Hirdetés

Days Gone teszt

Bőséges vérben tocsogó, posztapokaliptikus, szabadon mászkálós, zombis-hentelős időtöltés a Days Gone, ami valahonnan tart valahova, és ha átlépünk pár logikai ostobaságon, akkor egész jó.

Hirdetés

Nehézség?

A Days Gone nem egy olyan műfajú játék, ahol a gémer vért izzad, mire megcsinál egy küldetést és napokig tervezgeti a rajtaütést és a taktikát. Nyilván meg lehet benne halni, de az adott missziót újra lehet kezdeni, második próbálkozásra mindig sikerült túllépnem a feladaton, de a fejlesztők szerint simán van benne 30 órányi játékidő akkor is, ha csak a fő sztorivonalra fókuszálunk és nem állunk meg úton-útfélen felgöngyölíteni mindenféle mellékszálakat. De egyébként meg fogunk állni, mert tényleg annyira változatosak a helyszínek, hogy már csak ezért is, meg hát mindenhol be lehet gyűjteni egy csomó jóságot, amiből aztán alkothatunk ezt-azt.

Pár farkas megtámadott, de hát nem ők győztek, úgyhogy szert tettünk némi húsra

Pár farkas megtámadott, de hát nem ők győztek, úgyhogy szert tettünk némi húsra [+]

Nem esett még róla szó, de van egy frankó motorunk, mert Deacon és a Piás egy motoros banda tagjai voltak, szóval ez nekik egyébként is megvolt, mint létforma, ebben az apokaliptikus világban pedig tök jól jönnek a járgányok, csak hát kell beléjük üzemanyag is, amiket szerezhetünk a táborokban, vagy mindenféle kannákból is kinyerhetjük, amit itt-ott tudunk találni. És ha veretjük a motorral, akkor az amortizálódik, nyilván ha telibetalálunk vele egy sziklát, akkor jobban, ezt természetesen ócskavassal tudjuk javítani. Viszont a motort vezetni elég fura, mert mintha csak csúszna a textúrán (esőben jobban), de rá lehet érezni, el lehet ezzel is gázolni a zombikat, meg ha mellettük megyünk el, akkor megpróbálnak ránk ugrani, de csak lepkéznek, mint egy kiöregedett kapus megye kettőben. Mondjuk van a speedy zombi, az lerángat a motorról simán, ha nem figyelünk oda.

Ez már egy kissé feltápolt motor nagyobb benzintankkal, festéssel és matricával

Ez már egy kissé feltápolt motor nagyobb benzintankkal, festéssel és matricával [+]

A harcok (ebből kijut bőven) lehetnek ugyebár mindenféle eszközökkel végzett közelharcok, a stock zombikat elég hamar el lehet intézni, illetve használhatjuk a fegyvereinket is, de célozni nem olyan állati könnyű. Jó, én egyébként sem vagyok ebben egy óriási mágus, de azért voltak korábban más hasonló játékokban sikerélményeim, itt viszont a tár hetven százalékát ellövöm a semmibe. Ezen javít valamelyest a sok gyilkolással szerzett tapasztalati pontokból fejleszthető képességek okos megválogatása, meg az elhagyott NERO állomásokon lehet találni fecskendőt, ami felturbózza valamelyik mutatónkat, az elsőt érdemes mondjuk az életerőre áldozni és akkor nem fogunk olyan nagy eséllyel elhalálozni egy küldetés során.

A NERO egyik állomásánál öntjük a benyát a generátorba, hogy legyen áram

A NERO egyik állomásánál öntjük a benyát a generátorba, hogy legyen áram [+]

A Days Gone egyik legjobb tulajdonsága, hogy igazából tök sok időt el lehet pepecselni a tájon. Egyrészt nemigen fogunk unatkozni, mert a korcsok (és a többiek) tényleg szinte mindenhol felbukkanhatnak, másrészt valóban nagyon hangulatos a környék a változó fényekkel, időjárással, domborzattal és az elhagyott, korábbi civilizáció romjaival. Ráadásul valóban jókora a bejárható terület, amikor azt hinnéd, hogy már hellyel-közzel ismered a nagyját, akkor kiderül, hogy hát lenne itt még egy rész, amit nem fedeztél fel és az is akkora önmagában, mint amit már épp megszoktál. Arra is van megoldás, hogy ne kelljen órákig motorozgatni, illetőleg sétálgatni két célpont között, bizonyos gócpontokban fel tudjuk végleg számolni a korcsokat úgy, hogy az ágakból és konkrétan ürülékből összetákolt fészkekre ráhajítunk egy Molotov-koktélt, az kigyullad, kiugrálnak belőle a zombik, mi meg ott állunk és jól pofánlőjük őket. És ha minden fészket felszámoltunk, akkor egy amolyan gyorsutazási pont keletkezik, ahonnan kvázi el tudunk teleportálni más hasonló pontokra, ez mondjuk sokat segít abban, hogy ne egy ilyen ízirájder roadmovie legyen a játékélményből.

