Takkar kitakarítja Oros világát

Idén az új Far Cry váltotta ki a legnagyobb bizonytalanságot a játékosokból, hiszen a szuperfegyverek korából visszaugrani röpke 10 000 évet bizony elég merész vállalkozás, főleg akkor, ha nyílt világú akciójátékot akarnak az egész elképzelés mögé pakolni. Vakargattuk a fejünket, hogy most kövekkel fogunk dobálózni és kardfogú tigrisek elől menekülünk a fákra? Szerencsére nem így lett, de a bombázó bagoly és a különböző képességek továbbra is értetlenkedéseket váltottak ki, pedig lehetett érezni, hogy van potenciál a készülő alkotásban.

Látlak Téged! [+]

A végeredmény egyszerre lett megnyugtató és meglepő. Meglepő, ugyanis nagyon jól működik az őserdő hőse koncepció és megnyugtató is, mivel feltalálták magukat a fejlesztők a kőkorszakban. Igaz, ehhez kellett belevinni egy kis misztikumot, természetfeletti erőket, de ez kifejezetten jól áll a Primalnek. A sámánoknak amúgy is ez a feladatuk, így nem lepődünk meg, mikor feléleszti bennünk az ősi erőket és felszínre hozza a Beast Mastert a helyi méregkeverő. Takkar nagy távolságot tett meg, hogy célját véghez vigye, pontosabban egyesíteni akarja törzsét (Wenja), melyek hosszú évek alatt elszakadtak egymástól, amiben nagy szerepük volt az Izila és Udam törzseknek is. A kezdeti vadászat szerencsétlenül alakult, így magunkra maradva kezdünk a társak toborzásának.

A prehisztorikus Fragmentation grenade. [+]

Az első órákban még csak ismerkedünk a világgal, tapogatózunk az erőviszonyok terén, majd az első medve marcangoló harapásai nyomán nyugtázzuk, hogy itt még a tüzes nyilak is kevésnek bizonyulnak. A táplálékláncnak nem a legelőkelőbb helyén üldögélünk, így jó lesz, ha odafigyelünk, míg fegyverarzenálunk és skilljeink meg nem combosodnak. Ez pedig azt is jelenti, hogy sokat változott a játékmenet a korábban megszokotthoz képest. Már nem száguldozunk Jeepekkel és szórjuk az ellenséges bázisokra az izzó ólmot, nem forrósítjuk fel a levegőt gránátokkal, robbanó hordókkal vagy lángszóróval (a tűznek azért most is nagy hasznát vesszük). Ezúttal is lesz lehetőségünk mondjuk gyorsutazásra, ha a különböző táborhelyek őreit felszámoltuk és meggyújtottuk a tüzeket, viszont már sokkal megfontoltabban kell cselekednünk. Még szerencse, hogy biztosítottak ezekhez a rajtaütésekhez segítséget.

Beast Masternek lenni jó dolog

Mielőtt még valaki félreértené, nem arról van szó, hogy egy vagy több társunkkal kooperatív módban cserkészhetjük be az ellenséges törzseket (a mocsok kannibálokat), hanem Takkarban életre keltett ösztönök és misztikus adottságok révén vadállatokat állíthatunk az oldalunkra. Egy Beast Master alaptartozéka egy éles szemű bagoly, mely kezdetben felderítési célokra alkalmazható, de később a fejlődésünknek köszönhetően képességpontokat osztogathatunk, így a baglyunk is tuningolható. Célpont megjelölés, bombázás (nem a záróizmok kitárásáról és az anyagcseretermék ürítéséről van szó), gyilkosan marcangoló támadás azok a képességek, melyekkel a későbbiekben szárnyasunk a segítségünkre lehet.

Nincs is jobb, mint megpihenni egy fa tövében. [+]

Mint látható, Oros faunája nem csak nehezíti a dolgunkat, de a szolgálatunkra is lehet. Főleg ha Beast Master képességünkkel egy-egy vadat az oldalunkra állítunk. Kardfogú tigrisek, párducok, medvék, vagy kisebb cukiságok, mint a rendkívül agresszív nyest is megszelídíthető egy kis hússal és ráolvasással. A megdelejezett vadak ezek után már fuvaros vagy verőlegény szerepeket is betölthetnek. Meglovagolva őket gyorsabban juthatunk el célállomásunkra, vagy remek érzékszerveik révén jelzik nekünk a közelünkben lévő veszélyeket. Harc vagy támadás során lefoglalják az ellenfeleket, de nem sérthetetlenek, így ha nem akarunk mindig újabb dögöt az oldalunkra szólítani, akkor egy kis hússal a gyógyításukra is kell időt szánni. Tulajdonságaik eltérőek, egyes négylábúaknak az erejét, míg másoknak a csendes cserkészési képességét hasznosíthatjuk, ezzel komoly előnyökhöz jutva egy nagyobb tábor lakóinak lemészárlása alkalmával. Jól kombinálva az állataink képességeit és a fegyverarzenálunkat, egy jól szervezett támadással komolyabb törzsek ellen is sikeresek lehetünk.

