Metal Gear Solid V: The Phantom Pain bemutató

Megérkezett a híres széria legújabb része, lássuk, hogy valóban olyan fantasztikus alkotásról van-e szó, mint amilyenre az első tesztek alapján számítottunk.

Világjárók

A Metal Gear Solid V: The Phantom Pain szerény véleményem szerint nálam 91 óra után valóban kimutatta a foga fehérjét. Elsőként el kell mondani róla, hogy bár ez egy több évtizedes széria új része, és elsősorban a rajongóknak készült, azonban az új játékosok is nyugodtan belekezdhetnek bármikor, ugyanis a megszerezhető kazettákból a korábbi, fontos részek története is megismerhető. Ez természetesen nem helyettesíti a korábbi epizódok végigjátszását, így akik minden apró utalást érteni szeretnének, azoknak bizony később muszáj lesz kipróbálni a Metal Gear sorozat többi részét.

A The Phantom Pain egy igen erős prológussal indít, semmi meglepő nincs benne, hiszen már ekkor magába szippantja az átlagos játékosokat, a rajongók pedig már itt a kezdéskor megkapják a kezdő löketet a későbbiekhez. A körülbelül egy órás nyitány minden bizonnyal a legtöbb ember ínyére lesz, de hozzá kell tenni, hogy nem itt fogja megmutatni a játék, hogy konkrétan mire képes. A bevezető rész után ugyanis megkapjuk a játszóterünket, amely nem más mint Afganisztán kietlen vidéke, ahol az első küldetéseinket hajthatjuk végre. A The Phantom Pain egyik legnagyobb újítása ugyanis az, hogy a korábban látott sémákat lecseréli, és egy teljesen nyitott világot mutat be a játékosoknak, ahol megvan a végső cél, de azt akármilyen módon elérhetjük. Már itt megmutatkozik a játék precizitása, ugyanis ahogy haladunk előre a végigjátszás során, azon kapjuk magunkat, hogy rengeteg módszerrel végig tudunk játszani egy küldetést. Lopakodni akarunk úgy, hogy senki nem bántunk? Lehetséges, bár időigényes. TPS akciójátékként, sokat lövöldözve akarunk elfoglalni egy előretolt bázist? Próbáld csak meg, de ne lepődj meg ha idővel a gépi ellenfelek alkalmazkodnak hozzád, és később már teljes testpáncélban fognak járőrözni.

Az MI ugyanis meglepő módon tanul, és bár nem tökéletes, de olyan apróságokra is odafigyel, hogy ha folyamatosan mesterlövészt játszunk, akkor egy idő után golyóálló sisakot viselnek majd a katonák. A lényeg, hogy az adott küldetéseknél teljes mértékben magunk dönthetjük el, hogy szeretnénk végrehajtani a feladatot, akár légicsapást is kérhetünk ellenfeleinkre. Ehhez persze idővel rengeteg eszközt kapunk, amelyeket később fejleszteni is lehet, de a különböző extrákért és pluszokért természetesen meg kell dolgozni. Ez azt jelenti, hogy két küldetés között, vagy éppen a misszió közben nyersanyagokat kell gyűjtögetnünk, amelyeket aztán később felhasználhatunk egy-egy új fejlesztés, vagy tárgy, esetleg fegyver beszerzéséhez. Ezekhez azonban pluszban még szükséges lesz a főbázisunk bővítésére is, amely szintén a nyersanyagok beszerzése után válik elérhetővé. Rengeteg lehetőség van ilyen téren a játékban, érdemes hosszú órákat eltölteni ezzel az opcióval, lévén akár egy-egy misszió kimenetelét is befolyásolhatják.

Ahogy haladunk egyre előrébb a feladatainkkal, úgy bontakozik ki a történet is, valamint kapunk mindezek mellé úgynevezett Side-Ops küldetéseket, amelyeket nem kötelező megcsinálni, de mégis ajánlottak, főleg mert bizonyos képességek, csak ezek teljesítése után nyílnak meg. Idővel kapunk magunk mellé új társakat is, őket szintén fel lehet majd szerelni külön-külön, sőt bizonyos fejlesztések után extrákkal is gazdagodhatnak, de ezen lehetőségeket ráhagyom a játékosokra, fedezze fel mindenki saját maga a lehetőségeket. A játékban van egyébként egy különleges mód is, amelynek a lényege az, hogy egy saját bázist építhetünk, amelynek védelme a mi feladatunk, ugyanis amennyiben online vagyunk, úgy bárki betámadhat minket, így csak a kifejlesztett eszközökön és embereinken múlik az, hogy mit tudnak ellopni tőlünk, vagy hány katonánkkal végeznek.

Nézzük egy kicsit technikai oldalról a programot. Ahogy a Ground Zeroes esetében, úgy itt sincs okunk panaszra, hiszen a fejlesztők egy fantasztikus alkotást tettek le az asztalra, egy-két apróbb grafikai hibán kívül nem igazán lehet belekötni a programba. A játékmenet mindezek mellett zseniális, talán nyugodtan elmondhatjuk azt, hogy évek óta az egyik legjobb sandbox alkotást kapjuk meg a The Phantom Pain megvásárlásával, ehhez pedig nem keveset tesznek hozzá a zenék is, amelyeket akár a hétköznapokban is bárki szívesen meghallgatna.

Kiegészítés: A Metal Gear Solid V: The Phantom Pain tartalmaz többjátékos módot is, de a Metal Gear Online csak októbertől lesz elérhető konzolokra, így azt egy külön cikk keretein belül mutatjuk majd be.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények