A műfajt már ismerjük

Viszonylag ritkán van részem abban az örömben, hogy egy számomra teljesen ismeretlen termékről a tesztelés közben derül ki, hogy elképesztően jó. Ami azt illeti, az ilyesmi a lapcsalád többi tagjánál sem túl gyakori, hiszen a prohardveres kollégák valószínűleg ritkán kapnak olyan processzort, ami egy kis cég fejlesztése, a semmiből jön és kiderül róla, hogy nagyon gyors és keveset fogyaszt, ahogy a Mobilarenán sem jellemző az, hogy teljesen ismeretlen gyártóktól egyáltalán jól használható cuccokat kapjunk, de ott legalább néha azért megtörténik ez a dolog. A Gamepod viszont számomra ebből a szempontból a mennyország; ha Grath kollégához hasonlóan tájékozott lennék a kisebb címekkel kapcsolatban is, akkor pontosan tudhattam volna, hogy mire számíthatok a Helldivers-től, de mivel nem voltam, ezért a termékkulcs beírása előtt csupán egy percnyi videót néztem meg, ami alapján azt mondtam, hogy ez biztosan jó lesz.

Itt még nem gondoltam, hogy ez ilyen jó móka lesz.
[+]

Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire, pedig a svéd Arrowhead Game Studios nem kezdő a műfajban, az ő nevükhöz kötődik a kellemes kooperatív élményt kínáló Magicka, valamint a maga nemében állítólag egészen jó The Showdown Effect is, bár ez utóbbiról őszintén szólva szintém most hallottam először. Tesztünk tárgya hozzájuk hasonlóan egy klasszikus műfaj felidézése modern köntösben, de nem egy elfeledett játéktípusról van szó, hiszen a felülnézetes, kooperatív lövöldözős alkotásokból PC-re és az előző konzolgenerációra is viszonylag sok alkotás érkezett, azonban az általam próbáltak közül semelyik sem ért fel ahhoz, amit a Helldrivers nyújt.

A Szuper Földet minden irányból különféle ellenségek fenyegetik, a galaktikus térképet az összes játékos együtt formálja.
[+]

Pedig a hangsúly ebben az esetben nem a mennyiségen van, kivéve persze, ha az ellenségek számáról beszélünk, de erről majd a következő oldalon. Tesztünk tárgya gyakorlatilag semmiben nem akar eltérni a műfajtól elvárható jegyektől, egy pörgős, jó csapatmunkát igénylő, kimondottan nehéz akciójáték, ahol kellemes sebességgel kapjuk meg az újabb fegyvereket és fejlesztéseket. A történet is nagyon egyszerű, a jövő emberisége a Szuper Földön tengeti mindennapjait, ahol az irányított demokrácia jelenti a politikai berendezkedést. Utódaink enyhén agymosottak, ám nagy örömmel élik mindennapjaikat, hiszen tudják, az univerzum több szegletéből is leselkedő veszélyektől a Pokolbúvárok (Helldivers) védik meg őket, illetve magát a demokráciát, a szabadságot és a jólétet. Természetesen játékosként mi magunk is egyike vagyunk ennek a elit kommandónak, akik az ellenséges fajok egyedeinek likvidálása mellett a Szuper Föld nyersanyag utánpótlásában is komoly feladatot vállalnak.

Mesteri szórakoztatás

A Helldivers kapcsán két dolgot érdemes rögtön az elején megjegyezni; nehéz, illetve erősen épít a kooperatív többjátékos módra. Ami azt illeti, csapatban eleve csak az utóbbi módon lehet játszani, akik a kalandokat egyedül akarják élvezni, társak nélkül lesznek kénytelenek belevetni magukat a harcokba, ami egyébként nem feltétlenül jelent nagyobb kihívást, mint összehangolt akciókat folytatni, de az elesett bajtársaink feltámasztása kimarad a játékból; ha elhullunk, párszor még automatikusan visszaküldenek minket a csatába, csakúgy, mintha egy csapattársunk sikeresen felélesztett volna minket, de így azért nem annyira izgalmas a program. Plusz egyedül tényleg nehezebb is, a felülnézetes játékban ugyanis nem meglepő módon gyakorlatilag minden irányból jönnek a gaz ellenfelek, egy négyfős csapat pedig értelemszerűen négy irányba tud egyszerre lőni, míg egyedül csak egy helyre figyelhetünk. A kooperatív játéknál egyedül azért könnyebb az egyszemélyes rohangálás, mert legalább a saját csapattársaink nem fognak minket eltenni láb alól, ami a heves csatákban egyébként könnyen megeshet, legalábbis akkor, ha még nem rázódtunk bele a pokolbúvárkodásba.

