Régi-új kalandok

Finoman szólva is kanyargós utat járt be Lucky, a rokonszenves, gyerekbarát rókafiú, aki VR hősként kezdte, hogy aztán 2017-ben, a Super Lucky’s Tale játékban teljesedjen ki igazán. A pompás, szórakoztató platformer nem lett tökéletes, főként a kamerakezelés problémái és néhány idegesítő pálya miatt, úgyhogy a fejlesztők átdolgozták, és két évvel később Nintendo Switch-re adták ki New Super Lucky’s Tale címmel. Ez a játék érkezett most meg Xbox One-ra, PS4-re és PC-re, és különösebb zsákbamacska nélkül, már az elején kijelenthetjük, hogy ez a játék legjobb változata. De nézzük meg, hogy miért.

A New Super Lucky’s Tale (de ezentúl inkább NSLT-nek fogom rövidíteni, fogy a tinta a billentyűzetemből) alapötlete és története változatlan maradt. Lucky, a kis róka nővérétől és barátaitól elszakadva különleges világokba kerül, amelyeket egy mágikus könyv tartalmaz. Feladata, hogy megszerezze a könyvből hiányzó lapokat, még mielőtt a gonosz Jinx, és undok macska segítői rátennék a mancsukat. Ehhez számos világot be kell járnia, és az egyes pályákon érméket és más titkos dolgokat gyűjtögetve juthat előre, hogy az adott világ végén legyőzze az ott várakozó főellenséget. A fejlesztők az új változatba ügyesen beledolgozták az eredetihez később megjelent két DLC-t, a Gilly-szigetet és Foxington városát, így a kampány mindenképp tartalmasabb, és változatosabbnak érződik, mint korábban.

Bár felszínesen nézve úgy tűnhet, hogy ugyanarról a játékról van szó, a kaland során meglepően sok változás vár. Ez két dolgot érint elsősorban: az egyik, hogy a 3D-s kamera immár teljesen szabadon körbeforgatható (az előző kiadásban a VR gyökerek miatt sok pályán rögzített nézőpontból kellett játszani), ez pedig sokkal szabadabb mozgást, jobb tájékozódást tesz lehetővé, és ezáltal a pályadizájn is változott itt-ott, hiszen a fejlesztőknek is több szabadságuk volt. A másik dolog, hogy sok helyszínt egyszerűen lecseréltek. A problémásabb, vagy kevésbé népszerű pályák helyét több ponton 2D-s játékmenetű szintek vették át. Ezek a síkbeli pályák fantasztikusan jól sikerültek, tökéletesen illenek a karakter stílusához és mozgásához, és sok esetben ötletesebb, érdekesebb kihívásokat tartogatnak, mint a teljesen 3D-s helyszínek. Ezáltal az egész játék „jobban csúszik", barátságosabb, könnyebben fogyasztható, jobb lett a kampány tempója is. Igaz, azzal is számolni kell, hogy emiatt bizonyos pályák kikerültek, én például hiányoltam néhányat, bár a csere többségében nagyon hasznos volt.

Több más ponton is javult a játék. Az animációk például előnyükre változtak – Lucky most már nem róka módjára, négy lábon fut, hanem felegyenesedve, ami nem csak az ugrások és a lendület érzését javítja, de frankón Super Mario érzést kölcsönöz az egész játéknak, mintha csak a Nintendo kabalája szaladgálna előttünk. Sokkal jobbak lettek a puzzle pályák is, ahol a bevilágítás és a kameranézet is jóval egyszerűbbé teszi a feladatok megoldását. Amik sajnos maradtak, azok az idegesítő főellenség harcok, amik az első kettőt leszámítva szerintem túl hosszúak és frusztrálóak. Azért viszont dicséret jár, hogy az utolsó főnök botrányos csatáját megváltoztatták, így egy fokkal könnyebb lett. Több kisebb ponton is változott a játék, amitől sokkal feszesebb, igényesebb, „játékosbarátabb" lett, mint az előző rész.

Technikailag sosem volt baj a Super Lucky’s Tale-lel, sőt mivel elég kevesen próbálkoznak 3D-s platformerrel, főleg a Switch falain kívül, ezért műfajában egyértelműen az egyik legszebb játéknak számított. Ez most is így van, az NSLT szerencsére semmit nem veszített fényéből. A játék az erősebb konzolokon 4K/60 fps-ben fut, a tükörsima mozgás pedig csak kiemeli a gyönyörű animációkat, a kedves, életteli karaktereket, és a pasztellszínű, rajzfilmszerű háttereket. Egy-két helyen előfordul némi látható lelassulás, de ez sosem zavaró, nem játékmenetileg fontos részen történik, és csak a másodperc töredékéig tart. A látványos grafikát a megszokott vidám hangok és zenék egészítik ki, mókás halandzsa szinkronnal. Sajnos azonban egy dolog kimaradt, és ez nekünk igazán fájó: míg a Super Lucky’s Tale – miután a Microsoft volt a kiadója – kapott magyar feliratozást, addig az új változatba ez már nem került bele. Ezt én nagyon sajnálom, mert a szöveg nagy részét simán átvehették volna belőle, így viszont a magyar lurkóknak nehezebb lesz érteniük, miről is szól ez a kedves kis kaland – pedig éppen nekik lenne tökéletes a játék.

A New Super Lucky’s Tale egy nagyszerű, abszolút gyerekbarát, szórakoztató és igényes platformer legjobb kiadása. A sok kisebb-nagyobb változtatás szinte kivétel nélkül előnyére vált, és bár alapvetően ugyanaz történik benne, mint az elődben, a számos új pálya miatt annak is érdemes lehet újrajátszania, akinek az előd már megvolt. Egy polírozottabb, kiegyensúlyozottabb élmény, ami csak itt-ott szolgáltat okot a szemöldökráncolásra. Simán napjaink egyik legjobb mászkálós játéka, a mainstream nagykonzolokon aztán végképp. Aki szereti ezt a műfajt, vagy fiatal gyermeke kezébe adna egy szép és ötletes játékot, ennél jobbat továbbra sem nagyon talál. Szívvel-lélekkel összerakott, profi alkotás, ami garantáltan mosolyt csal az arcokra.

Pro:

• tökéletesen játszható 2D-s és 3D-s platformer;
• csiszoltabb játékmenet, jobb pályák, több tartalom;
• gyönyörű látvány és profi prezentáció (hangok, zenék);
• a legfiatalabb korosztály számára abszolút tökéletes választás.

Kontra:

• néhány, továbbra is idegesítő főellenség harc;
• kikerült belőle a magyar nyelv.

80

A New Super Lucky’s Tale PC-re (Steam + Windows 10), Xbox One-ra (Game Pass-ban is), PS4-re és Nintendo Switch-re érhető el.

dreampage