Új hozzászólás Aktív témák
-
rovtiv3
aktív tag
Hogy a világ az egyén számára mennyire szar vagy sem, szubjektív megítélés kérdése. Rengeteg mindentől függ; társadalmi - vagyoni helyzet, egészségi - mentális - pszichés állapot, szocializáció, szerencse stb. Ha létezik a feljebbvaló, aki ezt az egészet így szerelte össze, bizony erősen szégyellhetné magát.
Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz Elemental #22377 üzenetére
A világon nagyon-nagyon sokan nem szívesen vannak a saját helyükben. Lehet itt az arányokon vitázni, de hogy nem a lehetséges világok legjobbikában élünk, az tény. Márpedig egy jóindulatú, mindenható teremtőtől ez minimum elvárható volna.
[ Szerkesztve ]
Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz lezso6 #22491 üzenetére
"Pedig alatta lenne a lényeg: a vallás erkölcsi tanításai, amiket te is, én is meg az összes keresztény kultúrkörből származó ateista alkalmazunk..."
Itt a probléma. Például Ószövetségi adomákat mind a mai napig citálnak a szószékről bárhol a világon. Igen ám, de például Ábrahám és Izsák történetének miféle morális üzenete van bárki számára? Vagy az egyiptomi tízcsapásnak, ahol deklaráltan az Úr "keményíté meg a fáraó szívét" és ezért nem engedte el a zsidókat Egyiptomból? Vagy Jób történetének miféle pozitív morális üzenete van manapság? A zsidók végigzavarása a fél Közel-Keleten, az ígéret földje után, a helyben lakók kíméletlen lemészárlásának parancsával? Ez is a Feljebbvaló parancsára történt. Ennek mi az erkölcsi tanulsága?
Az efféle kérdésekre az a sztenderd válasz az apologéták részéről, hogy ezek bizony erős szimbolizmusok, nem kell őket szó szerint értelmezni stb. Oké, de akkor mi alapján döntse el bárki, hogy mely tartalmak szimbolikusak, és melyeket kell névértékben elfogadni bármely szent könyvből. Itt a bökkenő, mert ez látszik bizonyítani azt a paradigmát, hogy az erkölcsi érzék NEM felsőbb determinizmus, hanem morális fejlődés eredménye. Magyarán nem attól vagyunk erkölcsi lények, mert a Bibliába bele van írva, hanem éppen fordítva: az erkölcs aktuális állapota van leírva a Könyvben.Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz MageRG #22499 üzenetére
Pedig így lehet. Az Újszövetség 2000 éves, Krisztus születésével kezdődik. Az Ószövetség jóval régebbi, tulajdonképpen a zsidó nép eredetmítosza. Mózes négy könyve kb. Krisztus előtt 900-1000-ben íródott, de a történetek valószínűleg jóval korábbiak.
[ Szerkesztve ]
Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz lezso6 #22498 üzenetére
Jobbára egyetértek, de nem állítottam, hogy az egész hülyeség. Mindössze annyit, hogy inkoherens az erkölcsi adomák jelenkori megítélését illetően. A Tízparancsolat egyes elemei tökéletesen alkalmazhatóak és alkalmazandóak mind a mai napig: ne ölj, ne lopj. De semmiféle bibliai útmutatás nincs arra, hogy ezeket absztraháljam vagy tekintsem morális útmutatásként vagy például Jefte hadvezér vérengzését a szamáriusok között.
A krisztusi fordulat tekintetében sincs köztünk vita. Humanizálta az ószövetségi Istent és ezzel együtt valós erkölcsi fejlődést mutatott fel, melyet máig képtelenek betartani még az elkötelezett (vagy ezt hangoztató) hívők is. A baj csak az, hogy ószövetségi szövegek manapság is elhangzanak vasárnaponként a templomokban morális felhangokkal. És ezért nyilván nem az ősi szövegek felelősek.[ Szerkesztve ]
Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz borg25 #22507 üzenetére
Pontosan erről beszélek. Egy mindenható isten úgy is intézhette-intézhetné az ügyeket, hogy a konfliktusokat ab ovo elkerülje, nem pedig úgy, hogy azok fenntartása legyen döntései egyedüli haszonelvűsége.
És még egy gyakori félreértés: az ateizmus nem hit, hanem annak a hiánya.
Hit: bizonyítékok hiányában vagy ellenbizonyítékok ellenére elfogadni valamit igaznak.
