Kampány
Lényegében egy 6-8 óra alatt végigjátszható történetet kapunk. Több jelenettel is találkozhatunk, amik roppant látványosak, gondosan scripteltek, és fenntartják a pörgős hangulatot.
Az hogy ez a pár óra kinek sok, kinek kevés, az egyén kérdése. Nálam Veterán szinten a 8 óra bőven elég volt. Nem éreztem túlságosan kevésnek sem, de túl soknak sem (egyébként is kinek mi a sok ugyebár).
Nézzük a történetet. Konkrétan az első Black Ops direkt folytatását kapjuk meg, az előző rész szereplőivel, és újaknak számító emberekkel, akik kapcsolatban állnak egymással.
Miről is van szó? Az egyik újdonság, hogy ezúttal kettő idősíkban játszhatunk.
Az egyik a 80-as évek, ahol a korábban ismert Alex Mason és Frank Woods harcol az aktuális rosszfiúval, akivel később is találkozni fogunk.
Ugyanis a másik idősík ahol játszhatunk az a közeli jövő. Pontosabban 2025, ahol is a főszereplőnk nem más lesz mint David Mason, Alex fia.
Apja nyomdokain haladva a fiú is terroristák ellen áll hadba, több-kevesebb sikerrel.
A játék folyamán e között a két idősík között fogunk felváltva ugrálni, aminek természetesen oka is van. Attól persze nem kell félni, hogy a készítők túl sci-fisre vették a figurát. Mind a fegyverek, mind a a járművek, és maga az egész világ, inkább csak a mai kor továbbgondolása, tehát nem kell félnünk hogy lézerfegyverekkel és egyéb hihetetlen kütyükkel fogunk találkozni. Ellenben drónokra, és cyber-hadviselésre számíthatunk majd.
Az aktuális főgonosz itt a játékban más, mint a korábban megszokott részekben, vagy hasonló játékokban. Itt nem egy orosz, vagy kínai, esetleg koreai rosszarcúval lesz dolgunk, hanem egy Dél-Amerikai egyénnel, akinek igenis megvannak a saját indokai, hogy miért is rágott be a nyugati világra. Más kérdés hogy jogosan-e, de ezt a dolgot bízzuk rá a játékosokra.
A múltban játszódó események pont emiatt lesznek fontosak. Segítségükkel megérthetjük a rosszfiú indokait, hogy mi történt vele, miért teszi azt amit.
A játék végére természetesen összeállnak a kirakós darabjai, és a befejezések láttán eldönthetjük hogy mi a véleményünk az egész dologról. Nem véletlen a többes szám. Ugyanis másik újdonságként találkozhatunk a végigjátszás folyamán olyan jelenetekkel, ahol választás elé állít minket a játék. Gyorsan kell döntenünk, viszont döntéseink kihatással lesznek a végkifejletre. Ezek miatt érdemes többször is végigjátszani a játékot, hogy láthassuk a különböző befejezéseket. Ezért plusz pont a készítőknek.
A következő újdonság a küldetések között található Stike Force küldetések. Az egésznek az a lényege hogy a megadott egységeinket, stratégiai nézetből irányíthatjuk, így adhatunk nekik parancsokat. A problémám nekem ezzel az volt, hogy ebben a játékmódban az AI kicsit döcögős volt. Szerencsére akármikor átvehetjük egy egységünk irányítását, hogy így teljesítsük a feladatunkat.
Fantasztikus újdonság tényleg a játékmód, főleg hogy kihat a későbbiekre is, bár kicsit azért ezen is fejleszthettek volna. Ezek a küldetések nekem Veterán szinten már nagyon nehéznek bizonyultak, nem is tudtam teljesíteni őket. Viszont plusz dolog, hogy nem kötelező ezeket megcsinálni.
Amit még a kampányról meg kell említenem, hogy brutálisra sikeredett. Mármint látványilag. Nem véletlenül mondom ezt, a végigjátszás folyamán ti is látni fogjátok, hogy rengeteg véres jelenet található a játékban. Ez engem nem zavart, de itt most már tényleg elmondható, hogy nem gyerekeknek való a játék.
Ahogy a teszt elején is említettem, fenntartom a dolgot, hogy nekem a kampány egy akciódús interaktív film, aminek élveztem szinte minden egyes pontját.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
