Az utóbbi idők legjobb szimulátora végre konzolon!

Meglepően erőteljes sikertörténet a Kunos Simulazioni névre hallgató olasz fejlesztőcsapaté, hiszen bár elméletileg 2005 óta léteznek, gyakorlatilag három éve, a semmiből bukkantak fel, és az Assetto Corsával egy olyan szimulátort adtak a PC-seknek, ami villámgyorsan az élbolyba tört, és a hosszú éveken át szinte egyeduralkodó Sector 3 Studios (korábban SimBin) tudomására hozta, hogy komolyan gondolják, amit csinálnak. A cég saját bevallása szerint is inkább a PC-s vonalat tartják elsődlegesnek, többek közt ezt jelzi, hogy folyamatosan reszelgetik a VR-kompatibilitást, már az Oculus és a HTC-féle virtuális valóság támogatása is készül, most azonban végre, némi késés után a konzolosok is megkapták a híres autószimulátort.

A menü nem egészen úgy néz ki, ahogy azt PC-n megszoktuk, de ez egyáltalán nem baj. [+]

Rettentő kíváncsiak voltunk, hogy mit tudtak kihozni a konzolok nyers teljesítményéből és főleg az irányítási lehetőségekből, hiszen az Xbox One-os verziót nem kormánnyal, hanem a sokat látott kontrollerrel tettük próbára! A konkurencia ezen a platformon sem gyenge, bár valódi szimulátorral nagyon ritkán találkozunk, az utóbbi másfél évben olyan komoly alkotások jöttek ki az autózás szerelmeseinek, mint a Forza Motorsport 6, a DiRT Rally, az F1 2016, vagy akár a Project Cars. Az új Need for Speedet pedig csak azért írom külön mondatba, mert a két játékot egymás mellett nézve fogjuk teljesen megérteni, hogy mennyire eltérő naprendszerben van az Assettóhoz képest: amíg ott gyakorlatilag csak az autó tuningolgatása, a háttérben futó, béna színészi játék és a túlerőltetett látvány dominál, addig ez a legegyszerűbben próbál olyan élményt adni, ami egy akár valódi versenypályáról érkezett embert is el tud szórakoztatni, miután ledobta otthon a vezetős kesztyűt.

Special Events módban adott a járműhöz illő környezet. [+]

A letisztultság jegyében egyszerűsítettek sokat a menün, ami a PC-s verzió összetettségéből kiindulva nem volt feltétlenül rossz döntés, viszont számos finomhangolási és beállítási lehetőség is maradt ki a végső változatból, többek közt a kontrolleres irányítást is készen kapjuk, nem módosíthatjuk kedvünk szerint a gombkiosztást. Három alapvető játékmóddal kínál meg minket, mikor elkezdünk játszani: a Special Events azoknak lehet érdekes, akik szeretnének megismerkedni a különböző feladatokkal, hiszen itt készen kapunk összeállításokat a megfelelő pályák és autók kombinációiból, így nyilvánvalóan nem fogunk nekimenni egy dritftversenynek egy elsőkerék-hajtású kocsival. A Drive módban hasonló lehetőségeink vannak, de egyénileg szabhatjuk meg, hogy milyen konfigurációban indulunk, rendelkezésünkre áll gyakorlástól kezdve a gyors versenyen és versenyhétvégén keresztül a time attack és egyéb időreszeléses futamokon át az online-ig minden.

Hátsókerekes Alfa sajnos nincs az elérhető kocsik közt, de a versenysport méltó elismertje, a 155 V6 azért bekerült a listába. [+]

A Career szintén egy kötöttebb kategória, itt értelemszerűen versenyek követik egymást: az elején sem lesz egyszerű dolgunk a kis méregzsák Abarth 500-assal, ami már-már viccesen gyengének, esetlennek és billegősnek érződik, csak elég komoly gépből kell virtuálisan átülni, utána azonban szinte mindig tud komolyabb megpróbáltatás elé állítani a rendszer. Ne felejtsük, hogy olaszokról van szó, így a Fiatok és az Alfa Romeók erőteljesen jelen vannak a játék elején, később pedig Paganik, Lamborghinik és Ferrarik dominálnak, de azért ott van mellettük számos BMW, Audi, Ford, McLaren és számos egyéb gyártó terméke is, az autók listája lehetne persze bővebb is, de alapvetően megállja a helyét a felhozatal, DLC-kkel pedig tovább bővíthetjük a lehetőségeinket, nem ingyen.

