Az anime-tenger kalózai

A japán Omega Force és Koei-Tecmo neve gyakorlatilag egyet jelent a musou játékok műfajával. Milyen elegáns kifejezés – nekünk még szavunk sincs arra a játékstílusra, amelyben hőseinkkel ellenséges katonák és teremtmények ezreit tesszük hidegre néhány ütéssel. A nagyszabású kaszabolós-háborús műfaj sok éve töretlen népszerűségnek örvend, a fent említett fejlesztők szó szerint A-tól Z-ig (Arslantól Zeldáig) feldolgozták már a videojáték- és animevilág legnagyobb neveit. A számtalan hasonszőrű program mellékszálakat és alsorozatokat is kitermelt az évek során, ezek egyik sikeresebbje a Pirate Warriors széria, amely 2012 óta képviseli a One Piece animét ebben a műfajban. Az utolsó, harmadik epizód éppen öt éve jelent meg, úgyhogy ideje volt már, hogy Monkey D. Luffy és barátai újra kalózkodni menjenek.

A One Piece: Pirate Warriors 4 története nagyon erősen épít a rajzfilmsorozatra, úgyhogy az ezt nem ismerők kissé hátrányban vannak, bár a kampány ettől függetlenül élvezhető. Habár eredeti cselekményről van szó, a történetben több ismert pillanat és konfliktus is feltűnik. Az anime rajongóinak mondom, hogy az új rész az Alabasta, Enies, Marineford, Dressrosa, Whole Cake Island és Wano Country történetíveket tartalmazza. Ennek eredménye egy több, mint 30 küldetésből álló, nagyjából 15-20 órás kampány, amit a fejlesztők jó adag átvezetővel, és kellemesen mély, kidolgozott történetmeséléssel toldottak meg. A véget nem érő kaszabolás és verekedés mellett a szereplőket is alaposan megismerhetjük, az anime hol extravagáns, hol vicces stílusa mellett dráma és komolyság is akad bőven. Igen, ezt a játékot a története miatt is érdemes játszani.

Játékmódból három áll rendelkezésre. A kampányt hagyományos, lineáris formában a Dramatic Log menüpontban játszhatjuk végig, a már teljesített küldetéseket pedig a Free Log módban ismételhetjük meg, szabadon választott karakterekkel, hosszas átvezetők nélkül. Végezetül ott a Treasure Log mód, amely a kampányhoz lazán kapcsolódó, de alapvetően különálló missziókat tartalmaz, többnyire olyan szereplőkkel a középpontban, akikkel a történet során nem, vagy csak keveset játszunk. Itt a nehézségi szint sem állítható, ellenben megannyi kincset és jutalmat lehet szerezni, amik a karakterfejlesztéshez jöhetnek jól.

Bár musou játékként a Pirate Warriors 4 értelemszerűen nem sok meglepetést tartogat (hatalmas pályákon rohangálva közkatonák ezreit ütjük, ahol érjük őket), a harcrendszernek azért vannak mélységei. Hőseink, a Szalmakalap Kalózok, illetve a később hozzájuk verődő mellékszereplők egyedi támadásokkal, kombókkal és képességekkel rendelkeznek, hasonlóan egy 3D-s verekedős játékhoz, ám annál egyszerűbb formában. Adott a megszokott gyors és kemény támadás, illetve a power dash, amivel könnyen az ellenfél hátába kerülhetünk – ezek kombinálása és néhány speciális mozdulat adja a csaták gerincét. Küldetés folyamán persze rendszerint új feladatokat kapunk, főellenségek jelennek meg, akiket adott esetben csak speciális módszerekkel, a pajzsuk megkerülésével, a rombolható környezet pusztításával és más eszközökkel győzhetünk le. Azt gondolom, a fejlesztők nagyjából kihozták a formulából, amit ki lehet, változatos feladatokat kapunk, bár a monotonitást ezzel sem sikerül teljesen megtörni – alapvetően a hosszadalmas gombnyomkodások, elnyújtott „darálások” játéka ez, ami idővel unalmassá és fárasztóvá tud válni.

Kapunk RPG elemeket is. Karaktereink tulajdonságait (támadás, védelem, életerő, speciális képességek) az úgynevezett növekedési térképeken (Growth Map) tudjuk növelni a küldetések során összegyűjtött medálok és virtuális pénz elköltésével. Ezek tulajdonképpen egyszerű képességfák, számtalan lehetőséggel és meglehetően magas költségekkel. Itt már a tápolás intézménye is felsejlik, ahhoz ugyanis, hogy jelentős mértékben erősítsük a csapatot, bizony elég sok játékra van szükség – jóval többre, mint amit a kampány önmagában kínál. Aki nehezebb fokozatokon teljesítené a kalandot, annak fel van adva a lecke, sok időre és türelemre lesz szüksége, ami megint csak a játék monotonitását erősíti (ezt a szót már másodszor használom, sajnos ez az egyik jelző, ami rendszeresen eszembe jut a produkcióról).

