Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Stauffenberg

    nagyúr

    Régen minden jobb volt.

    Az összes jó címet prostituálni kell. Aki régen akart egy jó lopakodós, taktikázós játékot az fogta a Hitman, Splinter Cell, Thief és hasonló játékokat. Ezek vagy kihaltak vagy teljesen megváltoztak.

    A Hitman és a Splinter Cell is csak agyatlan öldöklésbe megy át. És senkit ne tévesszen meg az, hogy egy fokkal taktikusabb, mint egy CoD. A régi részekben (Hitman és Splinter Cell is) abszolválhattad az egyes missziókat véráldozat nélkül is.

    Most meg mi van? Hulla hegyek, falon átlátás, automata célzás egy gombnyomásra kioszt 3-4 headshotot.

    Már nem veszek új konzolt és nem fejlesztek játék miatt PC-t. Az égvilágon EGYETLEN olyan cím sincs, ami ne menne az idiotizmus irányába. A szimulátorok, kalandjátékok felszívódtak a semmibe, ami meg van, az meg sem közelíti azt amivel 8-10 vagy akár 20 éve dolgunk volt.

    A Splinter Cell sorozatot imádtam, megvettem az előző részt is, de nagy csalódás volt. Képtelenség végigvinni, mert elunom magam rajta.

    [ Szerkesztve ]

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz icon #4 üzenetére

    Bujkálni? Rohangáltál oda ahol nem volt fény és puff, ki is jutottál. Vagy egy szál pisztollyal vérfürdőt rendeztél és mindenkit kinyírtál. Ja ez meg a másik... ha egy őr kiszúrt, akkor semmi módja nem volt a helyzet megoldásának, csak az, hogy a rád özönlő EGÉSZ laktanyát kinyírtad. Ott nincs csalogatás... ha valaki gyanút fog nem utánad megy, hanem az egész map összes NPC-je rád ront, hogy egy kiadós vérfürdővel végződjön a történet.

    Egy bugyuta, unalmas és a korábbi részek taktikáját teljesen elhagyó epizód volt a Conviction. A Blacklist pedig ugyan az.

    Emlékszel mér a régi Splinter Cellekben a mesteri taktikákra amikkel kijátszottad az őröket és egyetlen lövés nélkül, csak az ellopásra váró tárggyal/adattal a zsebedben távoztál? Vagy úgy dicséred a Convictions-t, hogy nem ismered a régieket? Vagy megvan még a hangnyomás mérő ami monitorozta az általad kibocsátott hangokat? Nem volt mindegy, hogy fán vagy acélon lépkedsz amikor becserkészel valakit.

    Na meg a Convictions legnagyobb baromsága, hogy kijelölhetsz több ellenfelet is, majd egyetlen gombnyomással puff... kiosztod nekik a headshotot automata célzással.

    Nem baj az ha valami casual, mert ebben van a pénz. De lehessen olyan nehézségi fokozatot beállítani, ahol igen is legalább olyan taktikussá válik a játék, mint régen. Ez így gagyi és fos.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz -kdM- #5 üzenetére

    "Miért lett divat a hiszti és fikázás az új játékok kapcsán?"

    Ez nem divat. Egyszerűen nem tetszik, hogy a régi nagy címek (amikre a newbie játékosok úgysem emlékeznek) olyan folytatásokat kapnak amikben a játékmenet (vagy éppen a történet) egyszerűen idegen az elődöktől. És ez általában mindig egyszerűsítést jelent.

    A Convictions meg nagyon is casual volt a korábbi részekhez mérten. Nem sok taktika volt benne és ahol lopakodni kellett ott is rendre csak azért, hogy jobb pozícióból tudj vérfürdőt rendezni.

    A Hitmanben pedig utálom, hogy a célszemélyt egy baromnagy világító nyíllal kell megjelölni. Köszönöm, de a briefben közölt fotók alapján is be tudom azonosítani. Mekkora királyság volt a (kedvenc) Hitman epizódomban a második részben a Puskin plázás merénylet. Ahol elfoglaltad a lőállást, de még nem tudtad ki a célszemély, csak a rádión mondott pár ismertetőjelet (szakállas, szemüveges, stb) és nem tette oda a hatalmas nyilat fölé, hogy "Ide lőj hülyegyerek!".

    Ez a bajom az új játékokkal. Manapság CSAK casual játékosoknak készítenek videojátékokat. Még a szimulátorokat is abba az irányba viszik. Ez nem divat fikázás, csak én még C64-en kezdtem, azóta pedig sok mindennel volt dolgom. Látom azt, hogy manapság már az emberek nem akarnak gondolkodni... csak nyomni az előre gombot és egy interaktív filmet végignézni. Fenntartom a jogot arra, hogy ezt ne szeressem.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Kashim #12 üzenetére

    Most ezt nem sértésnek szánom, de én nem tudok a te elveddel azonosulni. Te a piac szerint határozod meg az ízlésed. Te azt szereted amire a piac mondja, hogy jó. Ezt mondtad, én meg tényleg nem támadásnak hozom fel. Csak azt mondom, hogy én meg nem tudom azt szeretni amit valójában nem szeretek.

