Új hozzászólás Aktív témák

• #256 mh197 senior tag #98593280 #254

  Új Válasz 2010-05-01 10:38:47 #256

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  mh197

  senior tag

  válasz #98593280 #254 üzenetére

  Ha megoldás lenne az ilyen gondokra a testmozgás, akkor nekem nem kellene fájni a derekamnak egyáltalán. Nem vagyok élsportoló, de minden nap mozgok sokat. Életemben eddig úsztam, futottam, volt néha időszak, mikor kondiztam is, még egyetemista koromban, de érzéssel, és korrekt bemelegítéssel. Ezek mellett mikor ülő melót végeztem, akkor otthon majdnem minden nap evezőpaddal nyomtam fél órás tornákat. Az ülő meló is olyan volt, hogy óránként 10 perc mozgás volt, és ezen kívül is fel-fel álltam mozogni. Megerőltetni vigyáztam mindig, hogy ne erőltessem, elhízni soha nem híztam el. A magam 187 centijéhez általában 80-90 kiló közt igadozott a testsúlyom az elmúlt jópár évben. Kajálni változatosan kajáltam, mindgi volt vmi vitamin is (béres csepp, C-vitamin, multi vitamin, minden más).
  Egyszóval egyáltalán nem értek azzal egyet, hogy testmozgással ez a dolog kivédhető!
  EGYÁLTALÁN NEM! Nekem ez a véleményem. Persze lehet csökkenteni vmivel kicsit az esélyét, de ha hajlamos vagy rá genetikailag, a gerinced alakja, erőssége, meg minden része meg van határozva a genetika által, és akinél ezek pechesebben néznek ki, rosszabb az alakja, ott meglesz a gixer, előbb-utóbb úgyis. Kb olyan mintha vki szemüveges lesz, azt sem tudod szemtornával kivédeni. Jó is lenne.
  A mozgás lényeges, de nem megelőző dolog, mert ennek kialakulása a genetikai adottságoktól függ leginkább. Sajnos ez van.
  A műtétről meg annyit, hogy szenvedtetheti magát az ember x-évekig, csodaszerek, sok átvágás, néhány használ vmit, de a műtét a végleges megoldás. A várólista nem véletlen olyan hosszú, és műtét után is lehet egy gerinc tökéletes, ez pedig 100%. A legnagyobb kérdés, hogy hogy sikerül a műtét, minden ott dől el. Ahhoz kell egy jó szakember, meg egy nagyon-nagyon nagy kalap szerencse, ja, és persze egy modern technikai felszereltség. Ha mindezek megvannak, akkor megcsinálják, eltelik alig egy hónap a teljes felépüléshez az egyszerűbb esetekben, és lehet is menni tovább minden probléma nélkül.
  Ha vki meg nem műtteti meg, próbálkozik, kínlódik vele, akkor jönnek a csontkinövések, meg minden egyéb, és később mikor úgyis műtétre kerül, ott már komprikáltabb a dolog, mintha korábban helyre lett volna rakva a dolog. A műtétekből, meg mint ahogy a statisztika mutatja, kb 90-95%-a a teljes gyógyultaké, a maradék %-ban meg van néhány maradványtünet, meg egyéb. Ha vki azt mondja ez nem 100%, hát igen, nem 100, van benne rizikó, de miben nincs?? Élhet az ember egy műtét után 100% tökéletes életet fájdalom nélkül, vagy élhet a fájdalommal végig, és utóbbi esetben meg csodás érzése lesz az egész életéről. A kettő közt az a 95%-os siker arány, ami a választó, ez van. Van aki ezt bevállalja, van aki nem, ez már egyéni döntés.
  Részemről én 3/4 év fájdalom után erősen a műtéti tábor felé hajlom, mert már szinte minden csoda dolgot kipróbáltam, és akikkel beszéltem, és nem műttették, ők soha nem beszéltek 100% gyógyulásról, nem úgy, mint a műtöttek.

Új hozzászólás Aktív témák