Ez egy olyan játék, ami multiplayerben az igazi.
[+]

A missziók előtt egy űrhajó vezérlőtermében mászkálhatunk, ez lehet a saját gépünk vagy valaki másé is, attól függően, hogy egyedül vagy többszemélyes módban játszunk és mi hostoljuk-e a játékot, vagy csak becsatlakoztunk máshova, de ez igazából teljesen lényegtelen is, mert mindegyik vezérlőterem pont ugyanúgy néz ki. A jobbra lévő konzolon az ellenségekkel és fegyverekkel kapcsolatos információkat böngészhetünk, balra pedig katonánk tárgyait és képességeit fejleszthetjük az alapvetően szintlépéskor összegyűjthető pontokkal. Ahogy haladunk előre és egyre magasabb szinten leszünk, több fegyvert és perket érhetünk el, illetve különféle páncélokat is feloldunk, de ezek csak kinézetükben különböznek, az igazi nehéz páncélzat ugyanis egy perk formájában érhető el, jobban bírjuk vele a csatában, de lassabban tudunk futni, amire pedig sokszor rá leszünk kényszerülve. A fegyverek nagyon izgalmasak, két kategóriába vannak sorolva, elsődleges és másodlagos cuccokat is használhatunk, ez utóbbiak a pisztolyokat és az SMG-ket jelentik, ezeket a földön fekve, segítségre várva vagy épp magunktól feltápászkodva, illetve valamit cipelve is tudjuk használni, lévén egykezesek. A nagy fegyverek között géppuskákat ugyanúgy találunk, mint különféle high-tech eszközöket, mindegyik külön-külön is fejleszthető bizonyos tulajdonságában, de csak egy ideig, az első szinten is elérhető puskát nem lehet annyira feltápolni, hogy minden tulajdonsága a maximális szinten legyen, úgyhogy időről időre rá leszünk kényszerülve a fegyvercserére.

A fegyverek és a hadicselek fejleszthetők, a perkeket a szintlépéssel oldjuk fel.
[+]

Szintén fejleszthetők a játék legfontosabb kiegészítői, az úgynevezett stratagemek, amit magyarul hadicselnek nevezhetünk. Ezek között támadó és védekező dolgokat is találhatunk, mindegyiket rádión kell kérni és idő, mire megérkeznek; támadáshoz kérhetünk például légi támogatást, védekezéshez leszórhatnak nekünk egy kisebb aknamezőt vagy ledobhatnak egy automatikusan működő gépágyút - ami egyébként nem figyeli, hogy a tűzvonalában vagyunk-e, ami szintén fontossá teszi a hasra vágódást előidéző négyzet gombot. Szintén hadicsellel tudunk utánpótlást kérni, ami gyakorlatilag a meghalt társaink csatába visszalépését jelenti; ők ugyanúgy egy apró leszállómodullal érkeznek, mint az utánpótlás lőszer, a különféle fegyverek vagy éppen a már említett automatizált gépágyúak, ezek a leszálló modulok pedig agyon tudnak csapni bárkit, aki alattuk áll, legyen szó ellenségekről vagy saját magunkról. Ez a játék igen érdekes és szórakoztató pontja, néha a bajtársaink olyan áron élednek fel, hogy valakit agyonnyomnak, illetve nagyon jól tud jönni, ha a csatába érkező emberek leszállóegysége kilapít pár ellenséget, akik épp szorongatnak minket. Tegyük hozzá, előre lehet látni, hogy hova érkeznek majd a kabinok, szóval ha meghalunk, szinte biztos, hogy mi voltunk bénák.

Innen indulnak a küldetések.
[+]

A hadicseleket rádión keresztül lehet hívni, mindegyiknek külön kombinációja van, amit a d-padon lehet bepötyögni. A csata hevében erre sokszor nincs idő, de szerencsére a kombinációk nem változnak, szóval be lehet őket tanulni; ha sikeresen beírtuk a kódot, a jeladót egy gránáthoz hasonlóan dobhatjuk el, a leszállóegység oda fog érkezni, ahova eldobtuk a kis jelzőt. A pötyögés egyébként magukat a missziókat is végigköveti, a különféle interakciókat (pl. egy rakétaindító állomás beüzemelése stb.) is efféle módon indíthatjuk be. Szintén jópofa, hogy a küldetések előtt eldönthetjük (ha többen játszunk, akkor a host teheti meg), hogy a valószínűleg véletlenszerűen generált pályák mely részére érkezzünk. Az egy másik kérdés, hogy ekkor még nem látjuk, hol vannak az ellenséges hordák, szóval nem feltétlenül érdemes a célpontjainktól messze leszállnunk, mert ugyanakkora a sansz arra, hogy belefutunk pár méretesebb ellenségbe, mintha három méterre a célterülettől szállnánk le.

