Új hozzászólás Aktív témák
-
imibogyo
veterán
válasz
V.Stryker
#8201
üzenetére
Pont ugyanezt akartam írni.
Amúgy nálunk ugyanez van, csak nekünk nem "bölcsi és otthon" viszonylatban, hanem "apa és anya" viszonylatban. Még kicsi, de már most látszik, hogy mennyire feszegeti a határokat...Feleségemnek simán elkezd hisztizni vagy vergődni, de ha belépek a szobába, akkor csendben marad és már hozza is a játékot, vagy a mesekönyvet, vagy csak simán szép csendben el kezdi elfoglalni magát. Mindig panaszkodik az anyja, hogy nem tud vele vásárolni, én meg simán kézen-fogva meg tudom vele tenni ugyanezt, egy OBI-ban simán elvagyunk 1-1,5 órát is hiszti nélkül (persze vannak kivételek, ha éhes, vagy szomjas, de ez evidens és "számítható"). És direkt nem jutalmazom ezt a viselkedését sokszor semmivel, hogy ahhoz se szokjon hozzá, hogy csak azért viselkedik jól, mert akkor kap mondjuk csokit, vagy ilyesmi. Néha persze megjutalmazom valamivel (egy dicséret, egy puszi, vagy egy köszönöm is lehet ilyen például, nem csak vásárolt valami), hogy még véletlenül se alakuljon ki az az érzés sem a kis fejében, hogy "óhh, hiába vagyok jó, apának akkor sem felel meg".
Bár az is igaz, hogy én nem a "magyarázkodós" típusból származom. Simán rácsapok a fenekére, ha hisztizik/hisztizett, vagy a kezére amikor beindult nála is a szokásos pofozkodós időszak (16-17 hónaposan) és így pár hónap alatt megtanulta, hogy nálam nem ér el célt sem hisztivel, sem más vergődéssel.
Sokszor ha rosszat csinál most már elég ha csak ránézek "csúnyán", azonnal kihátrál a cselekedetből, vagy csendben marad. Pár perc (másodperc) eltelik, akkor odajön, megölel és óvatosan megfogja a kezem és húzni kezd a szoba felé, hogy azért megyek-e vele játszani, vagy nincs-e kedvem repülőset játszani és hát persze, hogy megyek. Ki tudna ennek ellenállni? Elvégre úgy szeretem, mint semmi mást, de attól még szoknia kell a korlátokat.
Bár hamarosan sok újjal kell neki is (nekünk is) megküzdenie, mert úton van a tesó....
(#8203) AMD Power: ahogy a többiek is mondták. Erélyesnek kell lenni. Nem agresszívnak, csak erélyesnek. Például amit én mondtam seggre pacsit is, azt úgy kell elképzelni, hogy a (sajnos még) pelenkás seggére csapok egy kicsit. Szóval nem fájdalmat kell neki okozni (még jó), csak érezze, hogy "ezt már nem"..... De van akinél elég a verbális fenyítés is. Sajnos a fiamnál ez nem vált be. "Magyarázhattunk" neki, rá sem hederített, de egy kis fenékre ütés, azonnali hatással bírt.
Most már ott tartunk, hogy szerintem "ütés" nem volt már vagy 4-5 hónapja, most már elég neki egy "na-na", egy "szúrós nézés", vagy egy egyszerű "nem" is. Szóval ezt sem szabad huzamosabb ideig alkalmazni, csak amíg "betöröd" a kis akaratát, utána már nézéssel, vagy "finom szavakkal" is könnyen (könnyebben) terelhető a gyerek.
De ez is gyerek függő. Nővéreméknek 3 gyerek van. 2 nagyon könnyen nevelhető volt (be is szóltak nekünk többször, hogy miért "bántjuk" a miénket). Na most a harmadikkal meg tudták ők is, hogy milyen a magyarok Istene. Azóta náluk is el-elcsattan egy két fenék pacsi.
Röviden mindig a gyerek határozza meg, hogy mi működik és mi nem?
