Új hozzászólás Aktív témák

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz Kashim #12 üzenetére

    Most ezt nem sértésnek szánom, de én nem tudok a te elveddel azonosulni. Te a piac szerint határozod meg az ízlésed. Te azt szereted amire a piac mondja, hogy jó. Ezt mondtad, én meg tényleg nem támadásnak hozom fel. Csak azt mondom, hogy én meg nem tudom azt szeretni amit valójában nem szeretek.

    Igen, a régi Hitman vagy Splinter Cell részekben is voltak ilyen butácska megoldások, melyekre a játék egyensúlya miatt volt szükség (mellesleg Hard fokozaton a Hitmanben sem mehettél közel az őrökhöz, mert már több méterről kiszúrták azt, hogy valami nem stimmel... easy meg közepes fokozaton persze eléjük kellett állni, vagy indokolatlanul futkosni, de például a kínai szakácsot ott sem tűrték meg a konyhán kívül). Csak éppen ezek az elemek nem tűntek el, továbbra is megvannak és ezen könnyítések mellé kapsz még falon átlátást, automata célzást, színes villogó világító nyilakat, hogy merre kell menni, kit kell lelőni és ehhez hasonló dolgokat amikkel teljesen faék egyszerűségűvé teszik a játékmenetet.

    A katonai bázisos dolgot meg úgy értettem, hogy régen legalább annyi megvolt, hogy körülnézett, benézett a sarokba ahonnan a hangot hallotta, vagy oda világított a lámpával (azért a valóságban is ciki lenne ha az őrbódéból felvered bármilyen neszre az egész tábort, közben meg csak egy mókus roppantott meg egy faágat). Ezzel szemben a Convictionsben sokszor találtam magam szemben olyan helyzettel, hogy valaki meglátta az árnyamat, szó nélkül elszaladt, majd 15 másik emberrel jött vissza. Régen legalább annyi volt, hogy ha észre is vettek, volt néhány másodperced cselekedni mielőtt riadót fújt volna.

    Engem a legutóbbi Splinter Cell leginkább egy lopakodós Gears of War-ra emlékeztet. A Blacklist pedig főleg.

Új hozzászólás Aktív témák