Sokat akar a szarka

Aki játszott a Mafia sorozat első vagy második részével, az valószínűleg hozzánk hasonlóan nagyon várta a harmadik részt. A sorozat ugyanis nagyszerűen indult, a 2002-ben megjelent Mafia minden idők egyik leghangulatosabb játéka, amelyik a szintén fantasztikus GTA III megjelenése után nem egészen egy évvel úgy tudott újat hozni a műfajba, hogy nem a Rockstar klasszikusát koppintotta. A 2010-ben érkezett második rész nem volt ennyire kiemelkedő, de hozta a szintet, az első rész rajongói alapvetően mosollyal az arcukon állhattak fel a végigjátszás után, a történet és annak tálalása ugyanis ezúttal is nagyon erősen sikerült. A harmadik részre ismét éveket kellett várni, de a rajongók joggal bízhattak abban, hogy egyrészt megfelel majd a kor igényeinek, másrészt hozzá tudja majd adni a stílushoz azt az extrát, ami az első két részt is kiemelte a tömegből. A fejlesztést a 2K Games által 2014-ben alapított Hangar 13-ra bízták, amelyet egy bizonyos Haden Blackman nevű úriember vezet. Ő korábban a LucasArts-nál dolgozott, többek között neki köszönhetjük a Star Wars: The Force Unleashed első és második részét, illetve a képregényrajongók is ismerhetik a nevét. Tényleg adott volt minden.

[+]

Aztán el is kezdtek szállingózni az első képernyőfotók, a bemutató videók, valamint a történetről is egyre többet meg lehetett tudni. Az évszám 1968, a helyszín egy képzeletbeli város, New Bordeaux, amely az Egyesült Államok déli részén található és természetesen magán hordozza az ebből adódó jellegzetességeket. A főhős egy Lincoln Clay nevű afroamerikai fiatalember, akinek elég nehéz gyerekkora volt, de a hadseregben megtalálta a helyét, úgyhogy a vietnami háborúból viszonylag jókedvűen és nyitottan tért vissza, de öröme nem tarthatott sokáig, hiszen az olasz maffiát vezető Sal Marcano hátba szúrja egy komolyabb munka után, miközben eltörli a földről Lincoln fogadott családját és az ő Black Mob névre hallgató szervezetüket is. Ezt begépelni pont két perc volt, de a készítők valószínűleg sokkal többet dolgoztak rajta, a történet ugyanis simán elviszi a hátán a játékot, legalábbis az első pár órában, amikor a játékosok annyira az események hatása alá kerülnek, hogy fel sem tudnak állni a Mafia III elől. Az elmesélés módja egészen különleges, ugyanis ezúttal is két idősík között ugrálunk, a Lincoln ügyeiben érintettek a bíróságon, illetve úgy a nagyvilágnak fejtegetik, hogy mi is történt valójában, illetve a nagy kirakóst is szépen rakosgatják össze. Néha előbb tudunk meg dolgokat, mint a játékban megtörténnek, máskor utólag kerülnek elemzésre, a végeredményt pedig tényleg zseniális.

A rasszizmus erősen jelen van a játékban, amely induláskor erre figyelmeztet és meg is magyarázza: a készítők egy gyászos korszakra hívják fel a figyelmet. [+]

A játék hangulatával eleinte ettől függetlenül sincs baj, ha a történet nem is lenne annyira erős, mint amennyire az, az 1968-as New Bordeaux akkor is ütne. A bevezető missziók alatt lehetőségünk van alaposan megszemlélni a várost, ahol egészen kellemes dolgokkal találkozhatunk. Egy piros lámpánál állva (igen, az első küldetést még így csináltam meg) szemlétem egy bohócnak öltözött városlakót, aki saját maga szórakoztatására egy pénzérmét dobált, miközben én azt számoltam, hogy ezt hányféle animációval teszi meg. Háromig jutottam, aztán elejtette, a lámpa pedig zöldre váltott, én pedig arra gondoltam, hogy a fejlesztők nagyon jó munkát végeztek. Hasonlóan pozitívan ért, amikor egy felugró ablakban közölték, hogy az autóvezetést átrakhatom szimulációra is, amit meg is csináltam, mert addig nagyon árkád volt a dolog. És itt ért az első nagy pofon: nem lett jobb. Talán annyi változott, hogy a hátsókerekes kocsik valóban hátsókerekesek lettek, azaz minimálisan meg lehet őket táncoltatni, de nem nagyon, mert jobban tapadnak az útra, mint a legmodernebb menetstabilizációs csodák. Szemmel láthatóan ABS is van bennük, mert fékezés közben is irányíthatók maradnak, ráadásul New Bordeauxban úgy tűnik, hogy fejlett abroncsgyártás volt, hiszen már 1968-ban olyat tudtak, amit a valóságban a mai napig nem tud senki: olyan gumikat gyártanak, amelyek esőben is pont úgy tapadnak, mint száraz úton. Az autóvezetés tehát nem egy nagy élmény a játékban, de amiatt nem is frusztráló, hogy a városban gyakorlatilag nincs forgalom. A GTA V-höz képest egészen elenyésző az az autómennyiség, ami az utakon található, ez részben nyilván az időpont miatt is van így. A rendőrök gyorshajtásért engem sosem találtak meg (szemben az első résszel, amelynél kimondottan idegesítő volt, hogy egy minimális szabályszegés miatt is a nyomunkba eredtek), autólopás miatt viszont sok járókelő rám hívta őket, de egy korrekt V8-assal nem nagy mutatvány elmenekülni előlük. Persze a V8-asok virtuális létezésére nincs bizonyíték, hiszen a motorhangok is nagyon gyengék a Mafiában, de játék közben folyamatosan ezzel a gondolattal cirógattam az elmém: pocsék a vezetési élmény, de akkor is egy V8-asban ülök. Legalább ennyi.

[+]

Ezzel el is jutottunk az egyéb kivitelezési hiányosságokhoz. A korábban említett bohóccal pár perc múlva ismét találkoztam egy amúgy elég jól megcsinált karneválon, valószínűleg oda tervezték, hogy korábban miért dobált pénzérmét az utcasarkon, az rejtély. De ebben a játékban sokan dobálnak pénzérmét, az animáció szintén pár perc múlva köszönt vissza, amennyi idő alatt fejlődni nem tudott, a bandatag pont úgy ejtette el a pénzérmét, ahogy korábban a bohóc. Ez pont annyira volt kiábrándító, mint az, hogy a vezetés közben megjelenő visszapillantó tükörben nem égnek a mögöttünk lévő autók fényszórói. És ezen a ponton hosszasan lehetne sorolni azokat a hiányzó apróságokat, amik a GTA V-ben megvannak. A Mafia III világa hangulatosnak tűnik, de csak távolról érdemes szemlélni, mert igazából plasztik. Az egyetlen kivételt tényleg a főszereplők jelentik, akik a történet haladásával járó átvezető animációkban mesterien kidolgozottan léteznek, tényleg élnek, és akkor a fantasztikus szinkronhangokról még nem is esett szó. De ha visszatérünk a küldetésekhez, akkor idegesítő és tulajdonképpen igénytelen hiányosságokkal fogunk találkozni, de csak akkor, ha konzolon toljuk, mert PC-n még bugok is vannak, állítólag kínosan sok. A grafika amúgy nem túl szép, az óriási világ és a már sokszor említett hangulat miatt csúnyának sem lehet nevezni, de alapvetően nagyon messze van attól, amitől leesne az állunk. A fények és árnyékok kezelése pedig kritikán aluli, főleg éjszaka jönnek elő a bajok, lépünk kettőt, vak sötét lesz, elfordulunk jobbra és lépünk hármat, az utcai lámpák pedig nappali fényt biztosítanak. Érthetetlen, ahogy az is, hogy az első miért tizedmásodpercekben mérhető idő alatt kezd el esni, és úgy összességében az, hogy a Mafia III, az a játék, amire éveket vártunk, miért lett ennyire baltával faragott.