Valakinél ez válik be, valakinél meg az...
Ezzel gondolom sokat segítettem...[ Szerkesztve ]
-
imibogyo
veterán
-
#8282
imibogyo
veterán
CharlieDrop
#8281
imibogyo
veterán
válasz
CharlieDrop
#8281
üzenetére
Pont ez jutott nekem is eszembe.
Amúgy is nagyon dühít ez az egész témakör. Lényegében nekik "törvényes" a hálapénz, mert hát szegények milyen keveset keresnek, ezért hát nulla plusz munkával (mivel ugye az alap munkáját végzi) elfogadhatja a hálapénzt. De ha az 56 éves faterom akarja plusz munkával (maszek) kiegészíteni a 7x.000 Ft-os minimálbérét (mert ugye az meg nem kevés az állam szerint) akkor őt úgymegba***a a NAV, hogy arról koldul... Magyarország én így szeretlek.
Ja és ez csak úgy átsuhant az agyamon, nem szeretnék ilyen irányú vitát elindítani... 
[ Szerkesztve ]
-
imibogyo
veterán
válasz
DeFranco
#8292
üzenetére
Mi körülbelül 6-8 hónapos koráig használtunk intenzíven a pelenkázót, utána csak a port fogta, mert szinte mindig ahol épp voltunk (ágy, föld, autó, rét, erdő, repülő
) ott pelenkáztunk. Így rövid távon el is adtuk az egészet és kapott a gyerkőc helyette egy "korlátos mini heverőt". Most, hogy jön a következő picúr (március) gondolkodunk egy új pelenkázó vételén, de mivel költözés alatt vagyunk (ahol végre lesz saját műhelyem), így kivárunk és ha kell, majd akkor csinálok én egyet a boltihoz képest negyed- féláron. De feleségem sem öl a dologért, mindig megoldottuk könnyen nélküle is a dolgokat, főleg mivel például hétvégente a szülők- nagyszülőknél sem volt sehol (és mi aztán minden hétvégén megyünk valahova) szóval hozzászoktunk, hogy e nélkül éljünk és így nem is hiányzik). -
imibogyo
veterán
válasz
DeFranco
#8371
üzenetére
Igen. De amúgy mindegyik képen ugyanaz látható, csak az utolsó képen már a helyén van és lakkozva. És ezt könnyű magasabb kivitelben is megoldani. Anno egy havernak így készítettem ajtókhoz babrácsokat. Lényegében egy fúróval és egy kis csavarozással megoldható. Legalábbis a linkelt babarácsok így készültek, mert itt már okosabb voltam (nem kellett a végeket megmunkálni), mint amikor magamnak készítettem az ágyrácsot.
[ Szerkesztve ]
-
#8457
imibogyo
veterán
PindurAnna
#8441
imibogyo
veterán
válasz
PindurAnna
#8441
üzenetére
Egyre jobban azt veszem észre, hogy annyi minden túl van lihegve már a gyereknevelésben. Mindentől védik óvják a gyereket és lassan már a levegőtől is beteg lesz.
Nagyon mélyen egyetértek... -
imibogyo
veterán
válasz
Ghoosty
#8462
üzenetére
Persze ez a normális.
Mármint én is megteszek mindent a gyerek biztonságáért (nekem is van mindenhol "védőizé", még ott is ahol jó ha 10 évesen eléri majd ) és a műhelyem is abszolút gyerekbiztosra épül, minden zárható és minden magasan van. Csak épp nem kell túlzásokba esni.Ettől függetlenül a kiragadott résszel én is egyetértek, nagyon. Amit a saját bőrömön tapasztalok "beszólásokon" és egyéb csatornákon keresztül az az, hogy rengetegen brutálra túlpörgik ezt a gyerekféltés dolgot. Legviccesebb az volt eddig amikor beszóltak nekünk, hogy hogy merjük a gyereket engedni homokozni majd 2 évesen, majd biztos elkap valamit és hogy milyen felelőtlen szülők vagyunk, szégyellhetnénk magunkat. Na ekkor egy egyáltalán nem elfojtott nevetéssel és lenéző pillantásokkal hátat fordítottam és otthagytam őket. Basszus két évesen én már régen a háziállatok (csirke, disznó, a szomszédban még ló és szarvasmarha is volt, amiken ültem is) körül ugrándoztam, nem hogy homokhoz értem-e már...
