Űrhajó és marhajó

Death of the Reprobate

A demófesztivál legőrültebb játéka címet a magam részéről a Death of the Reprobate-nek osztom ki, és a félreértések elkerülése végett ezt óriási dicséretnek szánom. A Four Last Things és a Procession to Calvary után ez a játék is csodálatosan animált reneszánsz festmények által alkotott világban játszódik, olyan helyszíneken, amelyeken a mai szemmel furcsának és bizarrnak, sőt mi több, egyenesen groteszknek tűnő részletei kapják a mókás főszerepet. A körítés tehát fantasztikus, a játékmenet pedig természetesen a klasszikus point ’n’ click kalandjátékokat idézi, csak talán még vadabb fejtörőkkel és még elvetemültebb párbeszédekkel.

Helskate

Hogy a Helskate bizarr műfajkeverése – gördeszkázás plusz roguelite – hosszú távon is működni fog-e, azt egyelőre nem tudnám megmondani, de a demóval remekül szórakoztam. A játék alaphelyzetben egy klasszikus, irányítás terén a Tony Hawk-szériát követő gördeszkázós játék, lényegében annak minden kellékével a gyűjtögethető betűktől a grindelés egyensúlyozásán át a flip és grab trükkök széles tárházáig. A nagy újítás az, hogy elesni lehetetlen, a játék helyszíneit azonban különféle szörnyek teszik intenzívebbé. A deszkás cuccok állandó, a trükkök és a zenék pedig ideiglenes bónuszokat adnak, és két gomb a kardozásnak van fenntartva – ráadásul ezt a rendszert tárgykészítés teszi még komplexebbé.

Ultros

Kevés játék van, amit bármelyik képkockája alapján azonnal és teljes magabiztossággal felismerhetünk, de az Ultros olyan erős művészeti designnal rendelkezik, hogy eltéveszthetetlenné válik. A Cream legendás albumborítójára emlékeztető stílus olyan erős, hogy eleinte kicsit meg is zavarhatja a játékost – az a sok kidolgozott alak, tárgy és jelenség tényleg csak a háttér része lenne? Jobbára igen: a metroidvania felépítésű játékban az ellenfeleket könnyű felismerni, mint ahogy a szétkaszabolásuk után szertefröccsenő darabjaik is kilógnak a zsúfolt háttérből – ezekre egyébként nagy szükség lesz, hisz a gyógyulás mellett a fejlődés is ezek bezabálásával történik. Az új skillek megnyitásával pedig az eleinte eléggé egyszerű harcrendszer válik egyre mélyebbé: lehetségessé válik a lopakodás, a dupla ugrás, ráadásul a repülő lények egymásnak hajítása is igen hasznos. A játék jövő héten már meg is jelenik, a demó pedig tökéletes lehetőség annak kiismerésére a vásárlás előtt.

9-bit Armies

Egykori Command & Conquer-fejlesztők dolgoznak ezen a klasszikus RTS-en, és ez látszik is rajta – ugyanott van az áramtermelést mutató csík, ugyanúgy működik az építés és építkezés, és még az eredeti zeneszerző, Frank Klepacki is visszatért. Igaz, az átvezető videók B-kategóriás színészek helyett voxelkaraktereket használnak, de máskülönben kiváló nosztalgiázási alapnak ígérkezik a játék. Kooperatív kampány, 8-fős multiplayer és pályaszerkesztő is várható a teljes verzióban, de néhány egyszerűbb csatát a demóban is érdemes lehet megvívnia annak, akinek hiányoznak ezek a tempós stratégiai játékok.

További négy érdekesség:

Menace from the Deep és Dragon Eclipse
Két roguelite kártyajáték, amelyek igen sokban a Slay the Spire által lefektetett alapokra épülnek – de mindkettő egyedi vonásokkal is rendelkezik. A Menace from the Deep erős Cthulhu-hangulata is kellemes, de az is tetszett, hogy harcainkat maguktól cselekvő szövetségesek segítik, a következő bosshoz vezető utat pedig a Hand of Fate-játékokhoz hasonlóan mi rakhatjuk ki kártyákból. A Dragon Eclipse radikálisan vidámabb hangulatát magunkkal vihető, fejleszthető lényecskék biztosítják: mindig három ilyen lehet a csapatban, és ezek saját képességeikkel járulnak hozzá a sikerhez. Egyik sem tűnik a kategória új bajnokának, de a műfaj kedvelői nem fogják megbánni kipróbálásukat.

Raw Metal
A felülnézetes lopakodás külső nézetes akciójátékká válik, amennyiben egyelőre ismeretlen célú hősünk lebukna – itt pedig ökleink és rúgásaink (no meg az elhajlásban és parry-menőverben szerzett évtizedes ismereteink) döntik majd el, hogy ki marad életben. Az összecsapásokat záró igen stílusos lassítás csodaszép, de a klausztrofóbiás harcrendszerre ráférne még némi finomítás. És persze a végleges verzióba történetet, célokat és változatosabb terepet is várunk!

Neoproxima
Valahol a visual novelek és a Disco Elysium határán helyezkedik el a Neoproxima, ami az űrkorszakban játszódik, a névadó bolygó egykori idegen lakosait kutató csoportra koncentrálva. Az idővonal kusza, így a hetvenes-nyolcvanas évek technológiáját használjuk a bizarr rejtélyekkel teli bolygón – sőt, még az is kiderül, hogy Rubik Ernő honnan nyerte az ihletet híres kockájához. A demó rövid, de érdekes története és a Syd Mead által inspirált nagyszerű tálalása miatt igencsak felkeltette az érdeklődésemet.

Outcast: A New Beginning
Zaleb, a sappaiak shamaza lampét akar, de amíg meg nem nyitjuk a daokát, nem akar velünk a yodokról beszélgetni. Hát igen, az új Outcast erősen tele van helyi szlenggel, és ez a demó sztorifejezetét nem tette könnyen befogadhatóvá. Hogy a márciusban megjelenő játék rendelkezik-e majd azokkal az erényekkel, mint a 25 éves eredeti, az nem derült ki, de a jetpackes száguldás hangulatos, és a bolygónak is van néhány látványosabb része.

Bényi László