Nehézség, grafika, irányítás, összegzés

Az ellenségek monitorozása és kvázi a lopakodás az egyik legfontosabb része az egyébként roppant nehéz játéknak. A térképen láthatjuk a közeli hordákat, így villámgyorsan el tudjuk dönteni, hogy merre érdemes mennünk célunk eléréséhez; érdemes nem belemenni a lövöldözésbe, egyszerűen azért, mert nehezebb szinten az ellenség túlerőben van, és bár a küldetéseknek nincs időkorlátja, egyszerűen meghalunk, ha túl sokat csatázunk, nem ez a cél. Ilyenkor jön jól, hogy a csapattársak nem tudnak kifutni a képernyőnkből (kivéve, ha valaki már a földön fekszik, azt ott lehet hagyni), így egy hülye még nem fogja riasztani az ellenségeket azzal, hogy a karmaikba szalad; a csatatéren az ellenfeleink egyébként óriási, bogárszerű lények, kiborgok vagy high-tech robotok is lehetnek, attól függően, hogy a galaxis mely részén tevékenykedünk; egy bolygón viszont csak egyféle ellenség lakik. Járőrökbe is belefuthatunk, ha ezeket pár másodperc alatt likvidáljuk, nem riasztják a nagyobb csapatokat, akik egyébként szó szerint a semmiből is elő tudnak tűnni, a bogarak például kiáshatják magukat a földből, a robotok meg néha láthatatlanok, szóval simán elő tudnak tűnni előttünk.

Ketten már elég élvezetes a játék, de az igazi móka három embernél kezdődik. Egymásnak csak alapszintű jelzéseket adhatunk a d-pad segítségével (menjünk, állj, oké, negatív).
[+]

A Helldivers nagyon nehéz játék. A küldetéseknek egy 12-es skálán változik a szintjük, jó csapatmunkával a hatos környékén még mindent meg tudunk csinálni, de egyedül már a hármas szint (ami a könnyű fokozat) is kihívást jelenthet. Kilences szint fölött én még nem tudtam egy missziót sem megcsinálni, igaz, pár nap játék után nem is vagyok annyira fejlett, hogy ez egy reális dolog legyen. A játékban egyébként különféle járművek is vannak, de ezek közül én csak kettővel, a lépegetővel és egy három ágyúval is felszerelt APC-vel találkoztam, ez utóbbinak pont az a baja, mint a fegyvereknek úgy általában: nagyon hamar elfogy belőle a lőszer. A tárazás pedig más, mint a játékok többségében, ha egy félig üres tár helyett berakunk egy telit, akkor az a fél tár elveszik, szóval érdemes az utolsó golyót is kiereszteni, mielőtt megnyomjuk az R1 gombot.

A játékot mi PlayStation 4-en teszteltük, az irányítás ott nagyon kellemesre sikerült. Mozogni a baloldali kar segítségével lehet, nézelődni a másikkal, az egyik triggerrel lövünk, a másikkal gránátot dobunk, a gombok között pedig a tárgyhasználathoz szükséges mellett olyat is találunk, amivel hasra vágódhatunk, így elkerülve a barátságos tüzet. A lényeg, hogy a karakterünk mindig azt teszi, amit szeretnénk, nincs véletlenszerű faktor és felesleges bénázás, maga a játék amúgy is tartogat elég kihívást ahhoz, hogy legalább a kezeléssel ne kelljen szenvedni. A grafika PlayStation 4-en megfelelő, az árnyékok viszonylag jól néznek ki, a lábnyomok megjelenése pedig kimondottan látványos, de ezen kívül csak a korrekt karakteranimációkat lehet pozitívumként említeni, maga a környezet elég sivár, a textúrák is viszonylag alacsony felbontásúak.

A grafika hozza az elvárható minőséget, de azért lehetne jobb is.
[+]

A missziók elég érdekesek, egy pályán a nehezebb szinteken több dolgunk is lesz, amelyek közül az utolsó mindig az, hogy másfél percet kell várni a minket kimenekítő űrhajóra; ez a rész alacsonyabb szinteken kicsit unalmas, mert ilyenkor mindenki ledobja az automatikusan üzemelő gépágyúját (már ha maradt, mert a hadicselek száma küldetésenként korlátozva van, továbbá az újbóli használat előtt is van cooldown) és lefekszik a földre. Ettől eltekintve viszont nagyon izgalmas az egész, egyetlen egy embertől eltekintve mindenki normális volt, akivel játszottam, igaz, a tényleges megjelenés előtti időszakban próbálkoztam, azaz valószínűleg csak újságírók voltak a szervereken. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a Helldivers a maga kategóriájában egy mestermű, egyszerű, jól kezelhető, mégis elég összetett ahhoz, hogy a változatos küldetéseken és a fejlesztéseken át sokáig lekösse az embert. Barátokkal lehet a legjobban játszani, úgyhogy érdemes lehet rá beruházni, főleg, mert nem is kell annyira mélyen belenyúlnunk a pénztárcánkba.

Pro:

• Egyszerű, mégis lebilincselő játékmenet
• Kellemes kezelhetőség
• Sokféle fegyver és kiegészítő

Kontra:

• A grafika egy picit azért lehetne jobb

90

A Helldivers PlayStation 4-re, PlayStation 3-ra és PlayStation Vitára érhető el.