És ezt azóta hatványozottan érzem és tapasztalom mióta 5 éve felkötöztem Budapestre (mondjuk e hónapban végre költözünk kertes házba
). Vidéken ezt sokkal-sokkal lazábban veszik.És itt most nem arról van szó, hogy féltem-e a "valós" veszélyektől (lelép villamos elé, jön egy barom autóval és elnyom minket a zebrán, megcsúszik a lépcsőházban, vagy mondjuk autós baleset) hanem az egyéb (fentebb is említett), mondhatnám "lényegtelen" dolgokban. Abba meg már ne is menjünk bele, hogy egy számomra tök idegen, először látott ember hogyan is jön ahhoz, hogy beleszóljon az én nevelési módszereimbe, úgy hogy nem kértük a véleményét.
Mert egészen más ha például egy ilyen fórumban teszem fel a kérdésemet és arra logikusan választ is várok idegenektől, mint az amikor az játszótéren szólnak bele az életünkbe kérés nélkül tök idegenek.[ Szerkesztve ]
-
#8569
imibogyo
veterán
this is life
#8568
imibogyo
veterán
válasz
this is life
#8568
üzenetére
Nálunk is így volt a fiamnál. Kúszogatott, és mászogatott (így, ahogy írom "gatott", mert alig-alig végezte egyiket, vagy másikat), ülni sem nagyon akart, viszont 13 hónaposan felállt. Most 23 hónapos és szinte bárhova felmegy, felmászik, "szalad" csúszdáról leugrik, gyerekülésbe magától belemászik a kocsiban stb. Rendkívül ügyes a mozgása, a többi szülő is meg szokott rökönyödni a játszótéren...
Viszont cserébe még csak most kezdünk jóformán "gagyogni" a "pa" (ez lennék én és a papa) és a "ma" (ez az anya és a mama
) már megy, de ezeken kívül csak az "o" (ott) és a "kö(e)" (kocsi és kapcsoló) megy. Semmi más. Miközben az emeleti 18 hónapos kislány már "vonat", "gyors", "szia", "köszönöm" meg ilyeneket mondogat (mondjuk nem is tud a harmadikra fel- (de főleg le-) lépcsőzni egyedül.De igazából nem izgulunk rajta, mert én ugyanilyen voltam. Majdnem 3 évesen kezdtem el beszélni (és nagyon belejöttem), az anyja szintén 2,5-3 éves volt. Szóval úgy, ahogy írod, akkora a szórás a gyerekek között, hogy azt az ember elsőre el sem hiszi.
-
imibogyo
veterán
Üdv a klubban hamarosan!
Neked is sok szép álmatlan éjszakát és rengeteg szaros pelenkát kívánunk a feleségemmel!
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Csak viccelek természetesen. Hatalmas boldogság a gyerek, bármennyire is elcsépeltnek hangzik. A nehézségeket messze-messze ellensúlyozza az a rengeteg apró öröm amit csak egy gyerek tud adni az embernek. Én mindig elolvadok amikor hazamegyek és öleléssel vár a 2 éves fiam (Imre - negyedik a sorban -- dédipapa, papa, apa (én, legalábbis úgy tudom) és most ő
). Március elején-közepén pedig ha minden rendben lesz, akkor csatlakozik hozzá András is (első Andris a családban). Szóval üdv!Nevet már tudtok, vagy majd kiderül?