Meggyőződés: bizonyítékok hatására vagy ellenbizonyítékok hiányában elfogadni valamit igaznak.
Ennélfogva az ateizmus meggyőződés, (ami alkalmasint lehet hibás, de ez semmit nem von le az állítás episztemológiai jelentőségéből) mert bizonyítékok hiányában nem fogadja el Isten létét, illetve ellenbizonyítékok hiányában fogadja el nemlétét.Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz Attila2011 #22510 üzenetére
Apró kiegészítés. Ateista hitszónokok nem léteznek. Ez módszertani tévedés. Hitszónok csak az lehet, akinek hite van. Az ateistának nincs, mert nem foglalkozik az egzisztenciális állítások bizonyításával vagy azoknak cáfolatával. Ha van rá tudományos bizonyíték, elfogadja, ha nincs, nem fogadja el. De nem hisz.
Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz Attila2011 #22512 üzenetére
"mert foglalkoznak vele, könyveket írnak ezzel kapcsolatban, konferenciákat tartanak, stb.." De nem ettől hitszónok valaki.
Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz f(x)=exp(x) #22515 üzenetére
Richard Dawkins etológus. Az Önző gén illetve a Hódító gén (Extended Phenotype) című munkáival méltán írta bele magát a 20. századi neodarwinizmus nagykönyvébe. Ennélfogva természettudós, aki a tudományos világszemléletet népszerűsíti a vakhittel, konteoval, babonával, ostobasággal szemben. Számtalan riportot, cikket, filmet volt szerencsém látni-olvasni tőle, és állíthatom, hogy soha nem a hittel, hívőkkel, hanem az ehhez gyakran társuló sötétséggel van problémája, illetve azzal, amikor hívő emberek a tudományos eredmények megkérdőjelezésével próbálják bizonyítani hitüket.
Dawkins egyébként szószólója annak, hogy az ateizmus nem hit.Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz Attila2011 #22518 üzenetére
Lám, a legnagyobb módszertani tévedés. Az ateista soha nem cáfol, hiszen az egzisztenciális állítások falszifikálhatatlanok (ellenbizonyíthatatlanok). Isten léte is ilyen, és ezt minden valamirevaló ateista tudja. Az ateista pusztán csak nem hisz. Semmiben. A baj az, hogy a teista fórumtársak úgy dobálóznak az ateista kifejezéssel, ahogy éppen kényük-kedvük tartja, módszertani megalapozottság nélkül. Egyszerűen nem fér bele a világképükbe, hogy ilyesmi létezhet. Ezért formálja kénye-kedve szerint az ateizmus általa vélt lényegét. Tessék végre megérteni, hogy a hit attól az, hogy nincs rá bizonyíték. Ha volna, már nem hit, hanem meggyőződés, tudományos tétel volna. Itt nincs mese.
Egyébként, ha érdekel egy kis módszertan (a politikai felhangoktól kéretik eltekinteni):
[link]Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz Attila2011 #22523 üzenetére
A végéről kezdem.
"Ebben láthatóan nem értünk egyet." Érveket!
A Dawkins citátumaid pedig nem jelentik azt, hogy akár ő, akár pedig az ateizmus hit volna. Tény, hogy a modern tudományos eredmények ellentmondanak az évezredes hitbéli dogmáknak. Dawkins -- és jónéhány tudóstársa -- a vakhit, illetve ennek xenofób, kiközösítő vonatkozása ellen emel szót. Az általad felsorolt köteteket -- veled ellentétben -- én olvastam. Talán, ha te is megpróbálnád, árnyaltabban vélekednél a kérdésről.Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz lezso6 #22525 üzenetére
1.) A vita tárgya az, hogy az ateizmus hit vagy nem. Ezzel kapcsolatban érveltem.
2.) Nem terelek, szemlátomást nem ezzel van problémád.
3.) Mit olvastál, láttál (végig) Richard Dawkinstól?
4.) Amit linkeltem, a tudományos módszertan alapjaira világít rá. Semmi köze semmiféle fundamentalizmushoz.[ Szerkesztve ]
Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz borg25 #22533 üzenetére
Nem utaltam a buddhizmusra, bár inkább világnézeti rendszernek tartom mint vallásnak, de készséggel elfogadom, ha mások nem így gondolják.
