Új hozzászólás Aktív témák

• #20 Cifu nagyúr Clorf #18

  Új Válasz 2018-05-19 07:54:37 #20

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cifu

  nagyúr

  válasz Clorf #18 üzenetére

  mint egy szilárd lövedéknél, ahol a súly és forma meghatározza a pályát + környezeti tényezők mint a szél és a gyártási minőség.

  Ellenben a légköri torzítás és a légköri hatások (pára, füst, eső) hatnak rá, szóval mégse olyan hibátlan a dolog, arról nem is szólva, hogy az optika érzékeny és igen jó minőségben kell legyártani ahhoz, hogy a célnak tökéletesen megfeleljen.

  Nem véletlen, hogy a lézerfegyverek továbbra is kísérleti stádiumban vannak, hiába lőttek már le rakétákat vele az 1980-as években, nagyon sok a negatív tényező velük kapcsolatban (ahogy az EM-ágyúk (railgun, coilgun) esetében is). Csak az ilyesmiket nem szokás nagydobra verni a médiaprezentációkban, 'oszt az egyszeri laikus olvasó nézhet nagy szemekkel, hogy ma is folyamatosan világmegváltó fegyverként hivatkoznak a "hamarosan" bevethető lézerfegyverekre - ugyanúgy, ahogy 10, 20 vagy 30 évvel ezelőtt tették...

  A railgun nak nem éppen ez lenne az egyik legnagyobb újítása, hogy ezt a hangsebesség többszöröse sebességet elérje úgy hogy a lövedéket nem teszi ki túl nagy nyomásnak a kémia meghajtáshoz képest?

  A válaszom röviden és tömören: ilyen nincs.

  Bővebben: egy sima kézifegyverből is a hangsebesség többszörösével lövik ki a lövedéket. Egy kézifegyver esetében ez 2-3x-osa lehet (600-900m/s, a hangsebesség ugye nagyjából 300-340m/s), egy harckocsi ágyú esetében ez felmehet akár a hangsebesség 5x-ösére (említett 1600-1700m/s), a railgun esetében ez elérheti a 8-9x is (2500-3000m/s). Az, hogy milyen gyorsulással éri el, ebből még nem lehet leszűrni, hiszen ez függ a lövegcső (sín, gyorsítótekercsek) hosszától, illetve a gyorsítás metódusából (a kémiai gyorsításnál is lehet játszani azzal, hogy a hajítótöltet (népiesen "lőpor") milyen gyorsan égjen, mennyi idő alatt adja le a benne lakozó energiát). Az ágyúból kilőhető lövedékeknél az elektronika simán túlélhet akár 100G-s gyorsulást is, ha úgy építik meg, lásd GPS vezérlésű lövedékek.

  Az EM-ágyúk eseténben pedig komolyabb gond, hogy a légkörben használva őket a nagy sebesség hamar elkophat, mert hát a légkör sűrű, a légellenállás nagy (nem véletlen, hogy a tüzérségi lövedékeknél sem jellemző az 1000-1100m/s feletti torkolati sebesség - hiába növeled tovább, többet vesztes a légellenállás miatt, mint nyersz a torkolati energia terén, tehát inkább a lövedék tömegével, alakjával (aerodinamikájával) illetve segéd-megoldásokkal (rakéta-póthajtás, áramlásjavítás céljából túlnyomásos gáz kiengedése a lövedék farán, stb.) ügyködnek. Az EM-ágyú terén legalább annyi kérdőjel van a valódi használhatósága terén, mint a lézer-fegyverek terén...

  [ Szerkesztve ]

  Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák