Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz #22145024 #17012 üzenetére

    "de eléggé reálisnak tűnt a veszély, amikor bütüs részre tévedt az ujjmaró."

    Amikor ugyanolyan profillal teljesen körbe kell marnod egy négyszögletes dolgot, akkor semmi probléma. Amorf alakzatnál, mint mondjuk az a dísztalicska a másik kisfilmben, semmi jelentősége, nincs is szükség rá, pedig ott is marunk bütüt. Olyan esetekben áldás az ominózus támasztó, amikor oda is belemarhatsz, ahova nem szeretnél. Pl a puskatusaim vége picike, míg a többi rész igen nagy rádiusszal van marva, vagy az öregbot, amivel most bajolok, a talpán ugye nincs lekerekítve félcollos rádiusszal. Ilyen munkadaraboknál bizony könnyen belekap, és az a darab fa legtöbbször már selejt, pedig a marás már az utolsó művelet, elég sok munka van már addigra benne.
    Már többször is gondolkodtam, hogy használnom kellene ilyen támasztót, de mindig halogatom. Nagyon ritkán csinálok enélkül selejtet egyébként - mert már kitapasztaltam, hogy hol, mire kell figyelni. Ennek elkerülésére az egyik bevált trükköm, hogy azon a végen a helyes iránnyal ellenkezőleg húzok egy rövidet az anyag végéből, és akkor már kisebb fegyelemmel is könnyű helyesen felvezetni az anyagot a késre. És ez egyben az anyag széli kiszakításoknak is nagyban elejét veszi.
    Az is egy magyarázata, hogy nem használok ilyet, hogy amikor már belekapott a kés helyes irányban és helyen az anyagba, és kezdheted körbetolni, útban lenne már ez az egyébként hasznos segédlet.
    Ha diófából alkotnék valami ígéretesebb darabot, egészen biztos, hogy fabrikálnék előbb egy ilyen felvezetőfát az asztalra.

    Nincs tehát túllihegve, nem árt a használata, egyes esetekben meg szinte elengedhetetlen.

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák