Magyar fejlesztésű iPhone játékok

Gravity Golf

A Mobilaréna rendszeres olvasói bizonyára felfigyeltek már arra a — mostanra 14 részessé duzzadt — cikksorozatra, melyben a legjobb iPhone játékokat mutatjuk be a tisztelt olvasóknak. A cikkek kapcsán több magyar fejlesztő is megkeresett, ez az írás az ő kérésüknek eleget téve született meg, íme tehát a jelenleg létező magyar fejlesztésű iPhone játékok — legalábbis azok, amelyekről én is hallottam. Az itt szereplő négy program sok dologban hasonló, mindegyik ügyességi/logikai, mindegyik az alsó árkategóriában (két euró alatt) versenyez, és mindegyik egy jól bevált játékstílus átvariálása. Emellett persze mindegyik nagyon eredeti is, úgy gondolom, hogy jól szemlélik a magyar programozók hozzáállását és kreativitását.

A Gravity Golf egy kétdimenziós intergalaktikus golfjáték, tyű. Mit is jelent ez? Azt, hogy egy fél bolygó méretű "golflabdát" kell elpöckölnünk a célig (ami az űr egy random területén található, értelemszerűen az egyre nehezedő pályákon egyre elérhetetlenebb helyen) úgy, hogy közben ne menjünk bele a mindig máshol elhelyezkedő napba, mert akkor szétég a labda, ez már csak természetes. A dologban azonban nem is ez a legérdekesebb, hanem az, hogy a labda irányát a bolygók gravitációja nagyban befolyásolja, magyarul hiába akarjuk szép egyenesen ellőni a golyóbist egy-egy égitest mellett, az simán lehet, hogy bolygó körüli pályára fog állni. Mindez valahogy így néz ki a gyakorlatban:

Az irányítás az ujjunkkal történik, a labdát megérintve abból egy vektort húzhatunk, a program mutatja, hogy a gravitációs mezők merre és milyen ívben fogják eltéríteni azt — azt viszont nem nézi, hogy mi történik, ha a golyó egy bolygóhoz ér. Olyankor ugyanis elkezd pattogni, szerintem ez a program legidegesítőbb része, ugyanis irreálisan nagy mértékű. Ezalatt azt kell érteni, hogy ha gyök kettővel nekigurul a labda egy bolygónak, akkor is tízszer olyan erősen fog vissza pattanni, rendszerint jól ki is száll a képernyőből. Ha pedig kiszáll a képernyőből, az nagyon-nagyon unalmas, ilyenkor ugyanis a golyó először begyorsul, majd egy idő után elkezd visszafelé jönni, de rendszerint a képernyő túlsó felén ki is viszi a lendület — az efféle helyzetek megoldására van a reset gomb.

Hirdetés

A játék nem a végtelenségig megy, 10 életünk van, mely szám csak a labdák elégetésével csökken, a béna lövéspróbákkal vagy a reset nyomkodásával nem. A játék az apró hibái ellenére elég addiktív, kellemes szórakozást biztosít, tipikusan az a program, amit szívesen elővesz az ember, miközben vár a buszra.

Plantastic!

Második bemutatásra kerülő programunk biztosra ment a témaválasztásnál, a jó öreg gyémánttologatós koncepció (Bejeweled és társai) kissé átdolgozott változatáról van szó, melyet beültettek egy kertészes világba. A programot jegyző Palmstorm mondjuk jó az ilyesmiben, Windows Mobile-ra már jó pár hasonló grafikai stílusú programot csináltak, többek között a díjnyertes Xplodus-t és a Plumber Pete-et, melyben egy vízvezeték szerelőt alakítunk. Itt viszont kertészkedünk, Plantastic!

Az említett gyémánttologatós koncepcióra épülő játékokhoz hasonlóan itt is az a cél, hogy azonos színű virágokból rakjunk — nehézségi szinttől függően — három, négy vagy öt darabot egymás mellé, ennek módja viszont nem a virágok tologatása, hanem új növények ültetése. Az ültetés helye behatárolt (csak a legutóbb ültetett palánta szomszédjába rakhatunk újat), továbbá azt sem mi döntjük el, hogy mit ásunk el, a felhozatal előre meghatározott, viszont látjuk, hogy mi lesz a következő virág.

Mindez időre megy, az új virágok ugyanis folyamatosan érkeznek, hol gyorsabban, hol lassabban. Az ültetést Vakond Úr nehezíti meg, aki szívesen elcsenne pár virágot — minden bizonnyal a kedvesének vinné, bár lehet, hogy a vakond virágevő állat, csak én nem tudok róla — de hogy ezt elkerüljük, megjelenése után jól fejbe kólinthatjuk az ásóval, persze csak nevelő jelleggel.

A grafika a célnak tökéletesen megfelel, igényes, kézzel rajzolt elemekkel találkozhatunk. A program alapvetően nem rossz, öt virágnál megfelelően nehéz, háromnál pedig igazi "agykikapcsolós" szórakozást nyújt. Az egyetlen gond vele, hogy pár virág nagyon nehezen megkülönböztethető egymástól, ezt tulajdonképpen felfoghatjuk nehezítésnek, én viszont nagyon nem szeretem az ilyesmit, mert a szem fölösleges fárasztása sosem jó dolog.

Gem Panic

A Gem Panicről azt hihetnénk, hogy szintén egy kristályrakosgatós játék, ami persze igaz is, de más értelemben, mint azt gondolnánk. A pályák itt nem négyzetalakúak és nem felülről látjuk őket, mert — bár kétdimenziósak — itt a gravitációt kihasználva fogjuk egymás mellé rakni az ugyanolyan elemeket, melyek nem mindig kristályok, de legalább jól felismerhetők. A cél a pályán lévő elemek eltávolítása, ennek módja pedig az, hogy legalább két darab ugyanolyat egymás mellé rakunk. Ha az adott elemből páratlan számú van, akkor értelemszerűen szükséges, hogy ne csak kettőt rakjunk egymás mellé, emiatt bizony sokszor pórul lehet járni. A pályákon mozgó elemek is találhatók, melyek nem csak a logikát, de az ember reakcióidejét is próbára teszik.

A játékmenet elég lineárisnak mondható, ami alatt azt értem, hogy a pályákat döntő többségben csak és kizárólag a készítő által megálmodott módon lehet teljesíteni — pont ettől elég sok gondolkodást is igényelhetnek az idő alatt teljesítendő pályák. A grafika nem túl szemet gyönyörködtető, pedig a játék elindítása után elképesztően igényes benyomást kelt, hiszen megkérdezi, hogy magyar vagy angol nyelven szeretnénk-e futtatni, a nevünket pedig egy látványos virtuális billentyűzeten (tehát nem az iPhone alapértelmezettjén) kell beírnunk. Játék közben tehát nem fogunk elalélni a vizualitástól, a játékmenet nagyon jó, a kilencvennél is több pályából álló kollekció pedig elég ideig le tudja kötni az egyszeri játékost. Ez a mezőny legdrágább játéka, de mivel az agyat is ez mozgatja meg a legjobban, úgy gondolom, hogy megéri az árát.

Magnetic Joe

Negyedik programunkat a már említett, Mobilarénán futó cikksorozat keretében már teszteltem, de mivel újat azóta sem tudok mondani róla, ezért copy-paste módszerrel illesztettem be azt az oldalt. Aki tehát már olvasta az említett cikket, az ugorhat is a fórumba!

A Magnetic Joe is egy meglehetősen egyedi koncepcióra épülő ügyességi játék, ahol célunk Joe, a mágneses töltéssel rendelkező... labda eljuttatása a kijáratig.

A képek alapján egy kétdimenziós platformjátékra asszociálnánk, nem is tévedünk nagyot. A játékmenet viszont merőben más, mint amit megszokhattunk, Joe-t ugyanis gyakorlatilag csak közvetve irányítjuk, tehát nem mi toljuk előre, még csak ugrani sem tudunk vele. Az egyetlen dolog, amibe beleszólásunk van, az az, hogy Joe mikor legyen "mágneses" — ennek segítségével tudunk haladni. A pályán ugyanis el vannak helyezve kék kockák, melyek közelébe érve Joe arra löki magát, amerre az azokon szereplő nyíl mutat, de csak akkor, ha épp megérintjük a képernyőt és feltöltjük Joe-t. A cél már tiszta, a nehezítés a falakon elhelyezett tüskékben keresendő, azokra érve ugyanis kezdhetjük elölről a próbálkozást. Bár a játékmenet egyszerűségéből adódóan nem kommersz, kissé kiábrándító, hogy a szinteken csak a készítők által megálmodott útvonalakon lehet végigmenni, mivel a kék nyilakat nem tudjuk áthelyezni. Ettől függetlenül azért van kihívás, a kereken negyven darab pályán versenyezhetünk az idővel, plusz egyes szinteken vannak rövidebb, de nehezebb utak is.

A fenti videón a program nemrég megjelent második része látható, mely azon kívül, hogy 100 pályát tartalmaz, további újításokkal, funkciókkal és nehezítésekkel is kecsegtet. Az összegyűjtött csillagokkal extra képességeket vásárolhatunk, immunissá válhatunk bizonyos fajta ellenségekre, sőt, az irányítás megfordításával "demagnetizálhatjuk" Joe-t — magyarán a játékmenet jóval izgalmasabb. A program első és második része egyaránt 0,79 eurós, azaz nagyjából 220 forintos áron tölthető le az AppStore-ból.

Bocha