Az idézett szövegrész pedig többször, többeknél is előkerült Dawkins harcos ateizmusának bizonyítékaként. Az igaz, hogy Dawkins valóban harcos ateista, de ez a harc nem a hit ellen, hanem a dogmatikus, elfogult vakhit, a fundamentalizmus ellen irányul, csakhogy ez ebből a kontextusából kiragadott citátumból nem derül ki. De mindez az Isteni téveszme, illetve az Ördög káplánja című köteteire is igaz. Ezekben a könyvekben jóval többről van szó, mint a klasszikus vallásos hitről. Például lehúzza a keresztvizet az asztaltáncoltatókról, radiesztéziáról (pálcikás vízkeresés, inga...), egyéb törzsi, modern hiedelmekről, konteokról. Továbbá statisztikai eredményekkel, tényadatokkal szolgál a vallás társadalmi vonatkozásairól. Például megemlíti, hogy az Egyesült Államok néhány déli államában nem tanítanak általános iskolai szinten evolúciót. Ír arról, hogy a börtönök életellenes bűnelkövetői között a vallásosak jóval felülreprezentáltak. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők között pedig a vallásosak alulreprezentáltak. A végstádiumú vallásos betegek érdekes módon jobban félnek a haláltól, mint az ateisták. Beszámol néhány esetről, amikor a gyerekkori hittanórán elhangzott pokolbeszámoló évekig maradandó pszichés sérülést okozott a gyereknek. Persze a harcos teisták is szóba kerülnek, akik hitük igazolása érdekében a tudományos eredményeket, törvényeket próbálják cáfolni, siralmasan bután. Dawkins hangsúlyozottan (és ezt mindig megemlíti) NEM a hit ellen, mint lelki szükséglet ellen emel szót, hanem azért, hogy az embernek (sok esetben gyereknek) legyen valós választási lehetősége, ehhez viszont ismernie kellene az alternatívákat.
Belátom, hogy a hangneme néha provokatív -- és általában ezek a szemelvények kapnak publicitást -- de azt baromi elfogultságnak tartom, amikor például itt egy kolléga egyenesen Hitlerhez hasonlítja.Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz lezso6 #22546 üzenetére
Én tévedtem, ezért elnézést kérek. Ezt írtad: "A francokat, Dawkins az konkrétan a vallásellenesség szimbóluma. Ez kb olyan, mintha azt mondanád, hogy Hitler nem náci volt, hanem csak anti-kommunista."
Felületes voltam, belátom. Tényleg nem vontál párhuzamot, bár az analógiádat konkrétan nem tudom értelmezni. Definíció szerint minden ateista vallásellenes, ezért ha ennek a paradigmának vannak emblematikus, ismert "szószólói", akik a tudomány oldaláról közelítik meg a kérdést, az miért is baj?Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz borg25 #22550 üzenetére
Mindig örömmel tölt el, amikor egy ideológiai beszélgetés - vita megmarad a józan hangvétel és a személyeskedéstől mentes érvek mellett. Ha megengeded, néhány felvetésedre válaszolnék. Kezdetnek, jobbára egyetértek az általad elmondottakkal, amelyekkel nem, azt ideírom. Először is a "halálraítélt-kérdéssel" kapcsolatban, igazad van abban, hogy nem említettem meg a börtönben történő megtérés lehetőségét. Ez az én hibám, régen olvastam Dawkins könyvét, és erre a részletre nem emlékszem, majd pótlom.
Ami viszont szemet szúrt az érvelésedben, az a "Könyvek Könyve" példabeszédeinek párhuzamba állítása a mesékkel. A mese a gyerek által is tudott módon fikció, nem valóság. A kölyök tudja, hogy boszorkányok, hétfejű sárkányok nem léteznek, de miután jóval élénkebb a fantáziája, pszichésen és emocionálisan érzékenyebb a felnőtteknél, még így is előfordul, hogy egy-egy esti mese után rosszat álmodik. Az intézményesített vallási dogmák, történetek, példabeszédek viszont nem fikcióként vannak tálalva a gyerekek előtt. Főleg amikor a gyerek azt látja, hogy a szülei, ha nem is alázattal, de mindenképpen tisztelettel viseltetnek az előtt a lelkipásztor előtt, aki effélékről mint bizonyosságokról papol neki.
Ateistaként kívánatosnak tartom a vallástörténet oktatását, akár általános iskolai szinten is, mert ugyanúgy része a kultúrának, mint az irodalmi klasszikusok. De akkor legyen szó mindegyik világvallásról, illetve első körben említtessék meg, hogy az évezredes dogmák, a teremtésbeszámolótól a feltámadásig éppen azért azok amik, mert bizonyítatlan hitkérdések, és mindenki szabadon eldöntheti, hogy elfogadja-e őket vagy sem.
Erről beszéltem amikor az alternatívákat említettem.[ Szerkesztve ]
Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz borg25 #22564 üzenetére
Ez a kulcsmondatod:
"Ha a gyereked nem hisz, akkor ezt tolerálod, remélhetőleg nem fogod rákényszeríteni a vallásod tanait."
Úgy mondod ezt, mintha a gyerek a szülői ház, illetve a tágabb közösség értékrendjétől függetlenül szocializálódna, legalábbis a vallás, a hit tekintetében. Mintha ez a dolog eleve elrendelés volna. Ez nem így van. Hasonló a problematika ahhoz, hogy a felnőtt korban megtérteknek miért kizárólag az adott kultúrkör istene, messiása jelenik meg. A mohamedánnak, buddhistának vagy akár a törzsi hiedelmek világában nevelkedetteknek miért nem jelenik meg soha Jézus? Avagy az európai kultúrkörben megtérteknek miért nem Mohamed? Márpedig ezek a vallások terjeszkedni szeretnének, hogy az egyetlen igaz hitet és az általuk kínált üdvözülést mindenkire kiterjesszék. Akkor például Jézus miért nem azon munkálkodik, hogy a másik nyájból szerezzen követőket önmaga számára? Ezért van az, hogy még a teisták is jobbára ateisták, hiszen kizárólag a saját hitük által felkínált istenséggel kapcsolatban hívők. Egy keresztény Allahhal, Rével, Zeusszal, Zarathusztrával, Odinnal szemben ugyanúgy ateista, mint én.Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
Éppen az a lényeg, hogy a Bibliának nincs meghatározott morális értékrendje. Az ószövetség a zsidó nép eredetmítosza, rengeteg morális ellentmondással. Már megbocsáss, ez nem vélemény, hanem tény. Az Úr végigzavargássza az övéit a fél Közel-Keleten, miközben az ott élők kiirtására szólítja fel őket. Ugyanakkor a Tízparancsolat -- amit szintén Ő vár el népétől -- egészen elfogadható a modern ember számára is. De arra nincs felsőbb utasítás, hogy melyik erkölcsi intenciót fogaduk el az ellentmondók közül. Ebből nem lehet erkölcsöt tanulni.
Azt mondod hívő vagy. Gondolom keresztény. Miért nem zsidó vallású vagy, esetleg mohamedán? És ha valóban Egy az Isten, akkor miért nem vagy egyszerre mindhárom vallás követője? Ha pedig "csak" a keresztény Istenben hiszel, akkor ez azt jelenti, hogy mégsem Egy az Isten? Avagy azért lettél éppen keresztény, mert a többi közül éppen Ő súgott leghangosabban a füledbe?
Esetleg előfordulhat, hogy miután éppen a keresztény kultúrkörben születtél és szocializálódtál, logikus következmény, hogy te is az lettél? Mert akkor Istennek ehhez nem sok köze van.
A kérdéseim hangsúlyozottan nem költőiek. Választ várok rájuk.Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz D1Rect #22581 üzenetére
"Az, hogy nincs(enek) isten(ek), pont annyira bizonyított, mint az, hogy van(nak)."
Egyik állítás sem bizonyított. A különbség a két állítás között, hogy Isten létezése elvben bizonyítható, illetve minden kétséget kizáróan cáfolhatatlan. Isten nemléte pontosan a fordítottja: elvben bizonyíthatatlan, viszont cáfolható, ha megfelelő bizonyítékok állnak rendelkezésre.
Ebből fakadóan egy ateista nem azt mondja, hogy nincs isten, hanem azt, hogy bizonyítékok hiányában nem hisz benne. Más kérdés a keresztény dogmatika logikai önellentmondásos jellege. MageRG kolléga is emellett érvelt. És hol tehetné meg bárki, hogy az ezzel kapcsolatos gondolatait leírja, ha nem egy vallással foglalkozó topikban?Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz lezso6 #22598 üzenetére
"A biokémiai folyamat az a boldogság érzését teszi lehetővé..."
