Csontváz a szekrényből
A Grim Fandangót valószínűleg mindenki ismeri; akár így is kezdődhetne ez a cikk, ha nem egy 1998-ban, tehát 17 évvel ezelőtt megjelent kalandjáték felújított verziójának tesztjéről lenne szó. De erről van szó, 1998 pedig nagyon régen volt, akkoriban még legjobb esetben is Intel Pentium II processzorokkal nyomulhattak azok az olvasóink, akik egyáltalán éltek, ezeknek a megoldásoknak a teljesítményét pedig ma már bármelyik okostelefon csípőből hozza. De a hardverek fejlettsége, és ebből adódóan a grafika csak egy dolog, nem egy ilyen szempontból érzékeny autós játékot újítottak fel, hanem egy rajzolt hátterek előtt játszódó kalandjátékot, ahol a külcsín sokkal kevésbé fontos, meg hát egyébként is, egy felújításnak pont arról kellene szólnia, hogy a mai szemmel nézve gyengének mondható elemeket lecserélik nekünk, miközben a pozitívumok megmaradnak.
Felújítva tér vissza a Grim Fandango [+]
Tesztünk tárgya viszont okozhat némi fejtörést a fiatalabb játékosoknak, mivel ez a műfaj mára gyakorlatilag eltűnt. Persze a harmadik x-et betöltött olvasóink szeme a szoftver bejelentésekor valószínűleg felcsillant, a Grim Fandango ugyanis egy olyan kor gyermeke, amikor még minden jobb volt, de a négy x fölöttieknek valószínűleg már ez is egy túlságosan modern alkotás, mert az igazi játékok még Commodore 64-re jelentek meg, egy Maniac Mansion felújításnak tehát biztos vannak, akik még ennél is jobban örültek volna. Lényeg a lényeg, nehéz lenne most megmondani, hogy a LucasArts klasszikusának leporolása mennyire volt jó ötlet. Az egy dolog, hogy a jelenlegi konzolgenerációra elérhető legjobb játékok között több felújított verzió is van, de egy The Last of Us vagy egy Metro 2033 azért teljesen, hiszen esetükben ma is létező műfajok legjobb alkotásairól van szó, amelyeket egy kis grafikai tuninggal újra el lehet adni mindenkinek. Azoknak is, akik az eredeti megjelenéskor kihagyták őket, és azoknak is, akik az előző konzolgeneráción hosszú órákat öltek bele a végigjátszásba.
A szinkronhangok minőségére nem lehet panasz [+]
A Grim Fandango egy rizikósabb vállalkozásnak tűnik, hiszen a megjelenése óta eltelt bő másfél évtizedben a játékok tényleg nagyon megváltoztak, erre pedig nem feltétlenül döbbent rá mindenki egészen addig, amíg nem vett elő egy ennyi idős alkotást és nem látta megint a saját szemével. Mert nagy móka, hogy már egy internetböngészőben is játszhatunk a klasszikus DOS-os alkotásokkal, de vajon hányan vannak azok, akik akár egy óránál többet rászántak gyerek- vagy fiatalkori kedvencükre, amikor az ismét elérhetővé vált? Lássuk be, a világ is egészen más lett, más tempóban éljük az életünket, ehhez pedig egyáltalán nem biztos, hogy passzol ez a műfaj. És amíg egy böngészőben ingyenesen elérhető DOS-klasszikus esetében sok kockázat nincs, a Grim Fandango Remastered egy kicsit a tűzzel játszik, az emberek ugyanis könnyebben csalódnak, ha valamiért pénzt is adnak, főleg akkor, ha kétszer teszik meg. Ugyanakkor az is lehet, hogy egy műfaj feltámadását sikerült felvezetnem ezekkel a kissé sötét sorokkal; ha a kalandjátékok között ugyanis van olyan alkotás, amit érdemes lehet felújítani, az pont a Grim Fandango.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
