Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Crystalheart

    őstag

    válasz Synthwave #25130 üzenetére

    A filmmű nem a való élet. Egy filmben nem úgy beszélnek, ahogyan a való életben, nem úgy történnek a dolgok, ahogy a való életben, és nem működik az, hogy "most akkor rámozdulok egy csajra, mert férfi vagyok". (Azaz az európai realista és/vagy dokumentarista játékfilmekben talán igen, de az művészfilm-kategória.) Ha egy karakter mégis csapodár, vagy kanos, vagy szerelmes, vagy bármi hasonló, annak kell lennie előzményének. Az ösztöneinkhez fűződő hozzáállásunk mind a pszichénkből és különböző devianciáinkból fakad. A döntésének a háromdimenziós karakteréből kell fakadnia. Ez pedig azt jelenti, hogy a karakter szüleinek, családjának a motivációit, a történetüket, a gyermekekre gyakorolt nevelési módot és hibákat, az iskolai és baráti környezetet, a személyes traumákat, ezek felett a jellemet, az attitűdöt, a devianciákat és erényeket mind számba kell venni, legalább a főszereplők esetén. (Ezt MINDEN forgatókönyv-írással és drámaírással foglalkozó szakkönyv leírja. Aki ezt kihagyja, az vagy kihagy valami fontosat, vagy félvakon lövöldözik a művészet égisze alatt, mint Jancsó Miklós.) És legalább fejben, mert máskülönben szétesik az egész, néhány sablonos jellemvonás fogja uralni a karaktert, kétdimenziós marad és nem fog élni. Jelen esetben annyi történt, hogy a két testvér nem együtt nőtt fel, aztán egymásra gerjedtek - és ezzel arra utalnak, mintha minden ilyen helyzetben lévő testvér egymásba gabalyodna. Mert egyéb motivációkra nem térnek ki, és a helyzetüket sem boncolják túl, leszámítva valamelyik barátjuknak a legvégén elejtett közhelyes és nem túl meggyőző véleményét. Ez a sorozat végkövetkeztetésének, mondanivalójának, premisszájának látszatát kelti, azonban ezen kívül semmi mással nem igazolják azt. Buta, érzelmileg unintelligens és ösztönlény sablonkarakterek kicsinyes és lapos konfliktusa ez.

Új hozzászólás Aktív témák