Új hozzászólás Aktív témák

• #8375 Yodamest addikt Mr X #8374

  Új Válasz 2024-03-05 09:30:54 #8375

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Yodamest

  addikt

  válasz Mr X #8374 üzenetére

  Pont ez a baj, hogy nekem kell megszabnom, hogy legyen-e kihívás a játékban vagy ne. Azért tetszett meg anno a DS2 és DS1 felfedezésekor ez az egész széria, mert itt éreztem azt, amit csak a régi snes és ps1 játékoknál, hogy van egy a készítők által elém állított akadály, egy elvárás, amit meg kell ugranom. Van ennek egy varázsa, hogy nem tudom ezt menüből, meg egyéb eszközökkel durván befolyásolni, csak én vagyok és a kihívás.

  Nem a kihívás mértéke a lényeg, ebben mindig kiforgatják a szavaimat, amikor ezt így leírom, de nem az a lényeg hogy iszonyat nehéz legyen valami, hanem az, hogy ne legyen egy könnyű út, kerülőút, nevezhetjük bárhogy. Az ER-ben a summonok egy kerülőút, egy egérút, ezért számomra nagyon visszás. Amikor a nagy élményeimre gondolok, mindig a BB, DS3 bossharcok jutnak eszembe, de lehet ha ott is lett volna ilyen kerülőút, akkor az tönkretette volna azokat az élményeket is.

  Amikor a BB-ben a bloodstarved beasthez le kellett menni, fúú és ott csócsálta a hullákat és tudtam, hogy na ezzel most meg kell küzdenem és nincs könnyű út, na ez az érzés az amit szeretek. Amikor Orphan of Kost fél napig csapattam mire meglett és egyszerűen jobbnak kellett lennem, nem tudtam azt megtenni, hogy 5 try után summonolok és leütöm, addig nem lett meg, amíg ki nem tanultam teljesen. Hozzátartozik, hogy a balansz is ennek megfelelő volt, élvezet volt kitanulni egy Orphant, Ludwigot, Twin Princesst vagy Gaelt, nem úgy mint az ER-ben egy Malikethet, Godfreyt vagy Radagont, a summonok miatt a kitanulási folyamat sem olyan már, mint a korábbi részekben, mert teljesen más a balansz, itt elvárják tőled, hogy summonálj.

Új hozzászólás Aktív témák