Felújított változat?
A problémát az jelentheti, hogy az említett feladatok megoldása nem feltétlenül egyszerű feladat, bár kortársai között a Grim Fandango egyébként egy viszonylag egyszerű, ésszerű feladványokkal operáló darabnak számított. A fejtörők utólag szinte mindig logikusnak tűnnek, de a megoldásuk előtt csak úgy repül az idő, viszonylag könnyű leragadni amiatt, mert nem húztunk ki egy fiókot vagy nem vettünk észre valami mást, ami a továbblépéshez szükséges. Ráadásul a Grim Fandango világa az elképesztő hangulat ellenére is nagyon statikusnak érződhet 2015-ben, mivel a különféle sandbox játékoknak köszönhetően már tényleg kipróbálhattuk, hogy milyen egy végtelenül kidolgozott, mégis közel korlátlan szabadságot biztosító környezet egy játékban. A Grim Fandango helyszínei úgy vannak tele élettel, hogy a játékos elől a pezsgés sokszor el van zárva, elég csak a legelső helyszínekre gondolni, ahol a parádé tőlünk pár méterre zajlik, mégsem mehetünk oda, helyette sétálgathatunk a teljesen üres úton. Fiatalabb koromban sok kalandjátékot játszottam végig (a Grim Fandangót egyébként pont nem), és nem tagadom, számomra némi csalódást jelentett ez a játékmenet így 2015-ben. Egészen másként emlékeztem erre az egészre, a komolyabb feladatok megoldása annak idején rendkívül nagy sikerélményt jelentett, a tesztelés során viszont inkább csak frusztrált voltam, amikor mindössze egy órám volt leülni, de abból háromnegyed azzal ment el, hogy tízszer bejártam azt az öt képernyőt, ahol épp mozoghattam, hogy megtaláljak valamit, amivel tovább tudok menni. Gyorsabban és könnyebben szerettem volna haladni, főleg, mert a történetet felnőtt fejjel sokkal élvezetesebbnek találtam, mint valaha. Vannak persze, akik ilyenkor valamilyen segítséghez nyúlnak, az internet korában ezt kicsit könnyebben meg lehet tenni, mint az 1990-es években lehetett.
Az eredeti játék trailere...
A felújított változatot szintén érheti kritika amiatt, hogy annyira azért nem lett felújítva; persze ez egy remastered kiadás, nem egy remake, de az ilyesmi inkább szokott működni a filmeknél, mint a játékoknál, itt ugyanis kicsit gyorsabban változnak a dolgok. Nem is biztos, hogy erre szükség lett volna egy teljes újraalkotásra, hiszen a kézzel rajzolt hátterek kvázi alacsony felbontásuk ellenére is jól mutatnak a nagy képernyőkön, a karaktereknél pedig eszünkbe sem juthat, hogy ennél magasabb poligonszámra lenne szükség, hiszen a baltával faragott kinézet jól passzol a Grim Fandango világához, ráadásul a karakterek nem pixelesek, csak minimalista kinézetűek. A szinkronhangok minőségére és a zenére pedig nem lehet panasz, a készítők szerencsére ezekhez is hozzányúltak, hogy megfeleljenek a kor igényeinek, de az alapjátékot dicséri, hogy a dialógusok napjainkban sem számítanak vontatottnak, sőt. Jelentősen változtak továbbá a fények és az árnyékok, ebből a szempontból a Remastered változat megfelel a kor igényeinek, de ez sem feltétlenül egy olyan dolog, amire a játékosok rá fognak csodálkozni; ma egyszerűen így kell kinéznie valaminek.
...ez pedig a felújított változaté; a jobb fényhatásokat könnyű észrevenni
Azt sem tudom megfogalmazni, hogy milyen más extrára számítottam volna, de valami azért igazán lehetett volna a csomagban, ami az újrajátszó játékosokat még boldogabbá teszi. Igaz persze, hogy nem egy teljes árú játékról beszélünk, a PC-re, Mac-re, PlayStation 4-re és PlayStation Vitára is elérhető szoftver ára 5000 forint alatt van, ennyiért pedig simán megér egy próbát a leporolt köntösben visszatérő klasszikus, még úgy is, hogy ez a műfaj nem a mai, rohanó világhoz lett kitalálva. Igazság szerint valószínű, hogy túl kemény is vagyok a Grim Fandango Remastered kapcsán, mert a játékkal nyilván még ma sincs semmi gond, hiszen gyönyörű, kidolgozott, logikus feladatokat ad, könyvként is simán megállná a helyté. Egy szempontból viszont nagyon rossz; akaratlanul is az arcunkba dörgöli, hogy eltelt 17 év, az idő nem állt meg.
Az persze egy érdekes kérdés, hogy a fiataloknak mennyire jön majd be ez a műfaj, de erre a kérdésre már nem én fogok válaszolni. Ha a válasz igen lesz, akkor remélhetőleg a szemtanúi lehetünk majd a klasszikus kalandjátékok visszatérésének. Persze csak azokénak, amelyek a Grim Fandangóhoz hasonlóan nem idegesítőek, kontrollerrel is jól játszhatók és nem a pixelvadászatról szólnak. Igazság szerint érdemes volt leporolni ezt a játékot.
Értékelés: 80
Bocha
