Új hozzászólás Aktív témák

• #18558 thyeby őstag

  Új Válasz 2013-03-05 22:52:39 #18558

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  Kicsit bosszankodtam, amikor írtam, hogy majdnem vettem 60 ezerért egy Festo merülőfűrészt sínestől, szorítóstól. (Nem voltam hajlandó ekkora pénzt előre utalni, így inkább hagytam, hogy essen kútba az üzlet.)
  Jó lett volna, mert most kell épp egy komolyabb tétel bükköt széleznem. Esténként spekuláltam, hogy kölcsönkérek egy új gépre, mert most sürgős is a szélezés, és baromi fárasztó az eddig kialakított módszeremmel - ceruzavonal mentén szabadkézzel toltam a deszkákat százszámra eddig minden évben.
  Agyaltam azon is, hogy miként tudnék a meglevő eszközökkel gyorsabban szélezni. Minden este lefekvés után tovább gondoltam, módosítgattam fejben, hogy miként lehetne a festo mintájára készíteni valami megoldást a körfűrészre. Tulajdonképpen az dugott darazsat a fülembe, hogy epmd és Speciali kiokosítottak, hogy ezt a Festo sínt csak leteszed a vágandó vonal mellé, rá a gépet, és tolhatod is.Sokadik nap után eléggé letisztult, hogy mit hogyan lehetne/kellene megvalósítani, míg aztán megérett a döntés bennem, hogy meg is építem.
  Bizonytalan voltam benne, hogy fog-e működni, jól fog-e működni, könnyítek-e a munkán, gyorsítok-e a munkán, vagy csak elpöcsölök 1-2 napot az építéssel, és kiderül, hogy meddő fáradozás. Mert nem nagyon engedhetek meg mostanában magamnak ilyen 1-2 napot.

  Nos, sikerült. Pompás lett.
  Gondoltam, megosztom Veletek, miként valósítottam meg. Márton111 kolléga például szintén kézi körfűrésszel szélezi az olykor nem is kevés boroviját - csak ugye a körfűrész fogaskerék együttesét gyilkolja az ilyen munka. Ajánlom hát neki is, vegye mustrára, mit, és hogyan csináltam. Így utólag már rém egyszerűnek látszik a dolog, de aki nem hiszi, hogy nem is annyira egyszerű, továbbolvasás előtt gondoljon ki egy gyors és biztos szélezési módszert, és talán meglátja, hogy kerülnek képbe bonyodalmak.

  No, lássuk akkor a lényeget:

  Adott volt egy imitt-amott már eddig is tuningolt Güde asztali körfűrész. Nem írom a típusát, a fotókról le lehet majd vadászni, melyik is az. Meg ugye adott volt az agyalás, hogy miből, mit, hogyan?
  Három szál collos borovi mellett döntöttem. gondoltam, ha jól működik, megépítem majd bükkből, vagy inkább gyertyánból, ha elkopott, és arra érdemes az elgondolás.

  Tulajdonképpen két szál deszka is teljesen elég, a harmadik csak azért kell, hogy a leeső darab ne egy emelettel lejjebb kívánkozzon. Két egyforma idomú horonymarással kezdődött az érdemi munka. Ehhez a Festo adta az alapötletet, bár élőben sohasem láttam, pedig de jó lett volna. Kellett aztán egy harmadik horony abba a deszkába, amelyik szánként működik - mindjárt azt is leírom, hogy miért.

  

  Ez itt a kész egyszerű, de nagyszerű. Itt még nem tudtam, hogy fog szuperálni, ez volt a próba pillanata. Váltsuk apróra:

  

  A baloldali hornyok azt hiszem magukért beszélnek. Gondolkodtam sokat, hogy milyen hornyot alakítsak ki, és elég sokáig kitartottam amellett, hogy ennél bonyolultabb horony legyen, ami úgy kapaszkodik egymásba, hogy nem engedi függőleges irányban oldani egymást. Aztán ezt azért vetettem el, mert ha kicsit csavarodott fát kell majd rászorítanom, akkor óhatatlanul szorulni fog, és kínlódás lesz. Féltem, hogy így meg kiugorhat egymásból tolás közben, de kb 200 db deszkát leszéleztem most vele, és egyetlen egyszer sem ugrott ki. Látszik a fotón is, hogy a csúszó részeket jól nyakonöntöttem paraffinolajjal.
  A jobb oldali fecsefark alakú hornyot a különböző méretű deszkák gyors leszorításához találtam ki - ennek az elvét pedig a Makita MLT100 szánrögzítőjéről loptam - vagy inkább adaptáltam, mert annak másmilyen horonykiképzése van. Alább erre közelítettem a sanyialfával:

  

  Egy occó asztalos szorítót elfeleztem a flex-el, és a jobbik felét belecsavaroztam a fába. No, ez a képen látható rész az egyik kritikus dolog. Jobb lenne ezt alles zusammen vasból, s nem fából, de mert komolyabb lakatosműhely nincs a közelben, egyelőre kifaragtam bükkfából. (Eddig elég korrektül bírta - kicsit elferdítette a sok szorítás a függőlegesből a vasat, demegállapodni látszik, mint a pisai ferde torony - habár az is tovább dől. ) Az ennek a lényege, hogy amikor szorítom meg, akkor a szorítandó fára ráhúzom a trapéz alakú idomlecet, ami a sínben fut, és ezzel egy időben ki is emelkedik a horonyból picikét - annyi kotyogást engedtem neki (A la Makita), talán úgy 2-3 tizednyit. És a borovival kitűnően szuperál, nem tudom, hogy a bükkel is sikerült volna-e egyből ilyen patentra?

  

  És most ugrott a majom a vízbe. Tökéletes egyenes lett, nem mozdult be, könnyű volt tolni, gyorsan be lehetett állítani, és gyorsan ki lehet oldani a készt/félkészt. A Festo annyiban jobb ennél, hogy rálátsz a vágandó vonalra felülről, nekem pedig le kell hajolnom, és alulról kell benézni a vonalat, ahol vágni akarok. Sok olyan tutipontos vágásom is volt azonban, amikor felülről is kiabált, hol kell leszorítanom a széleznivaló deszkát - ugye, amikor a kéreg felőli leeső szél nem holos, hanem egyenes, vagy pláne amikor domború, akkor a két vége a két fix pont, és nem lesz banfócos, vagy banvarcos, vagy... - emlékeztek...

  

  

  Másik nézőpontokból - a jobb érthetőség kedvéért.

  

  A sín két végére ilyen csavarokat tettem, és így, hogy finoman be lehessen hangolni, hogy a szán nagyon pontosan a fűrészkoronggal párhuzamosan fusson.

  

  ...És ez is másik nézőpontból a jobb érthetőség kedvéért.

  És megspóroltam negyedmillió forintot, nem kell Festo csodát venni.

  [ Szerkesztve ]

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák