Attila bekopog
Total War: Attila
Ha Total War: Rome 2 a nagyszerű birodalom ünnepe volt, hát az Attila (önállóan is futó) kiegészítő a végnapjainak borzasztó siratása. Bő 350 évvel járunk a Rome 2 kampányának lezárultát követően, gyakorlatilag Theodosius császár halálának pillanatában indulunk neki a sötét hangulatú kalandnak. Az utolsó római uralkodó, aki még az egységes birodalom ura volt két fiára két dekadens, a látszatnál sokkal gyengébb birodalmat hagyott – és mi dönthetjük el, hogy melyiket kívánjuk alakítani. Vagy persze, hisz mégiscsak egy Total Warban vagyunk, a tíz másik barbár népség egyike felett is átvehetjük az uralmat. Csak a hunok lesznek elzárva – a címadó Attila népe ugyanis az apokalipszis lovasseregeként zúdul erre az amúgy sem túl békés tájra, végleg lerombolva a Róma örök erejébe vetett hitet.
Ha valamelyik barbár törzset irányítva vágunk neki a birodalom ellen vívott kampánynak, sok újat nem fogunk tapasztalni, azonban a nyugati vagy keleti Róma-maradék trónján a sorozatban eddig nem nagyon látott módon védekező háborúra leszünk rákényszerítve. Túl kevés a légió, túl sok a határprovinciákat fosztogató vizigót és szász és vandál és frank törzs. Mi dönthetjük el, hogy hova koncentráljuk erőinket, és természetesen a történelmi valósággal szemben akár meg is nyerhetjük a kampányt, de az jóval-jóval nehezebb lesz, mint mondjuk a Rome 2-ben, ahol tényleges erőpozícióból indultunk. Merthogy, mint említettem, néhány évtizeddel a kampány indulása után megérkezik keletről Attila hordája, hogy ellentmondást nem tűrő módon taroljon le mindent, barbárt és rómait egyaránt.
A Rome 2 papíron fantasztikusnak tűnt, ma már tökéletesen játszható (főleg, ha az ember modokat is telepít), ám megjelenésekor komoly gondok voltak vele. A temérdek programhiba és a mesterséges intelligencia tökéletlen mivolta sokak hódítását rontotta el, a fejlesztők fogadkoznak, hogy ezúttal minden másképp lesz. Mivel a február 17-i megjelenés előtt megtippelni sem merjük, hogy ebből mi lesz, lássuk, milyen garantált változásokat is hoz az új rész! Sokak örömére visszatér például a családfa intézménye, így aztán lehet a házasságkötésekkel, gyermekneveléssel és egyéb politikai eszközökkel élni. Sőt, a provinciák élére is mi nevezhetünk ki vezetőt, aki ostrom esetén (saját seregek híján) a védőket vezeti.
És ha már ostrom, itt is sok minden átalakult, például ezek a barátságtalan folyamatok akár évekig is elhúzhatók, egyre sanyarúbb következményekkel a védők oldaláról. Még a világtérképen is látszik, ahogy egykor szép városunk egyre szörnyűbb állapotba süllyed, egyre több lesz a tűz (ami egyébként a valós idejű részek alatt dinamikusan terjed), és ha még valami kórt is beszedünk, akár egyetlen pengeváltás nélkül is elbukhatjuk a települést. Viszont, ami a védők helyzetét könnyíti, a csaták előtt utcai barikádokat építhetünk, melyekre íjászokat vagy lándzsásokat helyezve igen hatékony védekezési csomópontokat alakíthatunk ki.
Az Attila kiegészítő emellett sokkal részletesebben modellezi a vallásokat (bár a legtöbb nép keresztényként indul, kilenc vallást vehetünk fel különféle előnyökért), és sokkal több lehetőséget ad a diplomácia gyakorlására, mint az előd. Kicsit megváltozik az ügynökök kezelése (egyes húzásokat csak magasabb szinten tudnak végrehajtani), és a történelmi meteorológiai körülményeket modellezve a kampányban előrehaladva egyre hidegebb lesz Európában. A hóhatár egyre lejjebb vonul, északon a tél akár két-három kört is felemészthet, csak, hogy még nehezebb legyen etetni alattvalóinkat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