Nem túl részletesek a beállítási lehetőségeink, viszont az autók hangja zseniális. [+]

Egy autós játéknál nem gondolnám elsődlegesnek a hangzásvilágot, és a különböző ASMR-videók sincsenek rám túl nagy hatással, viszont az Assetto Corsa hangeffektjeit már-már csodálatosnak tartom: a Ferrari F40 baljós moraja, majd őszinte üvöltése, amikor a dupla turbófeltöltő elkezdi éreztetni hatását, a BMW E30 M3 kihegyezett motorjának karakteres orgánuma, vagy akár a 32 lóerős kis Fiat 500 Abarth 595 kéthengeres pöfögése képes mosolyt csalni az ember arcára, nem is beszélve a guminyikkanásról, a futóműzajokról és a felpattanó kavicsok hangjáról, amit az előző körben szórtunk fel a pályára egy elsokallt kanyarkezdemény után. Mert az Assettóban bizony meg kell küzdeni a kanyarokért: először is végig kell tudnunk menni úgy, hogy nem hullunk le a pályáról, majd miután a visszajátszásban látjuk, hogy mennyire bénán mozog az autónk a pályán, és még az időeredményeink is rettenetesen gyengék, el kell kezdenünk megtanulni a pontos fékezést, az ívek megtalálását és a kigyorsítás alapszabályait.

A műfaj egyik legjobbja sem hibátlan

A restart menüpont biztosan nagyon jó barátunk lesz eleinte, és nem csak azért, mert valódi szimulátoros környezetet próbál biztosítani, amiből adódóan a visszatekerési opciót és a többi sarlatánságot elfelejthetjük, hanem azért is, mert elég durva szabályokkal játszik. Ha elhagyjuk a pályát bármilyen módon, büntetés, és itt ne csak levágott kanyarokra gondoljunk, sokkal jellemzőbb a kicsúszás, vagy ami még tipikusabb, hogy kilöknek minket a pályáról. Mert a virtuális ellenfelektől bizony ne várjunk túl nagy sportszerűséget még alapvető nehézségi szinten sem: ha a kanyarívének az útjába állunk, bizony letiporja a kocsinkat a pályáról, ami nyitott kerekű versenyek esetén gyakran mindkettőnknek a verseny végét jelenti, Lotusoknál ez különösen ki tudja ütni a biztosítékot.

Nagyon érezni lehet a nehézkesebb gépek és a kis szöcskék közti különbséget, ha jön a kanyar. [+]

A kontrolleres irányítás pedig nem sokat tesz hozzá ahhoz, hogy sikeresek legyünk: megkockáztatom, hogy a legjobb, amit eddig tapasztaltam, de összességében még így is csak az elfogadhatóság szintjét súrolja. Az analóg karral egy pillanat alatt túlkormányozzuk a kocsit, törjük az ívet, bénázunk, szerencsére nem jellemző a szimulátorkodó játékokra jellemző ha már megcsúsztál, akkor esélytelen vagy visszahozni mentalitás, így ügyesen korrigálva akár még a pályán is tudjuk tartani magunkat, de ha ilyenekre van szükség, akkor időrekordokat már nem fogunk döntögetni, és ha vannak ellenfelek a pályán, akkor jó eséllyel már csak a hátukat fogjuk látni. A fékezési élmény korrekt, a rezgési effektekért piros pont jár a csapatnak, érezni az esetleges ABS-kattogást, és még a folyamatosan keményedő pedál élményét is át tudjuk élni a balos ravasszal.

