Benne vagyunk a rádióban
Indie platformerekkel lassan most már tényleg Dunát lehet rekeszteni. Az a műfaj, amely néhány éve még úgy tűnt, lassú kihalásra van ítélve (kivéve a Nintendo konzoljait, ahol mindig is virágzott a zsáner), a független játékfejlesztésnek köszönhetően reneszánszát éli, és ez a hullám a legutóbbi időkben az összes konzolt elérte. Az Inside My Radio a francia Seaven Studio munkája, és egy érdekes zenés irányzattal próbál kitűnni a többiek közül.
A történet szerint egy régi kazettás magnóban járunk, amely egy szoba sarkában porosodik, és lassan pusztulásra van ítélve. Valami belülről „eszi” a zene varázsát sugárzó eszközt. Egy rejtélyes lélek ezt nem hagyhatja annyiban, bele száll a magnó áramköreibe, és az ott található furcsa figurákkal együtt a klasszikus zenedoboz megmentésére indul. Számunkra ez annyit tesz, hogy klasszikus ügyességi-mászkálós játék módjára végig kell mennünk a pályákon, és legyőzni azt a valamit, közben pedig jobbnál jobb zenéket keltünk életre.
A játékban három főszereplő van, akik különböző zenei stílusokat (electro, funky, dubstep) testesítenek meg. A játékmenetnek szerves része a zene és a ritmus, ugyanis minden ezek körül mozog és forog. Talán a program legegyedibb – és ezzel együtt legellentmondásosabb – vonása, hogy saját karakterünk is csak ritmusra képes bármit is tenni. Mozogni szabadon tudunk, de az ugrás, a sprint és a levegőből való támadás kizárólag az aktuális zene ritmusára történhet. Sajnos hamar kiderül, hogy ami papíron jól hangzik, az a gyakorlatban nem feltétlenül működik jól.
Nincs annál frusztrálóbb érzés ugyanis, mint amikor egy látszólag érzékeny és jól játszható játékban megnyomjuk a gombot, és a figuránk egyszerűen nem teszi meg, amit kérünk tőle. Az elképzelés ugyanis az volt, hogy ráhangolódunk a ritmusra, és mintegy transzba esve, tökéletes ütemben mozgunk át a helyszíneken. Ez mind szép és jó, csak abban a pillanatban, hogy hibázunk, nem tudunk korrigálni, hiszen ki kell várni a következő ütemet. Így hiába vagyunk ügyesek, vagy jók a reflexeink, velük az Inside My Radioban nem sokra megyünk.
Érezték a fejlesztők is, hogy sok mindenre nem alkalmas ez az irányítási mód, úgyhogy a pályák tervezése végül rémségesen egyszerű lett. Hagyományos platformerek esetén az ilyen pályákat egy átlagos játékos is fél kézzel megtervezné. Egyszerű ugrások, áttörendő falak, a zene ütemére mozgó platformok, és ezzel az alapok nagyjából ki is merültek. Különös kontraszt, hogy a játékba ezernyi ötletet és játékmechanikát beleraktak, de az egész olyan, mintha csak véletlenszerűen összedobálták volna az ideákat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!