Akkor hát jöjjön a rossz, név szerint a Wanted.

Mit várnánk egy olyan játéktól, ami egy pörgős, „lövős-világmegváltós-látványos” film alapján készült? Az átlagos válasz valahogy így hangozhatna: egy pörgős, „lövős-világmegváltós-látványos” játékot. Persze ha csinálnánk egy szavazást, senki nem ezt válaszolná, mert ugye mindannyian tudjuk, hogy a filmadaptált játékok a legkevésbé sem epikusak, a legkevésbé sem hosszúak, de leginkább legkevésbé sem jók.

Most pedig spoilerkedni fogok, úgyhogy aki még nem látta a filmet, az most ugorja át ezt a bekezdést. A film sztorija szerint Stanley (innentől a történet komolyságát tekintve említsük Pocimackónak) egy átlagos kis senki egészen addig a napig, amíg meg nem jelenik az életében egy bögyös maca, akinek olyan minőségű tetoválásokkal van tele a teste, mint amit a szomszéd Tibi csinál kettőezer-öccáé, és bemutatkozásként ezt mondja: „Ó Pocimackó, te egy különleges ember vagy, egy tökéletes gyilkoló gép, kérlek, ments meg minket.” Ezen a ponton lövöldözés, autós üldözés és bugyi stírölés, végül Pocimackó visszamegy a megszokott looser életébe, majd mikor másnap felkel és bemegy az irodába, rádöbben, hogy elege van abból, hogy egy senki, és hogy megmutassa magának, hogy nem az, beáll a mesterlövészek sorába (mellesleg hozzátenném, hogy az átlagember ilyenkor barátokat és csajt szerez magának, jobb munkát keres és eljár szórakozni. De lehet, hogy én vagyok a megalooser. – és ha kiderül, hogy tényleg, akkor úgy huszárkodjatok a kommentek között, hogy ti lesztek az első áldozataim…). Nadeszóval. Vissza a sztorira. Miután Pocimackó hosszú és intenzív orvgyilkos gyorstalpaló tanfolyamon esik át, és már majdnem megcsinálja a bögyös macát, kiderül, hogy mindenki mindenkit átvert és csak egy maradhat, aki hát persze, hogy Pocimackó lesz.

Itt indul be a játék, vagyis nem a film vonalát kell követnünk, hanem egyfajta epilógus, vagy folytatás vagy mi. A lényeg, hogy miután a filmben Pocimackó apja után kutatott, a játékban minden eredetiséget bevetettek a fejlesztők, és arra a következtetésre jutottak, hogy a legnagyobb csavar az lesz, ha az ANYJA után nyomoz. Egyszerűen briliáns… Persze fordulatok lesznek még. Játszhatunk pl. a tragikus körülmények között elhalálozott idősebb Pocimackóval is, és miután a film leglátványosabb jelenetének a vonatos jelenetet tartották, ezért bármilyen párhuzam nélkül itt egy repülő lesz majd az egyik überlátvány pálya, ami miután már 40 helyen léket kapott, és minden ajtót kilőttem is simán repült még.

Most hogy kiveséztem a sztorit, jöjjön maga a játékmenet. Mi mást is képzelhetnénk el, mint egy Duck&Cover játékot, ahol fedezékből fedezékbe ugrándozunk. És ezzel alapvetően nem is volt gondom. A Gears rendszerét tökéletesítve nagyon jól használható rendszert kaptunk, ahol nem csak jobbra-balra bukfencezhetünk a következő tereptárgy mögé, de akár előre vagy akár keresztbe is, ráadásul mindezt egészen profin megoldva. Csak hát ott a gond, hogy ez az egyetlen dolog, ami jól lett megoldva. A karakter úgy mozog, mintha zsírral bekent görkorik lennének a lábán, a futás animáció gyatra, és ha azt nézzük, hogy Pocimackó a játék kezdetén a világ egyik legképzettebb gyilkosa, hülyén jön ki, hogy 4 méterről mellélő, annak ellenére, hogy ugye elvégezte a gyilkosok gyorstalpalóját.

Ezt bonuszként fejeli meg a tény, hogy a címeres képességek, mint a golyók íves pályával lövése(aminek a lehetőségét a filmben olyan egyszerűséggel közölnek, mint a mátrixban azt, hogy nincs kanál), vagy az, hogy Pocimackó átvált kolibri üzemmódba, és 400 BPM-re felpörgeti a szívét (amitől beindul a szemében az optikai zoom, belassul körülötte a világ, és hirtelen a fegyverei is képesek lesznek a másodpercenkénti 20 golyó kieresztésére) nincs meg a játék elején, és csak később tanulható meg. Ezen a ponton gondolkodtunk el kollégákkal, hogy vajon azért nem írták bele a történetbe, hogy fejbe lőtték egy adamantiumgolyóval, és amnéziás lett, mert az már volt máshol? Aztán rájöttünk, hogy ez se nagyon hátráltatta volna a fejlesztőket. Mindenesetre idétlen dolog, hogy az, ami a film elején már megvolt, azt később külön kell unlockolni a játékban.

A Grafika számomra érthetetlen módon úgy néz ki, mintha egy mezei xbox vagy ps2 átirat lenne: elmosott textúrák, baltával faragott karakterek és nulla mimika jellemző mindenhol. A karakterek animációi szegényesebbek, mint Mombusztália népe, és a „quicktime eventek” (ha megtámad egy speciális ellenfél fajta, akkor úgy kell megölni, hogy ami gombot mutat a képernyőn, azt kell megnyomni)is CTRL+C - CTRL+V, ergo minden macsétás ugyanúgy ordítva támad, és mindig ugyanazzal a gomb sorrenddel kell ugyanúgy legyilkolni.

Az egész olyan összhatást ad, mintha kapkodva dobták volna össze az egészet cirka 6 hónap alatt, miközben a kreatív felelősök legfontosabb feladata az lett volna, hogy betonpillangókat kergetnek a betondzsungel kellős közepén.


Osztályzás:

Azt hiszem ez az, ami sztereotípiákat teremt arról, hogy a filmadaptációkat messziről el kell kerülni.

Hogy itt is elővegyek egy hülye példát iskolás koromból, ez az egyes, nem azért járt, mert puskáztál, hanem mert a kezedre írtad, és amikor a tanár megkérdezi, hogy puskáztál kisfiam? Akkor kézzel integetve hárítasz, hogy én neeeeem…