Majdnem tökéletes

Maga a kezelés 2D-s síkban történik, de a főszereplő körüli világ 3D-ben tárul elénk. Az a hat év fejlesztés valószínűleg a pályatervezéssel és a kameraállások csiszolásával telt, a végeredmény minden képkockája ugyanis lenyűgöző. Nincs egyetlen felesleges részlet sem, a kamera, a finom fényjáték mindig oda irányítja a szemünket, ahová kell, és minden helyiségben, minden pozícióban maximális élményt kapunk. Ritkán találkozni ennyire tökéletesre csiszolt kalanddal. Ugyanez pedig magára az irányításra is áll: főhősünk kezelése gyakorlatilag tökéletes, nincsenek elrontott ugrások, suta mozdulatok, mindig az történik, amit mi akarunk.

Audiovizuális téren a játék a minimalista utat követi. Nyilván nem használja ki az Xbox One hardverében rejlő lehetőségeket, a technikai egyszerűséget a fejlesztők művészi odaadással ellensúlyozták. Röviden: az Inside egy gyönyörű játék, a maga nyomasztó komorságával együtt. A látvány mellett pedig a hangokat és a zenéket is dicséret illeti, amelyekből pedig szintén alig akad. A kaland legnagyobb része teljes csendben, apró neszekkel zajlik, a hangosabb csörömpöléseknek, dübörgésnek, a fel-felbukkanó, hangulatos zenéknek éppen ezért kiemelt szerep jut. A kevesebb néha több, és ha valami, hát az Inside ezt tökéletesen példázza.

Az viszont szinte biztos, hogy a fenti pozitívumok ellenére nem lesz mindenki kedvence a játék. Bizonyos szempontból nem is tekinthető hagyományos videojátéknak – hiányzik belőle valami, amitől kerek egésszé válik. Extrém rövid élményről beszélünk, amiben mindössze néhány titkos szoba jelenti az újrajátszási faktort, a „történet”, vagy nevezzük inkább cselekménynek, túl sok mindent bíz a játékos saját értelmezésére. Lesznek, akiket ez a fajta játékkészítés nem hoz lázba, és az ár-érték aránya is megkérdőjelezhető, hiszen mégiscsak négyezer forintot kell kiadni valamiért, ami nagyon durván számolva is négy óra alatt teljesen kivégezhető.

Végső soron persze nem (vagy nem kizárólag) az ár-érték arányt értékeljük, hanem az élmény egészét, ilyen tekintetben pedig a Playdead ismét nagyot alkotott. Az Inside olyan játék, ami nem tart sokáig, de az általa nyújtott élmény annál hosszabb ideig emlékezetes marad. Tankönyvbe illő példa arra, hogyan kell tökéletes 2D-s platformert alkotni, hogyan kell szavak helyett képekkel és animációkkal átadni a mondanivalót. Kétségtelenül az év egyik legkülönlegesebb játéka, és lehet, hogy újabb hat évet kell várni a következő ilyen hatású kalandra.

Pro:

• Tökéletes irányítás és pályatervezés;
• szemet gyönyörködtető látvány;
• erős, nyomasztó hangulat;
• elgondolkodtató cselekmény.

Kontra:

• Nagyon rövid;
• túl sok mindent bíz a játékos képzeletére;
• a befejezés megosztó lesz.

90

dreampage