Ismerős vizeken

Ha csak az egyhangú harcok jelentenék a Pirate Warriors 4 leggyengébb pontját, nem is lenne olyan nagy gond, elvégre a műfaj szerelmesei nyilván ezt kedvelik. Ennél nagyobb probléma, hogy az Omega Force néhány tekintetben sajnos továbbra is képtelen szintet lépni a játékaival. Hiába a profi prezentáció, a látványos átvezetők, a jól kidolgozott történet és az alapvetően élvezetes játékmenet, bizonyos aspektusaiban a játék továbbra is olyan, mintha egy évtizeddel korábban járnánk.

A legrosszabb „bűnös” a kamera. Talán furcsa, hogy egy olyan játéknál, ami többnyire széles, nagy területeken zajlik, gondot okoz a virtuális operatőr elhelyezkedése, de itt épp ez a helyzet. A kamera nem követi rendesen az eseményeket, így az akció nagyon hamar őskáosszá válik, és pillanatonként változik, hogy melyik irányba kell támadnunk. A kamerát kézzel kéne irányba állítani, csakhogy a mozgása túl lassú, a harc meg túl gyors – a főellenségeket nagyon gyakran a képernyőből „kifelé” kell támadni, olyan gyorsan változtatnak helyzetet. Szűkebb helyeken falak és tereptárgyak lógnak a képbe. A jobb kar lenyomásával van lehetőség rögzíteni a célt a kiemelt ellenfeleken (például a bossokon), de ez csak a támadásokra igaz, a kamerára nem, sőt ilyenkor a jobb karral nem is a nézet változik, hanem a lehetséges célpontok között váltunk, ami borzasztóan zavaró, össze-vissza forgó pillanatokat eredményez.

Ehhez kapcsolódik a játékmenet másik gyenge pontja, az ellenfelek mesterséges intelligenciája, vagyis annak hiánya. Az nem háború, ahol az ellenség tömegei szinte csak állnak, és várják, hogy boxzsáknak használják őket. Látványos, de unalmas. A főellenségek támadásai érdekesebbek, de a harcok szinte mindig esztelen kombózásba és villámgyors (a kamera által, ugye, követhetetlen) püfölésbe torkollnak, különösebb taktika vagy struktúra nélkül. Az önálló bossharcok egyébként sem a játék erősségei. Egy olyan produkcióban, ami tömegekhez lett tervezve, idegennek hat, amikor mindössze két figura szaladgál egymás körül egy arénában.

Más tekintetben szerencsére sikerült haladni a korral. Grafikailag a játék végre ott van, ahol kell neki, szinte tökéletesen visszaadja az anime látványvilágát, gyönyörű színekkel és animációkkal. Ráadásul nem tölt sokat, és aránylag simán is fut, ami nemcsak a látványra, hanem a játékmenetre is jótékony hatással van. Az is nagyon pozitív, hogy a legtöbb karakter az eredeti hangján szólal meg (ugyan csak japánul), úgyhogy prezentációban egy nagyon erős termékkel van dolgunk. Az olyan extrák, mint a számtalan megnyitható karakter vagy a galéria csak erősítik a csomagot, úgyhogy a rajongók számára tartalomban sem lesz hiány.

Immár huszonhárom éve, hogy az Omega Force a musou műfajt foltozgatja, és szépen lassan elmondható lesz, hogy közel érnek az akciójátékok élvonalához. A One Piece: Pirate Warriors 4 összességében egy komoly csomag, megfelelő tartalommal és az alapanyaghoz hű, erős körítéssel, amely végre nem egy sokéves, vagy rosszabb esetben előző generációs játék benyomását kelti. Sajnos azonban játékmenetben még nem sikerült áttörést elérni, ezért a legfrissebb epizód is inkább csak az anime és a műfaj abszolút kedvelőinek ajánlható jó szívvel, de a negyedik kalózos eposz már-már a saját lábán is megáll, mint minőségi akciójáték. A Szalmakalap Kalózok előtt pedig, úgy tűnik, egyre fényesebb jövő áll.

Pro:

• tartalmas, kellően hosszú kampány;
• három eltérő játékmód, sok fejlődési lehetőség;
• élvezetes játékmenet és harcrendszer;
• kiváló grafika és prezentáció;
• online kooperatív lehetőség.

Kontra:

• borzalmas kamerakezelés;
• a karakterfejlesztés lassú és nehézkes;
• önismétlő, egyhangú, vontatott küldetések;
• buta ellenfelek.

70

A One Piece: Pirate Warriors 4 PC-re, PS4-re, Xbox One-ra és Switch-re jelent meg.

dreampage