Egyáltalán tudjátok, akarjátok/akartátok tudni a nemét/nevét előre?[ Szerkesztve ]
-
imibogyo
veterán
-
imibogyo
veterán
válasz
DeFranco
#8629
üzenetére
Nagyjából nálunk is hasonlóan zajlott le. A kis görény még a fejét sem volt hajlandó emelni nyilvánosan (például orvos közelében, na persze pont akinek látnia kellett volna, hogy tudja, mert miért ne?!). Még fejlődés-neurológiai vizsgálatra is elküldtek minket, mondván valami baj van gyerekkel... Erre fel még aznap, amikor hazamentünk felült és bő két hétre rá már járt (!!) is. Ezután kb. 2 hónap múlva már ugrált a csúszdáról a játszótéren stb.. Ezért szoktam én most már mindenkinek mondani (főleg feleségemnek), hogy nyugi van. Attól hogy a szomszéd gyereke valamit 5 hónappal korábban csinál, még nem biztos, hogy baj van, pusztán csak másra helyezi a hangsúlyt a fejlődésében...
5 nap múlva lesz 2 éves, de már hihetetlenül virgonc, szalad, motorozik, bújócskázik (konkrétan betolat hason az ágya alá amikor "keresgélőset" játszom vele). És a múlt héten elkezdtük felismerni és mondani is az órát (digitálist (sütő) és analógot (fali) is felismeri) és mondja hogy "óvva", valamint a vonat is meglesz hamarosan, mert a "vo" és a "von" már megy amikor meglátja az elguruló vonatot. Szóval nagy a boldogság, valószínűleg tud majd beszélni a gyerek.
Feleségem pedig mostanában "fájlalja" a hasát, feszül neki esténként, szóval egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy András kivárja március 20-át a jövetellel.
-
imibogyo
veterán
Nekem a fiam 24 hónapos, de úgy jó 17 hónapos kora óta, ha közeledett a konnektor felé és szóltunk neki, hogy "NEM", akkor azonnal abbahagyta a manővert. Ma már ha azt mondom neki "bármire", hogy "vigyázz, mert fájni fog" akkor már bele sem kezd. Nem mondom, hogy ez az az "elmagyarázás" amire te gondolsz, csak leírtam a saját tapasztalatomat.
Amúgy nekünk sem kellett semmit sem lezárni a gyerek elől, mindig hallgatott a szép szóra. A konnektorokban van olyan gyermekvédő, mint amit fentebb már említettek, de én valami 500 Ft-ért vettem 10 darabot. De ezen kívül, ajtókra, gépekre stb.-re nem raktunk semmit sem. Nem volt rá szükség és szerintem már nem is lesz Iminél. Mondjuk nekem a veszélyes dolgok a műhelyben vannak (a lakásban is ott voltak).
Majd talán András rácáfol ezekre, de Iminél nem voltak kellőek az extra biztosító cuccok. Persze mint írtam azért használtunk pár ilyet, inkább legyen túlbiztosítva valami, mint alul, mert csak egyszer kellene úgy, hogy nincs és akkor meg van a baj (pl. konnektorvédőre gondolok itt)..
[ Szerkesztve ]
-
imibogyo
veterán
Szerintem csak a perspektíva váltás tetszik neki. Imi most kezdett el úgy vonatozni, hogy lefekszik a sínek mellé és úgy húzza maga felé a vonatokat. Szerintem ugyanaz a dolog, csak más tevékenységben. Lehet nálatok is élvezi a gyerek, hogy "másképp" rajzol a ceruza, ha közel hajol hozzá... Csak egy ötlet.
-
imibogyo
veterán
Régen jelentkeztem, de megszületett Andris, a második fiam. Imi pedig már több, mint 2 éves és élvezi az életet (főleg mióta vidékre költöztünk idő közben)...
