Nehézség, grafika, irányítás, összegzés
Az ellenségek monitorozása és kvázi a lopakodás az egyik legfontosabb része az egyébként roppant nehéz játéknak. A térképen láthatjuk a közeli hordákat, így villámgyorsan el tudjuk dönteni, hogy merre érdemes mennünk célunk eléréséhez; érdemes nem belemenni a lövöldözésbe, egyszerűen azért, mert nehezebb szinten az ellenség túlerőben van, és bár a küldetéseknek nincs időkorlátja, egyszerűen meghalunk, ha túl sokat csatázunk, nem ez a cél. Ilyenkor jön jól, hogy a csapattársak nem tudnak kifutni a képernyőnkből (kivéve, ha valaki már a földön fekszik, azt ott lehet hagyni), így egy hülye még nem fogja riasztani az ellenségeket azzal, hogy a karmaikba szalad; a csatatéren az ellenfeleink egyébként óriási, bogárszerű lények, kiborgok vagy high-tech robotok is lehetnek, attól függően, hogy a galaxis mely részén tevékenykedünk; egy bolygón viszont csak egyféle ellenség lakik. Járőrökbe is belefuthatunk, ha ezeket pár másodperc alatt likvidáljuk, nem riasztják a nagyobb csapatokat, akik egyébként szó szerint a semmiből is elő tudnak tűnni, a bogarak például kiáshatják magukat a földből, a robotok meg néha láthatatlanok, szóval simán elő tudnak tűnni előttünk.
A Helldivers nagyon nehéz játék. A küldetéseknek egy 12-es skálán változik a szintjük, jó csapatmunkával a hatos környékén még mindent meg tudunk csinálni, de egyedül már a hármas szint (ami a könnyű fokozat) is kihívást jelenthet. Kilences szint fölött én még nem tudtam egy missziót sem megcsinálni, igaz, pár nap játék után nem is vagyok annyira fejlett, hogy ez egy reális dolog legyen. A játékban egyébként különféle járművek is vannak, de ezek közül én csak kettővel, a lépegetővel és egy három ágyúval is felszerelt APC-vel találkoztam, ez utóbbinak pont az a baja, mint a fegyvereknek úgy általában: nagyon hamar elfogy belőle a lőszer. A tárazás pedig más, mint a játékok többségében, ha egy félig üres tár helyett berakunk egy telit, akkor az a fél tár elveszik, szóval érdemes az utolsó golyót is kiereszteni, mielőtt megnyomjuk az R1 gombot.
A Helldivers cross-buy játék, azaz ha egyszer megvettük, mindhárom Sony-platformra megkapjuk. A konzolokon semmi baj nincs, azonban a Vita-verzióval egyelőre komoly gondok vannak. Persze ez igazán azon keveseket érinti, akik kizárólag e gépen szeretnének vele játszani - nekik multiplayerben igen durva szaggatással kell szembesülniük, olyannyira, hogy négy fővel gyakorlatilag nem is lehet emiatt lődözni. Szintén idegesítő, hogy az újratöltést és a gránáthajítást az érintőképernyőre rakták, ami egy ilyen intenzív játéknál nagyon rosszul működik.
A játékot mi PlayStation 4-en teszteltük, az irányítás ott nagyon kellemesre sikerült. Mozogni a baloldali kar segítségével lehet, nézelődni a másikkal, az egyik triggerrel lövünk, a másikkal gránátot dobunk, a gombok között pedig a tárgyhasználathoz szükséges mellett olyat is találunk, amivel hasra vágódhatunk, így elkerülve a barátságos tüzet. A lényeg, hogy a karakterünk mindig azt teszi, amit szeretnénk, nincs véletlenszerű faktor és felesleges bénázás, maga a játék amúgy is tartogat elég kihívást ahhoz, hogy legalább a kezeléssel ne kelljen szenvedni. A grafika PlayStation 4-en megfelelő, az árnyékok viszonylag jól néznek ki, a lábnyomok megjelenése pedig kimondottan látványos, de ezen kívül csak a korrekt karakteranimációkat lehet pozitívumként említeni, maga a környezet elég sivár, a textúrák is viszonylag alacsony felbontásúak.
A grafika hozza az elvárható minőséget, de azért lehetne jobb is.
[+]
A missziók elég érdekesek, egy pályán a nehezebb szinteken több dolgunk is lesz, amelyek közül az utolsó mindig az, hogy másfél percet kell várni a minket kimenekítő űrhajóra; ez a rész alacsonyabb szinteken kicsit unalmas, mert ilyenkor mindenki ledobja az automatikusan üzemelő gépágyúját (már ha maradt, mert a hadicselek száma küldetésenként korlátozva van, továbbá az újbóli használat előtt is van cooldown) és lefekszik a földre. Ettől eltekintve viszont nagyon izgalmas az egész, egyetlen egy embertől eltekintve mindenki normális volt, akivel játszottam, igaz, a tényleges megjelenés előtti időszakban próbálkoztam, azaz valószínűleg csak újságírók voltak a szervereken. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a Helldivers a maga kategóriájában egy mestermű, egyszerű, jól kezelhető, mégis elég összetett ahhoz, hogy a változatos küldetéseken és a fejlesztéseken át sokáig lekösse az embert. Barátokkal lehet a legjobban játszani, úgyhogy érdemes lehet rá beruházni, főleg, mert nem is kell annyira mélyen belenyúlnunk a pénztárcánkba.
Pro:
- Egyszerű, mégis lebilincselő játékmenet
- Kellemes kezelhetőség
- Sokféle fegyver és kiegészítő
Kontra:
- A grafika egy picit azért lehetne jobb
90
A Helldivers PlayStation 4-re, PlayStation 3-ra és PlayStation Vitára érhető el.