A töltőképernyőt sajnos sokat kell nézegetnünk, főleg egy hosszabb pálya előtt. [+]

Amikor a játékos már eleget szívott a Nürburgring valamelyik beláthatatlan kanyarívének abszolválásával, akkor elkezdi figyelni a grafikát. Az Assetto Corsa pedig Xbox One-on gyönyörű, persze csak akkor, ha még nem játszottunk a legújabb Forzával. Itt bizony nem csillan meg olyan tökéletesen a fény az autókon, mint annál a játéknál, jóval kevésbé részletesek az árnyékok, még a textúrák kidolgozása sem sikerült annyira jól, cserébe sokkal kevésbé látjuk effekteltnek az egészet: nem célja elkápráztatnia a nézőt, a sofőr pedig nézze csak az utat, ha hosszú perceken át végig teljes erőbedobással koncentrál, nem fogja a fűszálakat nézegetni. Több nézetet is kapunk, a külsőtől elkezdve a lökhárítóson át a cockpitig rendelkezésünkre állnak a legfontosabb kameraállások, a hitelesség kedvéért természetesen a bukósisakos változatot vehetjük optimálisnak. A megjelenített tartalomnál jóval nagyobb baj az, hogy mennyi időt kell várni rá, és utána milyen szaggatásokkal találkozhat a felhasználó. Túlzó lenne azt állítani, hogy nem érdemes kivárni a töltési időket, és zavaróvá teszi a játékot az egy-egy rövidebb megakadás, de az optimalizáción lenne még mit fejleszteni, pedig a PS4-es verzió 1080p felbontásával ellentétben az Xbox One-osoknak be kell érniük 900p-vel. Sajnos az időjárási viszonyok között az erősen felhőst, esetleg a közepesen ködöst nevezhetjük a legzordabbnak, és még éjszakai verseny sincs, bár még elképzelni is nehéz, hogy amikor száraz pályán képesek vagyunk bármilyen négykerekűvel kisodródni szándékosság nélkül, akkor milyen áldozatokat követelne egy-egy csúszós vagy igazán rossz látási viszonyok közt lezajló futam.

Összességében az Assetto Corsa pontosan olyan lett, amilyennek eleinte elképzeltem: ne várjuk tőle azt, hogy a PC-s részletességet és beállítási lehetőségeket kapunk, ne higgyük el, hogy majd kontrollerrel az ágyból olyanokat autózunk, mint ha egy komoly szimulátorszettel állnánk neki játszani, és boldogok leszünk. Tanulgatjuk azt, hogy a vajas kenyeret kenegetjük, nem a féket, ráérzünk a pályázás alapvető fogalmaira, eleinte sokat bénázunk, a végén mégis mosoly tör ki az arcunkon, ha a sikerélményért nem is feltétlenül, de a zseniális hangeffektek miatt mindenképpen. Maradtak még apró bakik az Xbox One-os változatban, jelenleg még 900p mellett sem tökéletes az optimalizáció, és az autók listája is lehetne jóval hosszabb, nem beszélve a fizetős DLC-ről. Mindezek ismeretében azonban nem túl jó hír, hogy közel annyiba kerül az alapjáték, mint a Forza Horizon 6, ami kizárólag kontrollerrel teljesebb élménynek tűnik, mint az olaszok játéka, cikkem végére érve azonban a fő kérdésem mégis az, hogy nem tud valaki egy olcsó, de jó és eladó kormányt Xboxhoz?

Pro:

• Az Assetto Corsa-élményt végre konzolon is átélhetjük, és ez jó;
• a menürendszert ésszerű módon egyszerűsítették;
• rettentően tudunk örülni minden jól bevett kanyarnak, pontosan meghatározott féktávnak;
• az első pillanattól fogva kipróbálhatjuk az összes pályát és autót...

Kontra:

• ...ami egyébként így sem túl sok;
• miközben sokat várunk a betöltésre és még 900p mellett is vannak apróbb akadások;
• kontrollerrel pedig így sem fogjuk megváltani a világot.

85

A játékot Xbox One-on teszteltük, de elérhető PlayStation 4-re is, PC-n pedig már régi motorosnak számít.

szentkuti11