Nyaralás téma: mi tavaly voltunk Imivel nyaralni repülővel, ekkor 1,5 éves volt (Andris pedig a pocakban 2 hónapos
). Semmi bajunk nem volt vele a hotelban (sem). A repülés elején volt kicsit nyűgös, mert nem értette a szituációt és ugye hosszú ideig "nem történt semmi" miután beültünk a kabinba (előtte a várót nagyon élvezte a sok repülőgéppel). De amint elindult a gurulás látszott az arcán, hogy nagyon élvezi (ahogy az autót is nagyon szereti mind a mai napig). A nyaralás alatt sem volt vele problémánk. Nem hisztizett, élvezte a tengert (de nagyon, főleg a döglött medúzákat amiket kivonszolt a partra ). Mivel mindig történt valami soha nem érezte úgy, hogy tenni kellene "valami ellen" és ugye mivel mi sem dolgoztunk így mi is sokkal többet/máshogy tudtunk vele játszani. Élveztük az egészet, mint család.Idén márciusban megszületett a kistesó is, de tervezünk egy rövidebb pár-napos nyaralást azért a családdal, valamilyen belföldi úti céllal, hadd szokják. Mindig is a "majd megszokja" hívei voltunk és nem a "ne csináljunk valamit, mert majd mi lesz?"-é. A "majd mi lesz?" úgyis kiderül, ha csinálja az ember... Eddig bevált.
Amúgy is szerintem meg kell próbálni úgy megragadni a dolgot ahogy a gyerek szereti (vagy legalábbis megpróbálni) és akkor élvezni fogja. Imi például vonatmániás, de nagyon durván, így amikor idén az első jó idők megjöttek akkor nem autóval, hanem vonattal mentünk kirándulni az országban. Basszus a közel 8 óra vonatozás alatt a "kötelező dolgokon" (kaja, pisi, hami stb.) kívül egy szavát nem lehetett hallani úgy élvezte, főleg amikor megjelent a nosztalgia gőzös (Thomas rajongó a lelkem), na akkor elolvadt, vagy egy órán át nem lehetett elmozdítani a mozdony mellől, amikor pedig megfújta a gőzsípját, akkor olyan vidám ordítás/nevetés kombóba kezdett, amit ritkán hallani tőle. Anno voltunk egy nagyon hosszú vonatozáson Montenegro-ba (28 óra) és volt velünk egy akkor 3,5 éves fiú is, aki végig élvezte (szintén vonat rajongó), szóval ha mondjuk jövőre ki akarunk menni külföldre, akkor jó kiinduló pont, hogy vonattal menjünk mi is, mert kb. láthattuk, hogy mire számíthatunk. Persze Andris még felülírhatja ezt, mivel róla logikusan nem tudjuk, hogy mit élvez (az autóban mondjuk 2,5 órás út alatt sincs (még) panasza, szóval ez jó kezdet).
-
#9022
imibogyo
veterán
CharlieDrop
#9017
imibogyo
veterán
válasz
CharlieDrop
#9017
üzenetére
Mi 180x200-on 3-an, ami azért elviselhető. Andris külön kiságyban alszik, de látom az anyján a hajnali szoptatások miatt, hogy kezd enyhülni és hamarosan ő is ott fog velünk aludni. Egyébként is egy szobában aludnánk (ez most az adottság, ahova átmenetileg költöztünk), de Imit hiába tesszük le a saját ágyába, akkor is átmászik hozzánk. Amúgy ez engem nem zavar, sőt.... Ellenben a sok beszólás amit emiatt kaptunk már az igen....
(#9023) AMD Power: szerintem ez nem "elrontás". Saját tapasztalatom az a családban fellelhető 23 (!!!) 5 éven aluli alapján, hogy szignifikánsan erősebb / jó értelemben másabb a kapcsolata azoknak a lurkóknak a szüleivel, akik együtt aludtak, mint akik nem. Saját tapasztalatom is ez.. DE ezt nem vitaindítónak szánom, 100%-ban saját véleményem.
[ Szerkesztve ]
-
imibogyo
veterán
válasz
DeFranco
#9024
üzenetére
Bocsi hosszú lesz, de most van időm írkálni...