Így zajlik a Far Cry Primalben a nézeteltérések kezelése. [+]

A történet kapcsán a törzsegyesítés számos remek lehetőséget kínált, amivel éltek is a fejlesztők. Ötvözték a fejlődési rendszert a klánunk népességével és a különböző NPC-k jelentőségével. Ez egyfajta összetettséget és mélységet adott a Primalnek, ami jelentősen megdobja az értékét. A táborunk és törzsünk megerősítéséhez kezdetben össze kell terelnünk a nem mellesleg új eszközökkel ellátó mesterembereket. Ezen kiemelt fontosságú karakterek lakhelyeinek fejlesztése befolyásolja majd az előrehaladásunkat. Két tényezőt még ki kell emelni, ami jelentősen különlegessé teszi Oros világát. Már többször említettem a tüzet, ami egyszerre lehet fegyver és taktikai eszköz. Az állatok elejtéséhez lángba boríthatjuk őket, ahogy az ellenséges táborokat is, de az aljnövényzet szintén komoly gyúlékonysággal bír, így élhetünk a sarokba szorítás taktikájával. Legalább ennyire fontos szerephez jutott a dinamikus napszakváltakozás, mivel rengeteg veszélyes vadállat csak az éj leszálltával bújik elő. A különböző állatok elejtése létfontosságú, a fejlődésünk múlhat az értékes nyersanyagokon. Fegyverek főleg dárdákból, bunkókból és íjakból tevődnek össze, nincs nagy választék, de azt gondolom, kihozták a szűkös keretekből a maximumot.

Oros pazar látványa és világa megbabonázó

Ha önmagában nézzük a Far Cry Primalt, akkor egy csodás, fantasztikus és izgalmas alkotással lehet dolga a játékosoknak. Viszont, ha visszatekintünk a széria előéletére, akkor már sokkal kevésbé örömteli a helyzet. Az előző, himalájás kiruccanás szintúgy bámulatosan élvezetes volt, már ott is rosszalkodhattunk (nem félreérteni) elefántokkal, ráadásul a Primalhöz újrahasznosították a korábbi világ legnagyobb részét, amit a játékkal eltöltött tucatnyi órát követően határozottan mondhatom, hogy a legkevésbé sem venni észre (ez nem lehet negatívum). Sokkal inkább, hogy nem tudtak mit kezdeni a korszakkal, a karakterekkel a történet kapcsán, kicsit sablonos és fantáziátlanra sikerült a törzsek közötti hercehurca, a mellékszereplők többsége pedig a korhoz hűen primitív vagy infantilis. Az elménk legcifrább bugyraiban való kalandozások ezúttal is feldobják ugyan a játékmenetet, tökéletesen színesítik a cselekményt, néhány perc erejéig érdemes elengedni a gyeplőt, hogy újult erővel ontsuk ki ősi emberek belsőségeit.

A váratlan rajtaütések sok előnnyel járnak. [+]

A kábszeres elmerodeókat megszégyenítő tripek változatosságra gyakorolt hatása megkérdőjelezhetetlen, ez azonban már kevésbé mondható el a Primalhöz megalkotott egyedi nyelv kapcsán. Oros lakói egyedi nyelvjárást kaptak az angollal néhol hasonlóságot mutatva, viszont ez csak az első pár órában érdekfeszítő, később teljesen érdeklődését veszíti iránta az ember, de azt sem árt megjegyezni, hogy tökéletesen passzol a korszakhoz, a körülményekhez, a teljes játékidőre nézve sem válik kínossá vagy idegesítővé. A játékidő pedig elfogadható méreteket öltött, több tíz órával lehet számolni, ha pedig minden aprósággal meg szeretnénk birkózni (nem unjuk el az önismétlést), akkor jóval többet kell majd rászánnunk az életünkből. Az audiovizuális megvalósítás példaértékű, persze a világ méretéből kifolyólag apróbb bugok előfordulhatnak, de a Dunia 2-es motor megdöbbentő, hogy mikre képes.

Törzsünk népességét a fogságba esett ősemberek kiszabadításával növelhetjük. [+]

A Primal sem lett hibátlan, sőt ugyanúgy érezni a nyílt világú játékok esetében előforduló negatívumokat, mint a farmolást és az ismétlődő küldetéseket, viszont köszönhetően a mesés, csodásra megalkotott világnak, az újszerű prehisztorikus megoldásokkal képes lekötni a játékost. Élvezetes, még az uncsi gyűjtögetésnek is van értelme, elvégre fejlesztenünk kell településünket és a fegyverzetünkhöz is állandó utánpótlásra van szükség. A Special Edition Legend of the Mammoth DLC-je pedig bizonyíték arra, hogy egészen ötletes letölthető tartalmakkal még sokáig fenntarthatják az érdeklődést a játék kapcsán a franciák. A Primal egy kifogástalanul megalkotott kiruccanás az őskorba, amihez a Far Cry-al megteremtett alapokat profin használták fel, mindenkinek érdemes lehet tenni vele egy próbát.

A Far Cry Primal február 23-ától érhető el Xbox One-ra és PlayStation 4-re, március első napjától pedig már PC-re is.

Pro:

• Oros világa bámulatos;
• állatszelídítés;
• fejlődési rendszer;
• jól működő harcrendszer.

Kontra:

• Olykor monoton és önismétlő;
• nem a történetéért szeretjük.

87

Rage23