úgy gondolom, az efféle gyűjtemények célközönsége már ismeri azt. De még ez az ismétlés sem feltétlenül gond, hisz a Pac-Mant is lehetne érdekesen tálalni. Egy új interjú Toru Iwatanival. Egy rövidke videó a játék minden verziójának felvillantásával. Érdekességek, archív fotók, pici történelemlecke. Millió lehetőség lett volna a gyűjtemény feldobására, de sajnos ezekre nem jutott pénz. Pusztán az emulációval természetesen nincs baj, hiszen az a szokásosan tökéletes munkát végző M2 fejlesztőinek köszönhető – a probléma az volt, hogy semmi cifrázásra nem kaptak büdzsét.


[+]

Első látásra tehát a Namco Museum Archives végtelenül fapados – a játékokon túl egyszerűen nincs benne semmi. (A legalapvetőbbgrafikai beállítási lehetőségeket, és persze mentési opciót azért találunk benne.)Kérdezhetnénk persze, hogy hát mi másra is lenne szükség; erre a választ pedig a széria múltja adja meg. Az első Namco Museum-játékok egy szabadon bejárható,tényleges múzeumot adtak, ahol a vitrinekben a játékokposzterei, karakterei ésborítói, illetve a fejlesztéshez kapcsolódó egyéb ereklyéi várták az érdeklődő játékost. A PC-s Namco History a játékbéli ellenfelek origami-hajtogatásához adott útmutatót, a mellékelt képernyőkímélők és persze a játékok által használt gyönyörű fontok mellett. A kézikonzolos változatok wireless multiplayert is tartalmaztak, az ötvenedik évfordulós kiadás pedig online toplistákkal rendelkezett. A Namco Museum 64 minden játékhoz mellékelt egy érdekes történelmi áttekintést. És ami a legzavaróbb, e játék japán verziója, a Namcot Collection a játékokban elért eredményekkel megnyitható apró figurák tucatjait tartalmazta, amelyekkel be lehetett rendezni egy virtuális szoba virtuális polcait. Ez a funkció elkészült, létezik,működik – mi a ménkű okozhatta, hogy azt a nyugati verzióból kihagyták?!


[+]

A Namco Museum Archives tehát szimplán egy 22 játékot tartalmazó gyűjtemény, bármiféle extra nélkül. No de ez nem igaz – egyrészt azért, mert ki-tudja-miért, két külön csomagban jelent meg a játék. Tematikus különbségek nincsenek, lényegében véletlenszerűen bontották szét a csomagot – gondolom azért, mert így többet lehet érte elkérni. Másrészt viszont e csomag azért sem nevezhető teljesen fapadosnak, mert van benne két olyan játék is, amelyek soha nem jelentek meg NES-re – lényegében ezek más platformokról most NES-szerűvé formált portok. Az egyik a Gaplus, ami lényegében a Galaxian és a Galaga folytatása volt, és 1984-ben jelent meg a játéktermekben – azokhoz rendkívül hasonlít is, de fürgébb, jobban irányítható. A másik talán még érdekesebb, ez ugyanis a Pac-Man-széria eddigi csúcsát jelentő Championship Edition demake-je. Mivel a játékmenet azonos, csak a sprite-ok lettek kicsit pixelesebbek, ez remekül működik ebben a formában is. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a NES anno tényleg elbírt volna egy ennyire dinamikus játékot, de hát ezen aztán nem fogok fennakadni.


[+]

A tisztesség kedvéért vegyük át, hogy mi van a két csomagban. A Volume 1 a Championship Edition és néhány ezerszer látott, jobbára minőségiklasszikus (Pac-Man, Galaxian, Dig-Dug, Xevious, Mappy, Tower of Druaga) mellett tartalmazza a Dragon Bustert (oldalra scollozós, alig játszható fantasy akciójáték) és a Dragon Spirit második részét (egész jó vertikális shoot ’em up). Szintén a csomaghoz tartozik a Sky Kid nevű, elég csoffadt horizontális shoot ’em up, illetve a Splatterhouse horrorszéria önparódiája, a korábban (hivatalosan) csak japánul elérhető Wanpaku Graffiti – ez utóbbi igen élvezetes és humoros kalandokat kínál, feltéve, ha megszokjuk a korszakra jellemző bitang nehézségi szintjet.


[+]

A Volume 2 a már említett Gaplus mellett átlagban talán kevésbé sikerült folytatásokat tartalmaz.A Galaga ugyan sokkal modernebb, mint a Galaxian, és a Dragon Buster II is messze felülmúlja elődjét, de a Pac-Land vagy a Mappy-Land már megérdemelten lettek elfelejtve. A Super Xevious a puzzle-elemek miatt leírás nélkül játszhatatlan (amíg nem találjuk meg a titkos triggert, a pályaszakaszok egyre nehezebb formában ismétlődnek), a Dig-Dug II pedig annyira eltér az eredetitől, hogy nehéz tényleges folytatásként kezelni – hogy csak egy dolgot mondjak, nem lehet ásni a játékban.E csomagban találjuk még az azóta a Pokémon-játékokról elhíresül Game Freak első játékát, az egész szórakoztató, de nem túl mély Mendel Palace-t, a millió klónt inspiráló Rolling Thundert, a primitív tankcsatákat nyújtó Battle Cityt, illetve a remek, nem kicsit Metroid-ihletésű Legacy of the Wizardot, ami sokkal nagyobb figyelmet érdemelne, mint amennyit kapott az élettől.


[+]

A Namco Museum Archives tehát egy (kettő) furcsa, sok hiányérzetet keltő gyűjtemény. Ha már – a két klassz ajándéknak számító demake-en kívül – zéró extrára jutott pénz, akkor legalább egy zsák további NES-játékot a csomagokba pakolhattak volna. Nem hiszem, hogy őrületes költséget jelentett volna a kiadó néhány további NES-játékát beleszórni az új gyűjteménybe –átnézve a listát, legalább tucatnyi, nem-licenszelt játék akad még a vállalat tarsolyában, melyek közül nem egy korábbi Nintendo-konzolokon már elérhető volt letölthető címként.(Hol van a Metro-Cross? A Valkyrie? A Pac-Mania? A Final Lap?) No de nem morgok tovább, hisz talán egyértelmű a verdikt: azzal, amit kaptunk, nincs baj – viszont az, ami érthetetlenül kimaradt, annál idegesítőbb.

A Namco Museum Archives két „kötete” PC-re, PlayStation 4-re, Switch-re és Xbox One-ra jelent meg.

Pro:

  • Két extra, direkt ide fejlesztett játék;
  • tökéletes emuláció.

Kontra:

  • A japán verzió jóval igényesebb volt;
  • lehetett volna sokkal, de sokkal több is.

50

Grath

Azóta történt

Előzmények