Persze összetett dolog ez, csak érdekes tapasztalás számomra. Már elég régóta direkt figyelem is ezt, sőt nem átallok rá is kérdezni (persze mint ha csak úgy véletlenül feljönne témaként), hogy ha látok valami akár pozitív, akár negatív, de erősen jelenlévő viselkedésmintát egy-egy gyereknél, akkor vajon amúgy volt-e a szülőkkel való kapcsolatuk során együtt alvás, vagy sem (még ha ez csak egy adott téma piciny szeletének nagyon erős kiragadása is). Lehet félreérthetően fogalmaztam, de az együtt alvás az általad is említett "affinitásnak" és így a nevelés milyenségének szerintem is csak egy (lehetséges és messze nem szükségszerű) mutatója semmi más. Mindenesetre érdekes mint téma és érdekes az általam megfigyelt viselkedésmintákkal való korrelációja is.
Amúgy ritka korrekt a hozzáállásod a témához! Tudnék mesélni, hogy mi miket és néha milyen stílusban kaptunk meg emberektől...
Nálunk ez az egész együtt-alvósdi úgy alakult, hogy először Imi is a saját kiságyában kezdte, de nem aludt túl jól már az első szopi után sem nagyon tudtuk visszatenni pár hónaposan sem. Feleségem szép lassan rászokott a hónapok alatt, hogy az első "átvétel" után (mivel ő ágyban szeretett szoptatni) egyre ritkábban rakta vissza a gyereket (aki így már szinte azonnal vissza is aludt szopi után), szép lassan az idő előrehaladtával pedig szopi után már eleve mellénk rakta aludni, nem erőltettük a kiságyat. Úgy 1 éves korában vettünk a gyereknek egy rendes heverőt (az ágyunk mellé tolva) amiben már első este benne is aludt és ez így ment jó pár hónapig minden gond nélkül (ekkor már átaludta az éjszakát). De pár hónap múlva őfelsége rászokott, hogy éjfél után hajnali 1-2 körül átmászva az anyján bebújt közénk és ott folytatta az alvást közöttünk, bekucorogva a pocakomhoz. Szóval külön is aludt, meg nem is. Ez így ment majd 2 éves koráig.
Úgy négy hónapja volt egy költözésünk és 2 hónapja megszületett a tesó is (a kettő együtt valószínűleg már sok változás volt a gyereknek egyszerre), így most ismét csak velünk és közöttünk hajlandó elaludni és aludni is. Ha mégis megpróbáljuk a saját ágyában altatni, akkor csak sírdogál altatáskor (nem hisztizik, csak szipog, folydogál a könnye (na ilyenkor szakad meg az ember szíve, nyilván azért is csinálja (tudom lúzerek vagyunk, de be is adjuk a derekunkat, nem erőszakoskodunk). Egyszer amikor végre mégis elaludt az ágyában és örültünk, mint majom a farkának, akkor úgy 2-3 óra múlva éjszaka hangosan felsírt álmából és láthatóan félkómásan keresett "valakit"maga mellett akihez hozzábújhat alig tudtuk megvigasztalni. Na mondtam ezt nem csináljuk, ha van lelki igénye a gyereknek arra, hogy velünk aludjon, akkor velünk alszik, majd elmúlik (mint nálam). Szóval itt tartunk most, újra velünk alszik. Andris viszont más személyiség, ő a saját kiságyában alszik és amennyire most látjuk, neki Imivel ellentétben ez meg is felel, már most is csak 1-2 alkalommal szopizik éjszaka és utána a kiságyba visszatéve folytatja is az alvást reggelig, sőt sokszor "lekéredzkedik" napközben kézből is, hogy "bámészkodjon". Amint letesszük a kanapéra azonnal megnyugszik és 5-20 perceket is elvan (feltéve, hogy a hangunkat hallja). Na ilyeneket Imivel esélytelen volt megtenni, azonnal jelzett a magasságérzékelő és jött az üvöltés.
