Sokat akar a szarka
Aki játszott a Mafia sorozat első vagy második részével, az valószínűleg hozzánk hasonlóan nagyon várta a harmadik részt. A sorozat ugyanis nagyszerűen indult, a 2002-ben megjelent Mafia minden idők egyik leghangulatosabb játéka, amelyik a szintén fantasztikus GTA III megjelenése után nem egészen egy évvel úgy tudott újat hozni a műfajba, hogy nem a Rockstar klasszikusát koppintotta. A 2010-ben érkezett második rész nem volt ennyire kiemelkedő, de hozta a szintet, az első rész rajongói alapvetően mosollyal az arcukon állhattak fel a végigjátszás után, a történet és annak tálalása ugyanis ezúttal is nagyon erősen sikerült. A harmadik részre ismét éveket kellett várni, de a rajongók joggal bízhattak abban, hogy egyrészt megfelel majd a kor igényeinek, másrészt hozzá tudja majd adni a stílushoz azt az extrát, ami az első két részt is kiemelte a tömegből. A fejlesztést a 2K Games által 2014-ben alapított Hangar 13-ra bízták, amelyet egy bizonyos Haden Blackman nevű úriember vezet. Ő korábban a LucasArts-nál dolgozott, többek között neki köszönhetjük a Star Wars: The Force Unleashed első és második részét, illetve a képregényrajongók is ismerhetik a nevét. Tényleg adott volt minden.
[+]
Aztán el is kezdtek szállingózni az első képernyőfotók, a bemutató videók, valamint a történetről is egyre többet meg lehetett tudni. Az évszám 1968, a helyszín egy képzeletbeli város, New Bordeaux, amely az Egyesült Államok déli részén található és természetesen magán hordozza az ebből adódó jellegzetességeket. A főhős egy Lincoln Clay nevű afroamerikai fiatalember, akinek elég nehéz gyerekkora volt, de a hadseregben megtalálta a helyét, úgyhogy a vietnami háborúból viszonylag jókedvűen és nyitottan tért vissza, de öröme nem tarthatott sokáig, hiszen az olasz maffiát vezető Sal Marcano hátba szúrja egy komolyabb munka után, miközben eltörli a földről Lincoln fogadott családját és az ő Black Mob névre hallgató szervezetüket is. Ezt begépelni pont két perc volt, de a készítők valószínűleg sokkal többet dolgoztak rajta, a történet ugyanis simán elviszi a hátán a játékot, legalábbis az első pár órában, amikor a játékosok annyira az események hatása alá kerülnek, hogy fel sem tudnak állni a Mafia III elől. Az elmesélés módja egészen különleges, ugyanis ezúttal is két idősík között ugrálunk, a Lincoln ügyeiben érintettek a bíróságon, illetve úgy a nagyvilágnak fejtegetik, hogy mi is történt valójában, illetve a nagy kirakóst is szépen rakosgatják össze. Néha előbb tudunk meg dolgokat, mint a játékban megtörténnek, máskor utólag kerülnek elemzésre, a végeredményt pedig tényleg zseniális.
