… de hangulatos

Viszont ez a járvány sújtotta Oregon egyáltalán nem néz ki rosszul. Egy csomó apróság stimmel, az amortizált utak melletti táblák, a felfestések, a konkrét autók, motorok, épületek belseje mind elég élethű és nem is annyira repetitív, tök frankón néz ki a rejtekhelyünk, ahol elvileg a fegyvereket és a lőszert is tároljuk. Mondjuk az megint elég meglepő, hogy eltelt valami hétszázpár nap a járvány kirobbanása óta, ez a két jóska ebben él több mint két éve, oszt a bázisukon a nyílpuska a legmodernebb fegyver, miközben az összes szereplő két kézzel szórja el a halálakor a mindenféle shotgunokat és karabélyokat. Mindegy, pont ezért nekünk is hamar lesz valami ütőképes cuccunk.

Ízirájder, a táj tényleg változatos és hangulatos [+]

A történet különféle küldetésekből tevődik össze, ezek egymásutánisága vezet végig a sztorin, amelyben egyébként van néhány csavar. Miközben gyalog, illetőleg motoron fedezzük fel a környéket, nyilvánvalóan lépten-nyomon belebotlunk mindenféle ellenségekbe, a masszív részegként az erdőben kolbászoló, darabos mozgású zombik kábé mindenhol ott vannak, de félig süketek és vakok, szóval simán el lehet mellettük osongatni. Ha meglátnak, akkor persze hirtelen felgyorsulnak és támadnak, de ha például ilyenkor beugrunk egy pont ott levő szemeteskonténerbe, akkor egy perc után el is felejtik, hogy az előbb még ketté akarták harapni a gerincünket. Ezért egy ideig a zombikkal (akik hivatalosan nem zombik, hanem korcsok) nem lesz olyan baromi sok bajunk, de egyszer tutira belefutunk egy hordába, amely simán lehet 300 fős, ott már azért inkább futkorásszunk elfelé minél hamarabb.

Itt van néhány kevésbé szimpatikus polgártárs, de ez semmi ahhoz képest, ami a későbbiekben vár ránk [+]

Aztán ott vannak az ilyen-olyan csavargók (mint amilyenek mi is vagyunk úgy egyébként), akik még nem korcsosult emberek és mindig kiderül, hogy nem jó fejek, mert például el akarják foglalni a bázisunkat, vagy egy rádiótorony környékén blokkolják jelenlétükkel a Free Oregon adását, amit amúgy egy bizonyos Copeland nevű önjelölt hittéritő-táborvezető tol az éterbe. Vele nem vagyunk rosszban, mindenféle feladatokat ad, azokat megoldva pedig ebben a táborban lehet csencselni ezt-azt, minél több bizalmat építünk ki, annál jobb cuccokhoz juthatunk hozzá. Van más tábor is, Tucker például egy nyanya, aki korábban fegyőr volt, ezért az ő táborában mindenki dolgozik, mint a güzü, de cserébe ő is vállalja, hogy a hozzá csatlakozóknak biztosít kaját, szállást és védelmet a korcsokkal szemben. Itt is simán tudunk venni ezt-azt, alapvetően más jellegű cuccokat, mint Copelandnél, szóval érdemes a táborokkal egyformán jóban lenni, ami azt jelenti, hogy ide is dolgozzunk be egy kicsit, meg amoda is.

Copeland boldog, mert hoztunk neki valamit, amit meg akart szerezni [+]

Akadnak farkasok, amiket nyilvánvalóan szintén megölünk és a húsukat is lehet csereberére használni, meg vannak a szektások, akik tényleg olyanok, mintha valami őrült hitben léteznének, szerintük a korcsok üdvözült lelkek és hát roppantul bánják, hogy ők nem kapták el a vírust, a Piással ők bánnak el kábé a második küldetés végén úgy, hogy mi szépen végignézhetjük, ahogyan a haverunk alkarjáról leégetik a bőrt. Ez 50 inchen roppant megkapó. És van még a NERO nevű formáció, amely egy orvosi-kutatói csapat egy raklapnyi zsoldossal, a vírus kitörésekor mindenféle mobil ellenőrzőpontokat telepítettek (ezek mára elhagyatott zombitanyák), itt lehet mindig találni egy csomó lootot, aztán egyszer csak újra megjelennek Fosföldön és nekünk kell utánajárni, hogy mégis mi a frász folyik itt, de a NERO-s katonákkal nem érdemes kikezdeni, mert a mi szintünkhöz képest nagyjából sebezhetetlenek, tehát itt is osonunk a hátuk mögött, meg köveket dobálunk egy bokorba, hogy odamenjenek megnézni, hogy mi a fene történt és addig mi szépen elsurranunk az eredeti pozíciójuk mellett.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!