Nem. Nem lehetővé teszi. A biokémiai folyamat a boldogság érzését határozza meg. Persze minden bizonnyal emelkedett filozófiai vita, hogy ki hogyan éli meg a boldogságot, de ez kívül esik az alapproblémán. A boldogság léte, akár idegélettani, akár hétköznapi értelemben bizonyított ténykérdés. Isten léte nem az, ezért sántít az analógia.Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
Először is köszönöm a gondos választ. Ha megengeded, röviden reflektálnék rá. Ezt mondod:
"A Bibliának van meghatározott morális értékrendje, de ennek a meghatározásnak a középpontjában nem az ember áll, hanem Isten."
Az emberi társadalomban viszont a morálnak az emberről kellene szólnia, az egymás mellett élés érdekében. Ha az Úrnak konkrét elvárásai vannak a teremtményeivel szemben, miért nem tud konkrétan fogalmazni? Ez a vonatos példádra is vonatkozik. A következő két bekezdésedet nem tudom értelmezni, illetve amit igen azzal kapcsolatban nem értem, miért írtad ide. A jézusi fordulat nekem is megvan, de a tízparancsolattal kapcsolatban én is engedékeny voltam, és nem gondolnám, hogy ellentmondások lennének benne. Nem értem, hogy mire gondolsz."Azért nem vagyok zsidó vagy más vallású, mert Istennel való kapcsolatom arra vezetett, hogy Ő az, aminek a Bibliában kijelentette magát. És mivel a többi vallás mást mond, mint Isten kijelentése, ezért őket nem tudom követni."
Értem. Köszönöm a beszélgetést.Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz lezso6 #22613 üzenetére
Drága barátom. A kettőnk közti beszélgetés ebből a felvetésedből indult:
"Kérlek bizonyítsd be mondjuk a boldogságot, hogy létezik vagy nem létezik. Kb ilyen az Isten bizonyíthatóságának kérdése."
Tehát azt kérted, hogy BIZONYÍTSAM a boldogság létezését. Erre írtam, hogy a dolog tudományosan bizonyított, mire te ezt válaszoltad:
"De az nem maga a boldogság, hanem a testedben lejátszódó biokémiai folyamat, ami a boldogság érzését teszi lehetővé, de nem maga a boldogság."
Ezek után bátorkodtam megjegyezni, hogy tökmindegy, hogy tudományosan vagy intuitíve tekintünk a fogalomra, mert senki sem kérdőjelezi meg a boldogság mint érzemény létét. Hiszen olyan nyilvánvaló a létezése, mint a szarvasgombáé vagy a gorombaságé, ami szintén fogalom, ugye. Ezért sántít az analógia Istennel, hiszen a szkeptikusok éppen Isten létét kérdőjelezik meg. Önmagában az a tény, hogy egy kifejezést nehéz vagy egyenesen lehetetlen definiálni, még nem kérdőjelezi meg a létét. Gondolj például a villamosra vagy az asztalra. Lehetetlen definiálni őket, mégis léteznek, ráadásul még csak nem is fogalmak.
A filozófia említését jelen esetben nem is értem.Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz lezso6 #22617 üzenetére
Bocsánat a megszólításért, nem volt célom semmiféle lekicsinylés, csak annyiszor összeakadtunk már...
"Ugyanezzel a logikával, ha tudományosan kimutatható az istenhit, mint biokémiai folyamat (és kimutatható!), akkor Isten létezik. Ugye mekkora baromság?" Az. Ugyanis kurvára nem ezt írtam. Vagy nem tudod vagy nem akarod értelmezni a mondandómat. Mit olyan nehéz felfogni azon, hogy míg a boldogság létező érzés (tökmindegy milyen oldalról közelítjük meg), addig Isten léte bizonyítatlan? Nem az istenhitről beszéltem, baszki. Az istenhit persze ugyanúgy bizonyított és létező, mint a boldogság. Csakhogy eddig nem erről volt szó, ember. Még egyszer és utoljára idézlek:
"Kérlek bizonyítsd be mondjuk a boldogságot, hogy létezik vagy nem létezik. Kb ilyen az Isten bizonyíthatóságának kérdése."
Érted magadat? Itt nem az istenhit bizonyíthatóságáról szólt az analógiád, hanem "az Isten bizonyíthatóságának kérdéséről". Erre próbáltam válaszolni, de hiába.
