Új hozzászólás Aktív témák

• #27596 h-1-i lelkes újonc Miklós315 #27595

  Új Válasz 2023-07-22 18:02:55 #27596

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  h-1-i

  lelkes újonc

  válasz Miklós315 #27595 üzenetére

  Külön kell választani, szerintem, hogy mikor gyártanak tanokat, dogmákat, csak azért, hogy kerítést vonjanak a megszerzett vagyon köré, és mikor találunk olyan hitbéli különbségeket, amik élet-halál-üdvösség kérdésnek tűnnek, és emiatt nem tudunk egységre jutni.

  Sokszor, úgy látom, "koncepciós tanokkal" állunk szemben. Ezekről kár vitatkozni, mert az a fél, aki ezzel őrzi a portáját, egy millimétert sem fog engedni belőlük. Onnét ismerszenek fel ezek, hogy általában fegyveres-jogi hatalom is áll mögöttük, és komoly büntetésekre számíthat, aki szembe mer menni ezekkel.

  Az igazi "dogma", azaz hitbéli felismerés mindig kész kitenni magát a felülvizsgálatnak. Ha az a felülvizsgálat Istentől van.

  Beszéljünk most szűkebb házunk tájáról, a reformáció miatt történt egyházszakadásról.

  Úgy kezdődött az egész, hogy jöttek a törökök... (1453: Bizánc elesése, 1500: a nagy jubileumi búcsú éve, amikor a törökök elleni háborúra gyűjtött a római egyház, minket küldtek volna harcolni ellenük... 1517: Luther 95 pontja a halottakról szóló tanok reflektálásáról) Ahogy a törökök terjeszkedtek, a birodalom elfoglalt területeiről kezdtek átszivárogni nyugatra a vallási központokból, és vitték magukkal a könyveiket. A görög-arám-héber tudásukat, az eltérő igemagyarázati módszereiket, meditációs módokat, stb... A régi, elfeledettnek hitt források inspirálták a humanistákat, hogy felülvizsgálják az általuk használt bibliai szöveget. Komoly tudományos kutatások indultak. Új fordítások születtek. És egyébként is nagyobb fény vetült a Bibliára, amit korábban már némiképp elfedett a sok bölcs egyházatya tudománya.

  Mindeközben Rómában hatalmas hiteleket vettek fel. Erre-arra. A nagyhatalmi imázs biztosítására. A törökök elleni harcra is kellett a pénz. Ezért búcsúkat hirdettek. Vallási alapon gyűjtöttek pénzt. Logikus... Mi van nekünk sok? Bűnünk! Akkor hogy lehet ebből pénzt csinálni...? Sarokba szorított szervezet, ezt a megoldást eszelte ki.

  Luthert szokták itt említeni, mint reformátort, de nem csak ő kapta fel a fejét ebben a légkörben. A szőnyeg alá söpört visszásságok az ő neve alatt törtek fel először úgy, hogy már nem lehetett visszagyömöszölni.
  Pedig ő csak olvasta a Biblia szövegét, és látta, hogy a valóság valami egészen mást tükröz. A római katolikus egyház, és benne a hívek üdvösségéért akart felszólalni, vitát nyitni.

  Mivel pénzről volt szó, gyakorlatilag egész Európa egzisztenciájáról, (1517!), a dogmákból nemhogy nem engedtek, hanem a Tridenti Zsinaton még szigorítottak is rajtuk. Azok, akik inkább az üdvösségre koncentráltak, kénytelenek voltak kívül kerülni a római egyházon. Azok, akik a római egyház egységéért és Európa politikai megmaradásáért harcoltak, kénytelenek voltak a központilag rögzített dogmákat elfogadni. És kész volt az egyházszakadás. Természetesen mindkét oldal kiátkozta a másikat.

  Aztán, évszázadokkal később... a dolog kezdett finomodni. A római katolikus egyház is alkalmazni kezdte azokat a felismeréseket, amiket annak idején Luther tett, és ami miatt akkora botrány kerekedett. Tulajdonképp ott is végbement egy párhuzamos reformáció. Volt is olyan pillanata a történelemnek, amikor azt lehetett volna mondani, hogy na most fej fej mellett haladunk. Csakhogy időközben mindkét egyháznak volt egy "vakfoltja". A hitbéli tanokat jobbára csak arra az esetre fejlesztette ki, amikor egy beiktatott, felszentelt pap oktatja a padban némán ülő híveket. Igaz ez a katolikus egyházra is, és igaz a protestáns egyházra is. Maga az egyházszervezet pedig reflektálatlan maradt a Biblia és a Szentlélek fényében. Az egyik mögött is állt valamilyen világi hatalom, és a másik mögött is. Az egyik mögött egy globálisabb, a másik mögött kicsit nemzetibb. Így történt, hogy bár a tanok egészen közel kerültek egymáshoz, de egyházszervezetileg összeegyeztethetetlenek lettek, mert más-más tartotta a kezében a gyeplőt.

  Mostanra, a nagy világméretű átrendeződések miatt, a dolog túlhaladottá vált. Dél-Koreában például 15 millió protestáns hívő van. Dél-Afrikában szintén milliók. A pápa Dél-Amerikából származik, egy sajátos világképpel...

  Nekem a II. Vatikáni Zsinat tetszett. Sok értelmes, békítő határozata született. Ebben például megnyílt az út az ökumenikus bibliaértelmezés előtt. Mi egy római katolikus iránymutató alapján tanultuk református teológián a Szentírás értelmezését. ( Azt hiszem, ez volt az: http://www.ppek.hu/konyvek/Papai_Biblikus_Bizottsag_Szentirasmagyarazat_az_Egyhazban_1.pdf ) És ezt nagyon előremutatónak tartom. Ha már eleve ugyanúgy tanuljuk itt is, ott is, akkor nincs mit vitában egyeztetni... A nyelvtani szabályok mindenütt ugyanazok.

  És ma is vannak, akik védik a magukét, és ezért elutasítanak minden vitát, mérlegelést. Ma is vannak háttérhatalmak, akik eszközként tekintenek egyes egyházakra. És ma is van Isten, aki ezeken felül áll, és bárhol keresi is a hívő ember az üdvösségét, ott tudja megadni neki.

Új hozzászólás Aktív témák