    Igen, a régi Hitman vagy Splinter Cell részekben is voltak ilyen butácska megoldások, melyekre a játék egyensúlya miatt volt szükség (mellesleg Hard fokozaton a Hitmanben sem mehettél közel az őrökhöz, mert már több méterről kiszúrták azt, hogy valami nem stimmel... easy meg közepes fokozaton persze eléjük kellett állni, vagy indokolatlanul futkosni, de például a kínai szakácsot ott sem tűrték meg a konyhán kívül). Csak éppen ezek az elemek nem tűntek el, továbbra is megvannak és ezen könnyítések mellé kapsz még falon átlátást, automata célzást, színes villogó világító nyilakat, hogy merre kell menni, kit kell lelőni és ehhez hasonló dolgokat amikkel teljesen faék egyszerűségűvé teszik a játékmenetet.

    A katonai bázisos dolgot meg úgy értettem, hogy régen legalább annyi megvolt, hogy körülnézett, benézett a sarokba ahonnan a hangot hallotta, vagy oda világított a lámpával (azért a valóságban is ciki lenne ha az őrbódéból felvered bármilyen neszre az egész tábort, közben meg csak egy mókus roppantott meg egy faágat). Ezzel szemben a Convictionsben sokszor találtam magam szemben olyan helyzettel, hogy valaki meglátta az árnyamat, szó nélkül elszaladt, majd 15 másik emberrel jött vissza. Régen legalább annyi volt, hogy ha észre is vettek, volt néhány másodperced cselekedni mielőtt riadót fújt volna.

    Engem a legutóbbi Splinter Cell leginkább egy lopakodós Gears of War-ra emlékeztet. A Blacklist pedig főleg.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Kashim #22 üzenetére

    Szerintem egy folytatás csak akkor lehet rossz ha az a korábbi epizód/epizódok megcsúfolása.

    Ott van a Mafia, aminek az első része zseniális volt. Filmeket megszégyenítő sztori, rendezés, dramaturgia és mellé ott volt a rendkívül jól eltalált hangulat és maga a játékmenet is bőven tartogatott kihívásokat, egy tűzpárbajnál nem lehettél idióta, mert könnyen elpatkoltál és a lőszert is az utolsó darabig be kellett osztani. Mindezt már akár a legkönnyebb szinten. Ehhez képest a második rész csak grafikában lett jobb... a sztori laposabb, a játékmenet gyermekien egyszerű, egy tűzpárbajban szinte el sem kell bújnod, mert ledarálsz 28 ellenséget egy tárral meg hasonló hülyeségekkel volt tele (és amíg az első részben ott van, hogy a főhős folyton morális csatát vív magával, mert tudja, hogy bűnözni rossz, addig a második részben fel sem vetődik... egy börtöntöltelék vagy aki a dutyiból kimászva 5 percet nem bír ki, rögtön visszarohan a bűnözésbe, pedig akkor még nem "családtag").

    De van jó ellenpélda is. A Half-Life veszett jó volt, de a Half-Life 2 még jobb! A kor követelményei szerint feljavították, hozzátettek, de ami értékes azt nem vették el, nem rúgták fel holmi "casual divat" miatt. Na és vitték? Mint a cukrot.

    De másik példa: A Portal is zseniális játék, de a Portal 2 még zseniálisabb! Az is ott tett hozzá ahol kell, de az alap formula nem változott. Nem tettek bele nyilakat, hogy "hé, ide lődd a portált ha át akarsz jutni". Na és vitték? Mint a cukrot.

    Talán a Valve az egyik olyan játékfejlesztő ami még érti, hogy mire van szükség? Ő miért tud úgy játékot fejleszteni, hogy nem casual szarokat ad ki, de mégis megél belőle?

    Szerintem csak annyi a lényeg, hogy egy folytatás akkor jó, ha nem testidegen a korábbi epizódoktól. Ha valami nagyon felrúgja az eredeti formulát, az sosem jó. Ha a kedvenc sorozatodat nézed akkor ott sem csíped ha felborul az egész... pedig érdekel, hogy mi történik a kedvenc szereplőiddel és akkor is megnéznéd az új évadot ha "csak" annyira jó, mint addig volt. Nem kell ezt túlmisztifikálni a készítők részéről, egy egyenletes színvonalnak jobban örül a játékos/néző, mint a folytonos változtatásnak.

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz icon #28 üzenetére

    Mintha a szaksajtó értékelései és az eladási adatok egyenes arányosságban állnak. A CoD esetében is számos újságíró fejezte ki nemtetszését, hogy az egész már egy retekunalmas önismétlődés. Mégis mindig rekordot dönt. Ugyanakkor vannak olyan játékok amik igen jó értékeléseket kaptak és valóban kiváló, egyedi alkotások voltak, mégis megbuktak anyagilag (pl: Beyond Good & Evil).

    Amúgy meg az egyenletes színvonal és az önismétlődés sem mindig jár együtt. A lényeg annyi lenne, hogy nem baj ha vannak új játékelemek, csak azok ne legyenek teljesen idegenek a korábbiaktól. Egy lopakodós, gondolkodós, megfigyelős játékot azzal elbaszni, hogy egy agyatlan akció-lövöldévé silányul... nos ez közel sem a színvonal tartása.

Új hozzászólás Aktív témák