Engem egyébként ez az együtt alvás messze nem zavar (az ellenkezője sem, bár ezzel van konkrét rossz tapasztalásom családon belül, sógoréknál), sőt élvezem is. Nagyon meghitt tud lenni, főleg amikor reggel arc-simivel, vagy puszival ébreszti az embert a gyereke, na olyankor elolvadunk, bár elég sokan beszólnak érte. Olyanokat vágnak az ember fejéhez amiket mi kapásból meg tudunk cáfolni (vagyis csak megtudnánk inkább, mert bele sem kezdünk a magyarázkodásba) mivel 4 éves koromig aludtam a szüleimmel, feleségem pedig 3 éves koráig és szinte minden amit beszólásként megkapunk egyáltalán nem igaz sem rám, sem őrá.
Ezért nem szeretem a megmondó embereket és ezért is tartózkodom attól, hogy én bárkinek is akármilyen tanácsot adjak (ezért nem vagyok itt sem túl aktív), mert annyira különbözőek a gyerekek (a saját kettőm is az már most látszik), hogy ami nekem bevált, lehet másnál abszolút nem működne. Amitől az egyik elkényeztetett lesz (vagyis okként azt az egy adott dolgot feltételezik), annak a másik gyerekre nem lesz hatása (pont a nevelés összetettsége miatt nem lehet egyes dolgokat kiragadni). Mi is a nővéremmel hasonló korúak vagyunk, ugyanabban a faluban, ugyanabban a házban felnőve, ugyanazon szülőktől ugyanazt a nevelést kapva, majdnem pontosan ugyanazokat az iskolákat kijárva is teljesen eltérő emberek lettünk, egészen máshogy megközelítve az életet, na ennyit arról, hogy akkor mit tudhat egy idegen erről az egészről, aki lehet akkor látja először a gyereket.
Nem mondom vannak "nagy igazságok" a gyereknevelésben, de például ez szerintem pont nem az a "tevékenység" amire ráhúzható bármelyik is.
-
imibogyo
veterán
válasz
AMD Power
#9200
üzenetére
én is kaptam a fejemre, és lám mégis ember lett belőlem...
De milyen... Természetesen csak vicc, mielőtt...
Egyébként pedig 100%-osan egyetértek. Mi alapvetően ellene vagyunk még a seggre-pacsinak is, ettől függetlenül kapott már tőlem is a nagyobbik fiam, amikor valami nagyon-nagy butaságot csinált (dobálta a kaját például szánt szándékkal). Nem is próbálta meg többet.
Persze nem kell szétabálni a kis dögöt, de azért értsen belőle, mert a simogatás nem működik. Persze nekünk (eddig) könnyű dolgunk volt, mert nagyon-nagyon jó fiúnk van. Talán 6-10 olyan alkalom volt eddig a majd 3 év alatt, amikor komolyabban kihúzta a gyufát (és abból sem minden alkalom zárult ""veréssel""). Legtöbbször első szóra reagál és abbahagyja a nem kívánatos tevékenységet... SZERK.: bocsi, most látom, hogy mellé nyomtam (csak az asszony meg ne tudja). Természetesen föccer-nek szántam a választ.
[ Szerkesztve ]
-
imibogyo
veterán
Nagyjából amikortól fel tudott állni és járni tudott teljesen magától. Onnantól ha ment valami felé, ami felé nem kellett volna (terasz korlát, konnektor pl.) és rászóltam (elég morcos hangom van olyankor
) szinte mindig azonnal megállt és odajött vagy hozzám, vagy az anyjához.Nekünk most 2 év 5 hónapos Imi (jár óvoda előkészítőbe is) és nem lehet rá komolyabb panaszom. Nem jobb, de nem is rosszabb gyerek, mint a velekorú többi (és általunk "normális" kategóriába sorolt gyerek), nem is várunk mást tőle. Persze van amiben dacossá, sőt néha követelőzővé tud válni, de ezeket legtöbbször én letöröm nála (nem féltetlenül agresszióval, mielőtt...). Utána amikor erre rájön, akkor utána inkább kéri az adott dolgot, amit vagy megkap, vagy nem (mi például nem üdítőzünk (tej, tea, víz van általában itthon, kivétel ez alól a 100%-osan házi szörpök, üdítők, amiket a feleségem készít) de néha azért szabad/kap bolti üdítőt is (nyársalás, összejövetelek, szülinap stb.), és épp mostanában kezdett el vergődni/hisztizni az üdítőért. Na ilyenkor csak azért sem adok neki. Aztán egyszer csak odajön egy 10 perc múlva, megölel és akkor már szépen kéri ("apacska... sarga...." = "kérek szépen üdítőt"). Na ilyenkor kap egy pohárral.