De nem bírja a farka

Ezen a ponton pedig arra gondolok: bár csak ennyi lenne a baj. A történet jó, az elmesélés jó, ha a küldetések is azok lennének, akkor elnézem plasztikváros jellegzetességeit. De a legrosszabb sajnos még csak most jön, a küldetések ugyanis botrányosan gyengék. Az eddigiekből valószínűleg mindenki kitalálta, hogy mi a központi szál a történetben, Lincoln bosszút akar állni, amit megtehetne úgy is, hogy simán lelövi Marcanót, de főhősünk inkább ki akarja véreztetni. Ezt pedig úgy teszi meg, hogy a szervezetét gyakorlatilag sejtenként eliminálja, azok helyére pedig az időközben csatlakozó alvezéreit rakja be, akik termelnek némi pénzt, illetve elvileg oda kell figyelni arra is, hogy mindenki elégedett legyen, de ez nem egy gyakorlati probléma. Amúgy jópofa, hogy megjelenik a második részből ismert Vito Scaletta is, kicsit olyan a rendszer, mintha a játék a pár perces átvezető animációkkal jutalmazna a rémesen monoton küldetésekért cserébe. Ugyanis mindenhol arról van szó, hogy oda kell menni valamelyik olasz kisfőnök ingatlanjára, abban jó sok kárt kell csinálni, amivel aztán odacsalogatjuk a kisfőnököt, így pedig nyilván el is tudjuk tenni láb alól. A károkozás kétféle módon történik, egyrészt az említett ingatlanoknál teljesen véletlenszerűen el vannak helyezve vastag pénzkötegek, amiket felvehetünk, másrészt mindig van egy adott cél, örömlányok kiszabadítása, vagy kokainnal teli ládák szétszedése, három késszúrás amúgy biztos sokat árt az anyagnak. Az egyetlen pozitívum, hogy mivel sejtenként haladunk, nem kell sokat utazni, mert ezek a küldetések egymáshoz földrajzilag is közel vannak, a Mafia III rejtett üzenetként sétálásra buzdít, tényleg úgy lehet a leggyorsabban túlesni ezeken az unalmas küldetéseken, amelyekben választhatunk, hogy lopakodunk és füttyögéssel csaljuk magunkhoz a kiszámíthatóan mozgó, buta, vak maffiózókat, vagy simán lelövünk mindenkit. Utóbbi esetben gyakran kell majd fegyvert cserélgetni, mert kevés lőszert tudunk magunkkal vinni.

[+]

Persze ez egy sandbox játék, nyilván vannak más lehetőségek is. Vannak. Például lehet autós küldetéseket vállalni, ahol viszont sokat kell vezetni, unalmas. Lehet gyűjtögetni tárgyakat, például Playboy magazinokat, posztereket, zenei albumokat, ezek elhelyezkedése onnantól látszik a térképen, hogy a környéken lévő egyik elektromos dobozba beleraktunk valami ketyerét, amiből az elsőt úgy kapjuk meg, hogy ebből ez az egy darab van, de hátha találsz, utána viszont minden második redneck garázsában, a szeméttelepeken, gyakorlatilag mindenhol találunk egyet. Kicsit az Assassin's Creed 2-re emlékeztetett, utoljára ott élveztem, hogy kimaxolok egy játékot, de itt annyira steril a környezet, hogy nem élveztem, meg a fenébe is, 2016 van és a GTA V egy létező játék!

A Mafia III egy csalódás, kevés, amit nyújt. Tényleg az, mert ha eltekintünk a nem túl igényesen kidolgozott világtól, a hiányzó apróságoktól és extráktól, akkor is nagyon unalmasak a küldetések. Aki imád virtuálisan lövöldözni, lehet, hogy sok örömét fogja lelni benne, én az első pár órás mámor után fél óránál többet nem tudtam eltölteni a játékkal. Kicsit fáj ezt leírnom, de a Mafia III kapcsán jó lett volna, ha a készítők kipróbálják a konkurens címeket és visszafogottan, de azért át is emelnek belőle. Vagy akár simán végigtolhatták volna az első két részt, amelyek ugyan nem nyújtottak túl nagy szabadságot a játékosnak, de ennél biztos, hogy változatosabb küldetéseket nyújtottak. Tényleg nem értem, hogy ez hogyan történhetett, hogyan lett a Mafia sorozatból egy agyatlan lövöldözésre építő játékmenettel operáló valami, de sajnos ez történt. Ha valaki játszott vele, vegye elő az első részt és élvezze azt, aki pedig még nem tette meg, az is cselekedjen hasonlóan, ha nem akar csalódni!

A Mafia III PC-re, Mac-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra érhető el.

Pro:

• A történet és az elbeszélés fantasztikusan jó;
• a karakterek kidolgozottak, a szinkron zseniális;
• a világ alapvetően hangulatos.

Kontra:

• A játékmenet monoton és unalmas;
• a grafika kicsit elavult;
• rengeteg a bug;
• az autók viselkedése szimulációs módban is elképesztően árkád.

65

Bocha