One Piece: Pirate Warriors 4 teszt

Visszatértek a Szalmakalap Kalózok. Az öt év után felbukkanó sorozat legújabb része egy kellemes, bár kissé átlagos kaszabolda az anime rajongók számára.

Az anime-tenger kalózai

A japán Omega Force és Koei-Tecmo neve gyakorlatilag egyet jelent a musou játékok műfajával. Milyen elegáns kifejezés – nekünk még szavunk sincs arra a játékstílusra, amelyben hőseinkkel ellenséges katonák és teremtmények ezreit tesszük hidegre néhány ütéssel. A nagyszabású kaszabolós-háborús műfaj sok éve töretlen népszerűségnek örvend, a fent említett fejlesztők szó szerint A-tól Z-ig (Arslantól Zeldáig) feldolgozták már a videojáték- és animevilág legnagyobb neveit. A számtalan hasonszőrű program mellékszálakat és alsorozatokat is kitermelt az évek során, ezek egyik sikeresebbje a Pirate Warriors széria, amely 2012 óta képviseli a One Piece animét ebben a műfajban. Az utolsó, harmadik epizód éppen öt éve jelent meg, úgyhogy ideje volt már, hogy Monkey D. Luffy és barátai újra kalózkodni menjenek.

Hirdetés

A One Piece: Pirate Warriors 4 története nagyon erősen épít a rajzfilmsorozatra, úgyhogy az ezt nem ismerők kissé hátrányban vannak, bár a kampány ettől függetlenül élvezhető. Habár eredeti cselekményről van szó, a történetben több ismert pillanat és konfliktus is feltűnik. Az anime rajongóinak mondom, hogy az új rész az Alabasta, Enies, Marineford, Dressrosa, Whole Cake Island és Wano Country történetíveket tartalmazza. Ennek eredménye egy több, mint 30 küldetésből álló, nagyjából 15-20 órás kampány, amit a fejlesztők jó adag átvezetővel, és kellemesen mély, kidolgozott történetmeséléssel toldottak meg. A véget nem érő kaszabolás és verekedés mellett a szereplőket is alaposan megismerhetjük, az anime hol extravagáns, hol vicces stílusa mellett dráma és komolyság is akad bőven. Igen, ezt a játékot a története miatt is érdemes játszani.

Játékmódból három áll rendelkezésre. A kampányt hagyományos, lineáris formában a Dramatic Log menüpontban játszhatjuk végig, a már teljesített küldetéseket pedig a Free Log módban ismételhetjük meg, szabadon választott karakterekkel, hosszas átvezetők nélkül. Végezetül ott a Treasure Log mód, amely a kampányhoz lazán kapcsolódó, de alapvetően különálló missziókat tartalmaz, többnyire olyan szereplőkkel a középpontban, akikkel a történet során nem, vagy csak keveset játszunk. Itt a nehézségi szint sem állítható, ellenben megannyi kincset és jutalmat lehet szerezni, amik a karakterfejlesztéshez jöhetnek jól.

Bár musou játékként a Pirate Warriors 4 értelemszerűen nem sok meglepetést tartogat (hatalmas pályákon rohangálva közkatonák ezreit ütjük, ahol érjük őket), a harcrendszernek azért vannak mélységei. Hőseink, a Szalmakalap Kalózok, illetve a később hozzájuk verődő mellékszereplők egyedi támadásokkal, kombókkal és képességekkel rendelkeznek, hasonlóan egy 3D-s verekedős játékhoz, ám annál egyszerűbb formában. Adott a megszokott gyors és kemény támadás, illetve a power dash, amivel könnyen az ellenfél hátába kerülhetünk – ezek kombinálása és néhány speciális mozdulat adja a csaták gerincét. Küldetés folyamán persze rendszerint új feladatokat kapunk, főellenségek jelennek meg, akiket adott esetben csak speciális módszerekkel, a pajzsuk megkerülésével, a rombolható környezet pusztításával és más eszközökkel győzhetünk le. Azt gondolom, a fejlesztők nagyjából kihozták a formulából, amit ki lehet, változatos feladatokat kapunk, bár a monotonitást ezzel sem sikerül teljesen megtörni – alapvetően a hosszadalmas gombnyomkodások, elnyújtott „darálások” játéka ez, ami idővel unalmassá és fárasztóvá tud válni.

One Piece Pirate Warriors 4 Xbox One

Kapunk RPG elemeket is. Karaktereink tulajdonságait (támadás, védelem, életerő, speciális képességek) az úgynevezett növekedési térképeken (Growth Map) tudjuk növelni a küldetések során összegyűjtött medálok és virtuális pénz elköltésével. Ezek tulajdonképpen egyszerű képességfák, számtalan lehetőséggel és meglehetően magas költségekkel. Itt már a tápolás intézménye is felsejlik, ahhoz ugyanis, hogy jelentős mértékben erősítsük a csapatot, bizony elég sok játékra van szükség – jóval többre, mint amit a kampány önmagában kínál. Aki nehezebb fokozatokon teljesítené a kalandot, annak fel van adva a lecke, sok időre és türelemre lesz szüksége, ami megint csak a játék monotonitását erősíti (ezt a szót már másodszor használom, sajnos ez az egyik jelző, ami rendszeresen eszembe jut a produkcióról).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Előzmények