(#9210) DeFranco:
Elvárható, hogy szép szóra ne tegye? Szerintem nem igazán, alapvető képességei hiányoznak hozzá.
Iminek elég ha csak annyit mondok, hogy "Imi-Imi!" és már húzza is vissza a kezét...Nincs tisztában a magántulajdon fogalmával, nincsenek neki ilyen fogalmai, hogy enyém vagy övé, nincs tisztában az etikai alapokkal (nem vesszük el a másét, nem bántjuk a másét).
Reggelente hozza a szemüvegemet és mondja, hogy "apas" = apáé, majd ha megtetszik neki a cipőm, vagy a sapkám akkor felveszi, majd büszkén kiabálja az anyjának, hogy "apas cip". Vagy ha mondom neki, hogy hozd ide apa telefonját, akkor simán az enyémet hozza az asztalról és nem az anyjáét, szóval ezzel nem értek egyet. A kisöcsi cuccaihoz sem nyúl, Andris cumija az az övé oda viszi neki, aztán nevet a képébe, végül széttárt kezekkel mondja, hogy "nem ke babusnak"...Kérdés: Te mennyi idős gyerekre írtad amit írtál? Mert lehet csak félreértettem.
Nyaralás téma: mi tavaly nyáron voltunk repülővel az akkor 1,5 éves Imivel, semmi komoly baj nem volt. Az első felszállásnál azért kerekedett a szeme. De utána látszott, hogy élvezi (Bogyó és Babóca azért be volt készítve a telefonra
). A tenger pedig nagyon bejött neki, főleg a döglött medúzák. Bár szerintem összességében a legnagyobb örömöt az apartmani ágy felett lévő villanykapcsóval okoztuk neki, mert ő is elérte és egész nap kapcsolgathatta (nagyon szereti a világító vackokat).[ Szerkesztve ]
Amúgy nálunk ugyanez van, csak nekünk nem "bölcsi és otthon" viszonylatban, hanem "apa és anya" viszonylatban. Még kicsi, de már most látszik, hogy mennyire feszegeti a határokat...
Ja és ez csak úgy átsuhant az agyamon, nem szeretnék ilyen irányú vitát elindítani... 
). Vidéken ezt sokkal-sokkal lazábban veszik.
Mert egészen más ha például egy ilyen fórumban teszem fel a kérdésemet és arra logikusan választ is várok idegenektől, mint az amikor az játszótéren szólnak bele az életünkbe kérés nélkül tök idegenek.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Új hozzászólás Aktív témák
A topikban szabad hirdetni ezen szabályokkal.
- Politika
- Counter-Strike: Global Offensive (CS:GO) / Counter-Strike 2 (CS2)
- ANNO 1800
- Nvidia GPU-k jövője - amit tudni vélünk
- Filmvilág
- GoodSpeed: Windows 11 PRO FPP (Full Packaged Product) - Retail, Box, dobozos
- Netfone
- A fociról könnyedén, egy baráti társaságban
- Xbox tulajok OFF topicja
- Revolut
- További aktív témák...
- EDIFIER R1700BTS hangfal pár makulátlan, új állapotban, 2 év hivatalos garanciával, alkalmi áron
- LG OLED55B23LA 2 Év GYÁRI GARANCIA
- Apple iPhone XR 128GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- Gamer PC , i7 12700KF , RTX 3080 Ti , 64GB DDR5 , 960GB NVME , 1TB HDD
- Intel PC , i5 8500 , 1660 6GB , 32GB DDR4 , 512GB NVME , 500GB HDD
Állásajánlatok
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen