Hirdetés

Aktív témák

  • GypsFulvus2

    őstag

    válasz CriticalHit #1469 üzenetére

    Valóban? Akkor a Tormentben milyen információk alapján döntöttél mondjuk Vhailor sorsáról? Amikor találkozol vele kb annyit tudsz róla mint itt Arayanról. És ott is egyből döntened kell: vele vagy nélküle? Úgy gondolom, a nagy klasszikusok esetében létezik egy "nosztalgiafaktor". Épp a W2 az ami engem a legjobban emlékeztet a klasszikusok hangulatára az utóbbi évek RPG-i közül. Illetve még a Drakensang két része.
    Ilyen jó történet pl. a Torment óta nem volt. Ha pedig megnyitod a journalt és elolvasod bejegyzéseket meg a könyveket hát éppenséggel elég bőséges háttér információt kapsz (bár az első részben valóban több volt - ott alapozták meg a világot). A játék tökletesen illeszkedik Sapkowski könyveinek tartalmához, rengeteg szösszenettel, utalással azokra a történetekre. Mivel Geralt alakja és jelleme ezekben eléggé keményen le van fektetve itt ne várj szabad alakíthatóságot.
    Az pedig, hogy egyből mindent tudj egy karakterről, és pontosan tudd egy választásod következményeit, nem volt sem a BG-ben sem a Tormentben, sem az első két Fallout-ban.
    Amit a korábbi hozzászólásodban hiányolsz, az pont a kripli "szerepjátékosokat" kézen fogva vezető, mindent szájbarágó, elhibázhatatlan küldetéseket adó, térképen mindent pontosan megjelölő, semmi kihívást nem jelentő "műanyag RPG"-k jellemzője, mint amilyen mondjuk a DA2.

    [ Szerkesztve ]

    "Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Aktív témák