Na, most egy kicsit túl sokan jöttek egyszerre... reload

Na, most egy kicsit túl sokan jöttek egyszerre... reload [+]

Tök őszintén az a helyzet, hogy úgy ültem le a PS4 elé (erre jelenik csak meg a Sony gondozásában a Bend Studio fejlesztése), hogy annyit mondtak nekem a többiek, hogy ez egy AAA kategóriájú játék, szóval bizonyára nem lesz rossz, de mivel rögtön bedobnak a mélyvízbe az elején, azt sem tudod, hogy mit kell csinálni és egyébként is mi a frászt töketlenkedsz egy elhagyott közúti alagútban, ezért eleinte kicsit idegesítő a dolog. És ebben nem segít az sem, hogy tocsogunk a vérben, pedig akkor még nem is láttam mindent (talán még most sem, mert messze még a vége), plusz rögtön nem érteni, hogy ez a kemény csávónak kinéző főhős milyen fizikummal van megáldva, ha nem tud átmászni egy nyavalyás pickupon. Szóval eleinte inkább az ember felhúzza magát a nem túl logikus dolgokon, de nyilván idővel át lehet lendülni az ökörségeken, mert Fosföld-Oregon világa hamar be tudja szippantani a júzert, akinek tök természetes lesz, hogy a vízben igen rövid ideig tudunk úszni (miért?), a motorunk az egyik küldetés végén kvázi odateleportál a helyszínre, ahová gyalog érkeztünk, amikor pedig két korcsot kinyírva megmentünk egy túlélőt (két év után, aha), akkor az természetesen simán el fog sétálni Copeland táborába azon az úton, amin most jöttünk úgy végig, hogy harminc további korcsot kerültünk ki motorral.

Egy ritka pillanat, amikor béke van és mi csak motorozunk az erdőben

Egy ritka pillanat, amikor béke van és mi csak motorozunk az erdőben [+]

Mert lehet csinálni full reális játékot, ahol az életszerű survival megöli az élményt azért, mert az emberünknek ennie is kell, meg innia is, meg esetleg a zombik mondjuk első felindulásból széjjelütik az út szélén hagyott motort, miközben mi a fészkeket égetjük fel, szóval persze, hogy tele van nehezen megmagyarázható és életszerűtlen momentummal, de ezek mégiscsak szükségesek, mert különben egy játszhatatlan szenvedés lenne az egész. De ha elfogadjuk, hogy a játékmechanika része, hogy egy autó motorterében találunk a fegyverünkhöz hangtompítót, ócskavassal minden megjavítható és öt géztekercsnél többet nem tárolhatunk magunknál, akkor elkezd összeállni az egész egy működő, érdekes, a sok-sok küldetés ellenére nemigen ismétlődő és alapvetően sztori szempontjából sem lapos egésszé, még ha valószínűleg Deaconnel nem annyira könnyű azonosulni. A sok-sok hazai és külföldi tesztek állati változatos szórást mutatnak abban a tekintetben, hogy az adott szerzőt mennyire zavarták a hülyeségek és mennyire tudott ezektől elvonatkoztatni, ezek engem is rendre kiborítottak eleinte (és ez talán érződik is ezen a kritikán), de ha azt nézzük, hogy a pénzünkért kapunk egy valóban hosszú küldetéssorozatot, egy hatalmas, bejárható világot és egy egész érdekes történetet is, akkor a logikátlan dolgok egy része megbocsátható, de az tuti, hogy az opciók közé én betettem volna egy “50%-kal kevesebb vért szeretnék látni” lehetőséget és talán a gyerekzombikat sem kellett volna okvetlenül erőltetni. De úgy amúgy simán adok rá egy

7/10-et.

Pro:

  • Igen hosszú játékidő, még akkor is, ha csak a fő küldetéseket csináljuk meg;
  • tökéletesen eltalált hangulat;
  • tartogat a sztori néhány fordulatot.

Kontra:

  • Sok a zavaró logikai bukfenc;
  • relatív nehéz célozni és a motort is szokni kell;
  • erősen túlzásba vitték a véres és visszataszító jeleneteket;
  • nagyon hosszú töltési idők.

70

A Days Gone megjelent PlayStation 4-re.

Bog

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:
  • Sony

Azóta történt

Előzmények