Contra: Operation Galuga teszt

Megérkezett a nagymúltú Contra-sorozat legújabb része, amely a nyolcvanas évekbe, az első rész korszakába repíti a játékost - ám persze modern körítéssel.

Kontrázzunk egyet!

Az akkor még friss cégnek számító Konaminál készült Contra egyike azon klasszikus franchise-oknak, amelyekhez közel négy évtized óta is érkeznek kisebb-nagyobb kihagyásokkal a folytatások. Az első epizód a születésem évében, vagyis anno 1986-ban debütált, azóta pedig nem kevesebb mint 15 játékot kaptak a run and gun műfaj rajongói (nem számítva a mobilos és játéktermi mellékágakat). Legutóbb 2019-ben kaptunk új felvonást, azonban a Contra: Rogue Corps a maga 3D-s nézetével finoman szólva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket - de talán pont emiatt kapták fel a rajongók a fejüket, amikor tavaly szeptemberben bejelentették: érkezik a Contra: Operation Galuga. Ennek elkészítésével a Konami ugyanis a 2D-s játékok egyik mesterét, a WayForward stúdiót bízta meg, így megint mindenki reménykedni kezdett.


[+]

Az első bemutatóból kiderült, hogynem egy teljesen új játékról, egy tényleges folytatásról van szó, a fejlesztők ugyanis az eredeti Contra (úgy a játéktermi, mint a NES-es kiadás) felújított, és néhány tekintetben újragondolt változatát tervezték elkészíteni. Meglepő módon a debütáló trailer első képkockája óta csak fél év telt el és máris megérkezett a program, amit jelentős kíváncsisággal indítottam el, hiszen hosszú évek óta nem játszottam a sorozattal.


[+]

A sorozat rajongóinak valószínűleg nem is kell külön mondani, de mivel talán nem mindenki volt ott, amikor a Contra elindult, érdemes lehet kitérni rá: amint meglátjuk a logót, a legendás Konami-kód beütése nem csak kisebb bónuszokat biztosít, de illő módon achievementet/trófeát is ad. Az Operation Galuga három játékmóddal szédít: a sztori egy nyúlfarknyi, erősen B-kategóriás történet, amiben a Red Falcon terroristák vannak a középpontban. Persze a Contra sosem az Oscar-díjas történetmeséléséről szól, így egy vállrántással elintézzük azt is, amikor váratlanul belépnek a képbe az idegenek. Nem, nem a mély gondolatokról szól a játék ezen része, mégis érdemes egyszer végirohanni rajta, hiszen a begyűjthető pontokon túl teljesen új átvezető jeleneteket kaptunk, ráadásul teljes szinkronnal is megleptek minket a fejlesztők.


[+]

A játékmenetet az eredeti részből ismerős, már megszokott 2D-s nézetből látjuk, és az sem változott, hogy kezdetben két karakter közül választhatunk (akár egyedül is játszhatunk, de kooperatív módban sokkal nagyobb a móka), pusztíthatjuk a szimpla katonákat, és időnként bossfightok is nehezítik az utat. Alapfegyverünk egy ideig úgy-ahogy hatásos, azonban némi pusztítás után az elhalálozott ellenfelektől felszedhetünk extra mordályokat is, amelyekkel már sokkal könnyebb végidarálni a helyszíneket. Ezekből egyszerre kettő lehet csak nálunk, viszont fejleszthetőek, ha sikerül felvenni egy újabb darabot a már nálunk levőkből. Egy speciális mozdulatot is kapunk, ami lehet erős támadás, vagy akár egy pajzs is, cserébe viszont elveszítjük az adott eszközt. Ezeken túl minden a régi, vagyis ugrálunk, célzunk és próbálunk nem azonnal meghalni - igaz, ha mégis feldobjuk a bakancsunkat, nem a pálya legelejére kerülünk, így meglepően könnyen teljesíthető a nyolc fejezet.


[+]

Mindezek után vár ránk az Arcade és a Challenge mód kettőse, valamint a Perk Shop, ahol a végigjátszás alatt összeszedett pontokat költhetjük el extrákért cserébe. Arcade módban már a négyfős kooperatív mód is elérhető, ráadásul ide már öt karakter közül választhatjuk ki hősünket. Itt már érdemesebb a magasabb nehézségi szinteket is kipróbálni, főleg, ha sikerül három barátot összegyűjteni magunk mellé - ez talán a legélvezetesebb pontja a programnak. Utolsónak marad a Challenge mód, ami a legkitartóbb fanatikusok számára lett kitalálva, azoknak, akik szeretik a komolyabb kihívásokat. Itt adott pályaszakaszokat kell teljesíteni, mindig valamilyen nehezítés kíséretében. Egyszer az újraéledés tilos, másszor időlimitet kapunk, de az aljas rendszer akár azt is előírhatja, hogy egyetlen lövést sem adhatunk le a pályán. Nem kevesebb, mint 30 ilyen kihívás vár ránk, sok-sok órányi szenvedést/élményt biztosítva vérmérséklettől függően a leginkább elszántaknak. Bár ez az igazi rajongóknak jó hír, a nem ennyire fanatikus játékosok furcsállhatják majd a kicsit csálé hangsúlyokat: míg a sztorimód akár két óra alatt is teljesíthető, a Challenge-mód ennél jóval több időt felemészt majd.


[+]

Érthetetlen módon nincs lehetőség sem online kooperatív módra, sem pedig online ranglétrákon való vetélkedésre, pedig hát mindkettő hozzájárult volna a játékosok noszogatására, a program újra és újra elindítására. Ezek hiánya érthetetlen, szerintem mindkettő alapvető kellék lenne egy 2024-es Contra-játékban - ezek híján pedig alig pár órás szórakozásra számíthat pénzéért cserébe az átlag vásárló. Technikai szempontból túl sok érdekeset nem lehet elmondani a programról: a grafika és a zene teljesen vállalhatók, de semmi extrát nem kínálnak, egyedül a szinkron számít igazi pozitívumnak, főleg azok számára, akik játszottak az eredeti változattal.

Összegzés:

Ha eltekintünk árától és a legtöbb játékos számára talán szűkös tartalmáról, a Contra: Operation Galuga egy jól sikerült felújítás. A kőkemény, de kitanulható játékmenet ma is úgy működik, mint 38 éve, viszont a tartalom terén ennyi idő után azért kicsit többet vártam volna el. Nyilván nem teljes áron jelent meg, de a 40 euró így is piszok sok lesz azoknak, akik nem tudnak elmerülni a szinte mazochizmust kínáló kihívásoknak.

A Contra: Operation Galuga PC-re, PlayStation 4-re és PS5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

A Contra: Operation Galuga legjobb pontjai:

  • A Contra-játékmenet ma is jól működik;
  • átvezető jelenetek és teljes szinkron;
  • a kooperatív mód nagyon élvezetes;
  • csökkentett áron elérhető a játék.

A Contra: Operation Galuga leggyengébb pontjai:

  • Roppant rövid, amit a nehézséggel próbáltak meg ellensúlyozni;
  • nincs online kooperatív mód;
  • a ranglisták hiánya érthetetlen.

oriic