Továbbá ezt írod:
"Pont ez a lényeg, hogy nem bizonyítható, mégis hiszünk benne. Nincs olyan tulajdonsága, hogy létezés, mert a létezésen kívüli, transzcendens."
Ja, jó. Akkor most köszönünk el.[ Szerkesztve ]
Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
Köszönöm a részletes választ. Azért az én világképem szerint maradt még itt néhány ellentmondás.
Ezt kérdezed:
"Ellentmondás-e, hogy miért nem kell körülmetélni ma egy keresztény család gyerekét, ha erre mózesi törvény van? Ellentmondás-e, hogy rabszolgákkal kapcsolatos rendelkezések is vannak a mózesi törvények között?"
Önmagában nem. Ellentmondássá akkor válik, amikor a keresztény templomokban Ószövetségi adomákat, történeteket citálnak, erkölcsileg követendő példaként. Mert ha mi az Újszövetségi elveket tartjuk üdvösnek, akkor az mondassék is ki. Ha pedig a magunk kénye-kedve szerint emelünk ki szemelvényeket az Ószövetségi írásokból, a többit pedig elavultnak, immorálisnak tartjuk, akkor minek alapján szelektálunk? Ki mondja meg akár neked, hogy a Biblia Krisztus előtti könyveinek mely részei "szalonképesek" és melyek nem?
Az alapproblémám továbbra is fennáll. Ha az Úr a saját képére és hasonlatosságára teremtett, ugyanakkor egyfelől megajándékozott a szabad akarattal, másfelől pedig ellentmondásosnak tűnő erkölcsi szabályokat is felállított, akkor mégis mire számított? E három kritérium egyidejűleg nagyon nem jön össze egy mindenható és jóindulatú teremtőtől.
Érted a problémámat vagy fejtsem ki részletesebben?Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz borg25 #22633 üzenetére
Ha jól értem amit írsz, akkor azt nem tudom, mi az, ami válasz a felvetésemre. Az én meglátásom szerint az erkölcs: bizonyos élethelyzetekben az ember nem a számára legkönnyebb utat válassza azért, hogy másoknak jobb legyen. Ez jobbára az altruizmus meghatározása is, de minden erkölcsi cselekedet ebbe a kategóriába esik. (Más kérdés, hogy vannak olyan szociálpszichológiai gondolatkísérletek, amikor nehéz sőt lehetetlen a helyes döntés, de ezzel most ne foglalkozzunk). Úgy érzem, hogy az ószövetségi paradigmák tekintetében egyszerűen mosdatjátok a szerecsent. Mindannyian tudjuk, hogy a krisztusi fordulat bizony emberközelivé humanizálta a Feljebbvalót, ezt a keresztény hívők is elismerik. Akkor miért kardoskodunk például Jób vagy Lót történetének pozitív erkölcsi üzenete mellett? Vagy akár Noé és a Vízözön, Jónás, az egyiptomi tízcsapás, vagy a bábeli zűrzavar morális értéke mellett, a 21. században, amikor már régóta van egy Újszövetségünk is. Vedd észre, hogy az ószövetségi istenkép nem csak az én erkölcsi érzékem szerint vállalhatatlan, hanem az Újszövetség erkölcsi üzenetével is antagonisztikus viszonyban áll. Erre vonatkozott előző hozzászólásom.
Éppen most jutott eszembe Jézus és hitetlen Tamás esete. Ott ugye Tamás a negatív figura, mert nem hitte el Jézusnak első szóra, hogy ő a megváltó. Pedig nem történt más, mint hogy Tamás a lehető legemberibben és logikusan viselkedett. Pusztán csak bizonyítékokat követelt, és mégis nemzedékről-nemzedékre pejorálja a keresztény hitvilág a személyét. (Csak hogy egy Újszövetségi példát is mondjak, ami szemben áll az elemi erkölccsel és logikával.)Már bocsánat...
-
rovtiv3
aktív tag
válasz lezso6 #22643 üzenetére
A szabad akaratról eszembe jutott Hume dilemmája:
"Cselekedeteink egyaránt lehetnek determináltak (amikor nem vagyunk felelősek értük) és véletlen események következményei (amiért szintén nem vagyunk felelősek)."
Kemény dió, hiszen a mondattal nehéz nem egyetérteni, viszont akkor hol marad a szabad akarat?Már bocsánat...