Komoly előrelépés a hangulatban

Legkomolyabb - és személyes véleményem szerint játékélmény szempontjából a figurák megszólalásával és a sandbox játéktér bevezetésével egyenértékű - előrelépést a látvány területén tették a Traveller’s Tales fejlesztői. A The LEGO Movie Videogame minden, még a háttér utolsó, aprócska darabja is Lego elemekből épül fel. Hirtelenjében csak a víz alatti jelenetek légbuborékjait és a pisztolyok, lézerek lövedékeit tudnám felsorolni a létező LEGO készletekben nem megtalálható elemek listáján. Ami persze nem jelenti azt, hogy minden szét is bontható lenne, de nagyon komoly hangulati tényező, hogy látszanak a kis elemek illesztései és a játékos úgy érzi, hogy néhány köbméter műanyagkockából maga is meg tudná építeni a helyszíneket a maguk teljességében, maximum a lebegő pénzérmék és instrukciós füzetek oldalai nem kerülnének a pontos helyükre.

A minden ízében Lego kulisszákból megalkotott környezetben, a történelemtől a képregényeken át a mozifilmekig mindenhonnan összeválogatott fő- és mellékszereplőt felvonultató történettel minden eddiginél Legósabb játék került ki a TT műhelyéből. Ehhez hozzá véve a családi mozi filmkritikusokat meglepő, de általuk is jogosnak ítélt sikerét, igazából csak azt nem értem, hogy miért is nem jelentek még meg a két nagy konzolgyártó kínálatában a játékkal (vagy játékokkal) csomagban kínált Lego kiadások. A korábbi daraboktól némileg elmaradó játékidő, a mozi-élmény hatására új szórakozási lehetőséget kereső új játékosok számára még pozitív jellemző is lehet, arra pedig egész biztosan elég, hogy a következő LEGO játék a Hobbit megérkezéséig alaposan megismerkedjenek a kis műanyagfigurák irányításának élményével. Ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy több játékos szórakoztatására még mindig csak kétfős helyi cooperatív multit kínáló játékok fejlesztőjének igazán ideje lenne meglepnie régi rajongóit a franchise hálózatok felé tett előrelépésével.