Új hozzászólás Aktív témák

• #91026 macilaci78 nagyúr DeFranco #91021

  Új Válasz 2016-11-30 10:39:03 #91026

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  macilaci78

  nagyúr

  válasz DeFranco #91021 üzenetére

  Nem minden nótát ismertem fel, igaz, nem minden Bud Spencer filmet láttam. (Pl. Piedone kimaradt.)
  8-kor meghirdetett kezdés ellenére a zenekar 8:30-kor fáradt fel a színpadra...

  Azt hiányoltam, hogy amiket Bud Spencer saxofonon játszott a filmekben, nem voltak a repertoárban, csak egy.

  A színpad mögött 3 db függőleges vetítővászon volt kb 1,5 méteres közökkel, de a rájuk vetített kép gyakran a 3 vásznat egyben, osztás nélküli felületet kívánt. Értem én, hogy a féyntechnika megkívánta a vásznak közti elrendezést, de akkor a vetített képanyag lehetett volna átgondoltabb.

  A csarnok mennyezetének közepéről lógó kivetítők jó minőségűek voltak, a színpad két oldalán lévők viszont prezentáltak azokat a tüneteket, amikre mi, mindenhez is értők azt mondjuk, VGA-hiba. Vízszintes csík a képernyő felső harmadában, csíkokra széteső kép, túlszaturált színek, már-már klingon-vörös fejek, stb. Persze a két oldalsó kivetítő egyformán. A szaki kínjában kikapcsolgatta a kijelzőt, különböző kameraállásokat dobott rá zavaróan váltogatva őket. A túlszaturált képek szerintem egy bizonyos kamerától jöttek, azt a későbbiekben nem erőltette.

  Nekünk szerintem nagyon jó helyünk volt, csak kevés alkalommal és rövid ideig világítottak a színpadról a szemünkbe. Volt a nézőtérnek olyan része is, ahol a "napsütéses percek száma" kiugróan magas volt.

  Nem volt lábtér, a lábamat nem tudtam az előttem lévő széke alá betenni, úgy volt magam alá húzva a lábam, mint amikor a bilin ültem. Szünet nem volt, másfél óra után elfogyott a türelmem és már nagyon le akartam rúgni az előttem lévő fejét, hogy kinyújthassam a lábam. Párom kollégájának felesége volt szegény pára, nagy kínok árán kegyelmeztem meg neki...

  A közönség egy tapló volt: próbáltak az elóadók játékba hozni minket: netszik-e nekünk? Gyakorlatilag a 4. kérdésre sikerült túlkiabálnunk egy osztályterem egészséges alapzaját... Tapsoltatni próbált bennünket, nem sikerült. A ráadásszámok előtt már elkezdtek szállingózni az emberek (10 körül), az utolsó ráadásszámnál már a színpad előtti 30 ezres jegyek tulajdonosai egy emberként álltak fel és fordultak vissza a színpad felé a Szimbád-ra... Nagyon úgy éreztem, hogy amolyan kelletlen jótékonysági estély feelingje van az eseménynek: ki-ki kifizette a hozzájárulását, beugrik két pogácsára, meg egy koccintásra, aztán tipli haza...

  Szeretem az élő zenét diákkorom óta (konzisokkal közös kolesz...), Párom fúvós zenekarban játszik és igyekszem a próbákra is elmenni, beülök az ütősök közé a hátsó sorba. Maga a zene, az előadás jó volt, a vizuális effekteket szerintem túltolták, de ez nem az előadóművészek bűne. A közönség meg olyan, amilyen.
  Remélem, youtube-on hamar meglesz az előadás, hogy Anyámnak is megmutassam, szerette Bud Spencert, mint színészt.

  Ha minden kötél szakad, nem kell félni az akasztástól!

Új hozzászólás Aktív témák