Ismerős vizeken

Ha csak az egyhangú harcok jelentenék a Pirate Warriors 4 leggyengébb pontját, nem is lenne olyan nagy gond, elvégre a műfaj szerelmesei nyilván ezt kedvelik. Ennél nagyobb probléma, hogy az Omega Force néhány tekintetben sajnos továbbra is képtelen szintet lépni a játékaival. Hiába a profi prezentáció, a látványos átvezetők, a jól kidolgozott történet és az alapvetően élvezetes játékmenet, bizonyos aspektusaiban a játék továbbra is olyan, mintha egy évtizeddel korábban járnánk.

A legrosszabb „bűnös” a kamera. Talán furcsa, hogy egy olyan játéknál, ami többnyire széles, nagy területeken zajlik, gondot okoz a virtuális operatőr elhelyezkedése, de itt épp ez a helyzet. A kamera nem követi rendesen az eseményeket, így az akció nagyon hamar őskáosszá válik, és pillanatonként változik, hogy melyik irányba kell támadnunk. A kamerát kézzel kéne irányba állítani, csakhogy a mozgása túl lassú, a harc meg túl gyors – a főellenségeket nagyon gyakran a képernyőből „kifelé” kell támadni, olyan gyorsan változtatnak helyzetet. Szűkebb helyeken falak és tereptárgyak lógnak a képbe. A jobb kar lenyomásával van lehetőség rögzíteni a célt a kiemelt ellenfeleken (például a bossokon), de ez csak a támadásokra igaz, a kamerára nem, sőt ilyenkor a jobb karral nem is a nézet változik, hanem a lehetséges célpontok között váltunk, ami borzasztóan zavaró, össze-vissza forgó pillanatokat eredményez.

Ehhez kapcsolódik a játékmenet másik gyenge pontja, az ellenfelek mesterséges intelligenciája, vagyis annak hiánya. Az nem háború, ahol az ellenség tömegei szinte csak állnak, és várják, hogy boxzsáknak használják őket. Látványos, de unalmas. A főellenségek támadásai érdekesebbek, de a harcok szinte mindig esztelen kombózásba és villámgyors (a kamera által, ugye, követhetetlen) püfölésbe torkollnak, különösebb taktika vagy struktúra nélkül. Az önálló bossharcok egyébként sem a játék erősségei. Egy olyan produkcióban, ami tömegekhez lett tervezve, idegennek hat, amikor mindössze két figura szaladgál egymás körül egy arénában.

Más tekintetben szerencsére sikerült haladni a korral. Grafikailag a játék végre ott van, ahol kell neki, szinte tökéletesen visszaadja az anime látványvilágát, gyönyörű színekkel és animációkkal. Ráadásul nem tölt sokat, és aránylag simán is fut, ami nemcsak a látványra, hanem a játékmenetre is jótékony hatással van. Az is nagyon pozitív, hogy a legtöbb karakter az eredeti hangján szólal meg (ugyan csak japánul), úgyhogy prezentációban egy nagyon erős termékkel van dolgunk. Az olyan extrák, mint a számtalan megnyitható karakter vagy a galéria csak erősítik a csomagot, úgyhogy a rajongók számára tartalomban sem lesz hiány.

Immár huszonhárom éve, hogy az Omega Force a musou műfajt foltozgatja, és szépen lassan elmondható lesz, hogy közel érnek az akciójátékok élvonalához. A One Piece: Pirate Warriors 4 összességében egy komoly csomag, megfelelő tartalommal és az alapanyaghoz hű, erős körítéssel, amely végre nem egy sokéves, vagy rosszabb esetben előző generációs játék benyomását kelti. Sajnos azonban játékmenetben még nem sikerült áttörést elérni, ezért a legfrissebb epizód is inkább csak az anime és a műfaj abszolút kedvelőinek ajánlható jó szívvel, de a negyedik kalózos eposz már-már a saját lábán is megáll, mint minőségi akciójáték. A Szalmakalap Kalózok előtt pedig, úgy tűnik, egyre fényesebb jövő áll.

Pro:

• tartalmas, kellően hosszú kampány;
• három eltérő játékmód, sok fejlődési lehetőség;
• élvezetes játékmenet és harcrendszer;
• kiváló grafika és prezentáció;
• online kooperatív lehetőség.

Kontra:

• borzalmas kamerakezelés;
• a karakterfejlesztés lassú és nehézkes;
• önismétlő, egyhangú, vontatott küldetések;
• buta ellenfelek.

70

A One Piece: Pirate Warriors 4 PC-re, PS4-re, Xbox One-ra és Switch-re jelent meg.

dreampage