Van egy sanda gyanúm...
Van valami elemi szinten vonzó a rejtélyek feltárásában, legyen szó emberfeletti misztikumokról vagy a realitás talaján maradó ügyekről. Az igazság iránti vágyakozás, a válaszok meglelése egyfajta emberi ösztön: folyton keressük a miérteket. Ezért is ennyire népszerűek a rejtélyek, fogynak a mai napig Agatha Christie regényei vagy a skandináv krimik, aratnak sikereket az ilyen tematikájú sorozatok és filmek, illetve kerülnek toplistára a valós ügyeket feldolgozó podcastek. A Shadows of Doubt ezt az érzést próbálja esszenciájára bontani, majd – szinte – végtelenítve reprodukálni, hogy egy véletlenszerűen generált városban véletlenszerűen generált ügyeket teljesítsünk, amik véletlenszerűen generált polgárokat érintenek.
A játék alapvetően egy immerzív szimulátor, mint például a Deus Ex, egy voxelekből – azaz kis kockákból – álló világban. Egy magánnyomozót alakítunk egy alternatív történelmi valóságban, aki azon dolgozik, hogy szociális krediteket szerezzen. Ha elég ilyen pontja lesz, nyugalmazhatja magát, és elmehet a Mezőre, egyfajta földi Paradicsomba, távol a túliparosodott, gigavállalat uralta városoktól, amik a klímaválságból fakadó vízszintemelkedés utolsó, emberi létre alkalmas szigeteit jelentik. Amellett, hogy mindenféle melókat vállalhatunk, figyelnünk kell egyéb igényeinkre: karakterünknek ennie és innia kell, fürdenie és utána – vagy az esőt követően szárítkoznia –, sérülés esetén kellő kezelést kapnia. Sőt, figuránk konkrétan olyan büdös lehet, hogy mások megérzik a szagát. A program elképesztően ambiciózus. Olyan kisebb és nagyobb rendszerek működnek egymásba fonódva, hogy egyszerűen csak ámultam és bámultam.
Hirdetés
[+]
A játékmenet lelkét persze a gyilkosságok teszik ki: ilyenkor egy random polgár elkezdi a város lakóit szisztematikusan gyilkolni. A feladatunk azonosítani és letartóztatni. Ehhez meg kell vizsgálnunk a holttesteket és a bűncselekmények helyszíneit: megállapíthatjuk a halál módját és idejét, levehetünk ujjlenyomatokat, ellenőrizhetjük a híváslistát, címeket és kontaktokat gyűjthetünk be. Például, ha valaki egyedül élt, és más ujjlenyomatot találunk otthonában, az elég gyanús. Ha valakitől – aki épp a kollegája is – fenyegető üzeneteket kapott, az szintén aggodalomra adhat okot. A terep felmérése után szabadon dönthetjük el, hogy mely szálak mentén akarjuk felgöngyölíteni az ügyet, annak teljes tudatában, hogy bizonyos nyomok vakvágányokhoz vezethetnek.
[+]
Elmehetünk például egy étterembe, ahol halála előtt pár órával volt találkozója. Itt lefizethetjük a dolgozókat, hogy megnézzük a biztonsági kamera felvételeit, majd a képeket végigkattintgatva azonosíthatjuk áldozatunkat és a potenciális gyanúsítottakat. Beosonhatunk lakásokba szellőzőnyílásokon át, meghekkelhetünk számítógépeket vagy feltörhetjük a telefonhívások rendszerezéséhez szolgáló adatszekrényeket, így haladva nyomról nyomra. Követhetünk egyéneket otthonaikba vagy munkahelyeikre, túrhatunk a szemetükben vagy átnyálazhatjuk dokumentumaikat.
[+]
Minden megszerzett információt pedig egy bármikor megnyitható adatbázisba rendszerezhetünk, ahol a különféle kapcsolatokat (amolyan klasszikus krimisen) gombostűkkel és fonalakkal szemléltethetjük. Ha úgy érezzük, hogy kiderítettük az igazságot, akkor letartóztathatjuk gyanúsítottunkat, és egy dokumentum megfelelő kitöltésével bezsebelhetjük jutalmukat. Utána fejleszthetjük karakterünket, vehetünk neki lakást, személyre szabhatjuk azt, és így tovább. Ez egyébként rengeteg időbe telhet, és kifejezetten nehéz a rengeteg, háttérben futó rendszer miatt. Ha viszont sikerül, az csodálatos.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
