2. Fórumok
  3. Logoszféra
  4. Gondolataim a világról.
  5. (téma lezárva)

Aktív témák

  • #1 Notes senior tag
    #1
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Notes

    senior tag

    Pici koromban sokat álmodoztam arról, hogy naplót fogok vezetni egy jó nagy vaskos (leginkább krónikára emlékeztető) kötetbe. Ezt elásom valahová és az ismert világ pusztulása után, kb. néhányszáz év múlva, majd megtalálja az akkori emberiség, és mindenféle konkrét és érdekes dolgot tud meg a XX. század végének hétköznapjairól. Aztán ahogy egyre nagyobb lettem kezdtem más szemmel látni a világot. Megismertem a ''felnőttek világát'', a politikát stb. Egyre irónikusabban, cinikusabban figyeltem a körülöttem zajló kicsi, és nagy dolgokat. Az akkor készülő napló már teljesen más lett volna.
    És hogy a mostani milyen lesz? Olyan mint a világ amiben most élünk. Hogy ez gyermekkorom álomvilágához fog-e hasonlítani, vagy inkább kamaszkorom kiábrándult, lázadó látásmódját tükrözi majd? Ez csak rajtunk embereken múlik akik ezt a világot olyanná tesszük amilyen. Félek az utóbbi lesz a végeredmény. De ha már mást nem tehetek leírom mi folyik itt. Köntörfalazás, álszenteskedés nélkül. A valóság(?), _ahogy én látom_.
    Talán ebből okulnak majd azok akik pár száz év múlva kiássák, és nem követik el a mi hibáinkat mégegyszer.

    Romanes eunt domus!

  • #2 Notes senior tag
    #2
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Notes

    senior tag

    Hol vagyok?

    A világ ahogy én látom. Jól hangzik. De mit nevezünk egyáltalán világnak? A föld bolygót, a maga népeivel kultúráival, történelmével? Vagy inkább távolabbról nézve az egész világegyetemet? Ez utóbbit elég nehéz áttekinteni. Méreteinek érzékeltetésére nem vállalkoznék, némi segítség fantáziánk meglódításához az alábbi oldalon található:
    [L]http://micro.magnet.fsu.edu/primer/java/scienceopticsu/powersof10/[/L]

    Hát igen. Ez így mindjárt más. A tudósok szerint a világegyetem végtelen. Ráadásul tágul, bár egyre lassabb ütemben. Igaz azt nem tudom, hogy ennek most örülni kell, vagy sem. Bár van egy olyan érzésem, hogy ez az én várható élettartamomat tekintve talán nem is túl jelentőségteljes paraméter.
    Ezzel viszont mindjárt két fontos tényzőhöz is eljutottunk. Egyrészt mekkora az én élettartamom? Az a kb. 60-100 év amit egy ember leél fizikai valójában, vagy létező dolog a lélekvándorlás és évezredekig (milliókig?) élünk különböző testekben újra és újra? Na erre még visszatérünk.
    A másik tényező a lépték. 100 év a világmindenség történetében szinte nem is mérhető, oly rövid. Viszont nekem, a jelenlegi állapotomban igencsak sokáig tart.

    Mivel alapvetően realista ember vagyok, nézzük előbb szigorúan fizikai lapokon ezt az egész világmindenséget. Kezdjük a Földről kiindulva. Adott egy szilárd test amely elég nagy ahhoz, hogy saját garavitációja legyen, így az (így-úgy) felszínére került (esetleg ott képződött) dolgokat bizonyos határokon belül ott is tartja. Több ilyen test is létezik, sőt nagyon sok. A nagyobbak hatnak a kisebbekre, eltérítik őket, esetleg össze is ütköznek. Tiszta sor. A realista, fizikai megközelítésemnek azonban van egy baja. Folyton előbukkan két dolog, tér, és idő. Az egy dolog, hogy az én léptékemmel a világegyetemben mért távolságok és létezésének ideje gyakorlatilag felfoghatalanok, de méginkább zavarbaejtőek a kezdőidőpont illetve a legnagyobb távolság fogalmak.

    Miből lett a világegyetem?

    És amiből lett (kétségkívül anyag), az honnan van? És mikor keletkezett? Miért pont akkor? És mi volt előtte?

    Hol van a világegyetem?

    A végtelennel nem igazán tud mit kezdeni az agyam. Matematikailag el lehet játszani azzal, hogy a számok végtelenek, hisz odaírunk egy nullát a végükre, és kész, ez addig mehet amíg van papírunk. De a térben nem ismerek végtelen. Pontosabban nem tudok elképzelni.
    De váltsunk csak léptéket! Amíg nem volt mondjuk repülőgép, sőt még autó sem, és a vitorlások is csak jórészt a Földközi-tengeren hajóztak, addig nem tudták elképzelni sem mi lehet az Atlanti-óceán ''másik felén''. Annak a kornak a léptékével az végtelen(!) volt. Az ember azonban az ismeretlent is azonosítja valamivel, ezért megszületett a ''megoldás'': a világ lapos, és a szélén szörnyek állnak őrt. Az odatévedő hajók pedig egyszerűen lepottyannának a mélybe. Ez volt az Ő végtelenjük. Ma persze már nem hagzana túl tudományosan, hogy a világegyetem szélén szörnyek posztolnak, ezért (mivel semmit sem tudunk valójában) jött a kézenfekvő megoldás a mai kor tudósaitól: azért nem tudjuk mi ez az egész és hol is van valójában, mert végtelen! Kész el van intézve.
    Vajon 1000 év múlva a mostani tudósokra is úgy fognak tekinteni mint mi a Föld lapos mivoltát hírdetőkre tekintünk most mi? Bizonyosan. De akkor vajon _most_ miért nem fogjuk fel ésszel, hogy ami hatalmas tudománynak tűnik azon lehet, hogy nemsokára csak nevetni fognak? Kinevetjük az régi korok egyszerű embereit, akik áhitattal itták a filozófusok, papok elképzeléseit világegyetemünkről, s közben nem vesszük észre, hogy ennek a kornak mi vagyunk a naív, nevetséges emberkéi.
    Szóval gőzünk sincs, hogy hol van ez az egész, és mekkora. Elmegyünk a széléig (mi ez egy tepsi piskóta, hogy széle van)? És? Mindig van egy lépéssel tovább... De meddig? Vagy a ''végén'' egy térgörbüléssel visszafordul magába a világegyeetem? Ezért nem juthatunk a végére? Ez is inkább az ismeretlentől való félelmünk egyetlen huszárvágással való eloszlatása.

    No egy kicsit elkalandoztam... zárjuk is le mára, mert szerintem ''végtelen''ségig lehetne gombolyítani ezt a témát. Akik kicsit megijedtek a mai penzumtól azoknak nyugi. Legközelebb szép lassan haladunk a valóban mindennapi, földhözragadta témák felé.

    Összefogalalva:
    - Mekkora a világegyetem?
    - Nem tudjuk.
    - Az azért gáz nem? Elvégre ez elég alapvető kérdés...
    - Jó. Akkor végtelen!
    - Így már más, tessék egy Nóbel-díj!

    Romanes eunt domus!

Aktív témák