A rasszizmus erősen jelen van a játékban, amely induláskor erre figyelmeztet és meg is magyarázza: a készítők egy gyászos korszakra hívják fel a figyelmet. [+]
A játék hangulatával eleinte ettől függetlenül sincs baj, ha a történet nem is lenne annyira erős, mint amennyire az, az 1968-as New Bordeaux akkor is ütne. A bevezető missziók alatt lehetőségünk van alaposan megszemlélni a várost, ahol egészen kellemes dolgokkal találkozhatunk. Egy piros lámpánál állva (igen, az első küldetést még így csináltam meg) szemlétem egy bohócnak öltözött városlakót, aki saját maga szórakoztatására egy pénzérmét dobált, miközben én azt számoltam, hogy ezt hányféle animációval teszi meg. Háromig jutottam, aztán elejtette, a lámpa pedig zöldre váltott, én pedig arra gondoltam, hogy a fejlesztők nagyon jó munkát végeztek. Hasonlóan pozitívan ért, amikor egy felugró ablakban közölték, hogy az autóvezetést átrakhatom szimulációra is, amit meg is csináltam, mert addig nagyon árkád volt a dolog. És itt ért az első nagy pofon: nem lett jobb. Talán annyi változott, hogy a hátsókerekes kocsik valóban hátsókerekesek lettek, azaz minimálisan meg lehet őket táncoltatni, de nem nagyon, mert jobban tapadnak az útra, mint a legmodernebb menetstabilizációs csodák. Szemmel láthatóan ABS is van bennük, mert fékezés közben is irányíthatók maradnak, ráadásul New Bordeauxban úgy tűnik, hogy fejlett abroncsgyártás volt, hiszen már 1968-ban olyat tudtak, amit a valóságban a mai napig nem tud senki: olyan gumikat gyártanak, amelyek esőben is pont úgy tapadnak, mint száraz úton. Az autóvezetés tehát nem egy nagy élmény a játékban, de amiatt nem is frusztráló, hogy a városban gyakorlatilag nincs forgalom. A GTA V-höz képest egészen elenyésző az az autómennyiség, ami az utakon található, ez részben nyilván az időpont miatt is van így. A rendőrök gyorshajtásért engem sosem találtak meg (szemben az első résszel, amelynél kimondottan idegesítő volt, hogy egy minimális szabályszegés miatt is a nyomunkba eredtek), autólopás miatt viszont sok járókelő rám hívta őket, de egy korrekt V8-assal nem nagy mutatvány elmenekülni előlük. Persze a V8-asok virtuális létezésére nincs bizonyíték, hiszen a motorhangok is nagyon gyengék a Mafiában, de játék közben folyamatosan ezzel a gondolattal cirógattam az elmém: pocsék a vezetési élmény, de akkor is egy V8-asban ülök. Legalább ennyi.
[+]
Ezzel el is jutottunk az egyéb kivitelezési hiányosságokhoz. A korábban említett bohóccal pár perc múlva ismét találkoztam egy amúgy elég jól megcsinált karneválon, valószínűleg oda tervezték, hogy korábban miért dobált pénzérmét az utcasarkon, az rejtély. De ebben a játékban sokan dobálnak pénzérmét, az animáció szintén pár perc múlva köszönt vissza, amennyi idő alatt fejlődni nem tudott, a bandatag pont úgy ejtette el a pénzérmét, ahogy korábban a bohóc. Ez pont annyira volt kiábrándító, mint az, hogy a vezetés közben megjelenő visszapillantó tükörben nem égnek a mögöttünk lévő autók fényszórói. És ezen a ponton hosszasan lehetne sorolni azokat a hiányzó apróságokat, amik a GTA V-ben megvannak. A Mafia III világa hangulatosnak tűnik, de csak távolról érdemes szemlélni, mert igazából plasztik. Az egyetlen kivételt tényleg a főszereplők jelentik, akik a történet haladásával járó átvezető animációkban mesterien kidolgozottan léteznek, tényleg élnek, és akkor a fantasztikus szinkronhangokról még nem is esett szó. De ha visszatérünk a küldetésekhez, akkor idegesítő és tulajdonképpen igénytelen hiányosságokkal fogunk találkozni, de csak akkor, ha konzolon toljuk, mert PC-n még bugok is vannak, állítólag kínosan sok. A grafika amúgy nem túl szép, az óriási világ és a már sokszor említett hangulat miatt csúnyának sem lehet nevezni, de alapvetően nagyon messze van attól, amitől leesne az állunk. A fények és árnyékok kezelése pedig kritikán aluli, főleg éjszaka jönnek elő a bajok, lépünk kettőt, vak sötét lesz, elfordulunk jobbra és lépünk hármat, az utcai lámpák pedig nappali fényt biztosítanak. Érthetetlen, ahogy az is, hogy az első miért tizedmásodpercekben mérhető idő alatt kezd el esni, és úgy összességében az, hogy a Mafia III, az a játék, amire éveket vártunk, miért lett ennyire baltával faragott.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
