Faragj fjordokat!
A játék legjobb része talán saját városunk építése, mégpedig azért, mert pajtásaink egész jól modellezett napirend szerint élnek, mindig alkalmazkodva a megváltozott körülményekhez. Van, aki szépen kertészkedik, a gyerekek hintáznak (ha építettünk nekik), délben mindenki eszik valamit, este meg sorok alakulnak ki a klotyó és a zuhanyzó előtt. A különböző jellegű szobákat a konyhától a raktáron át a páncélteremig a megfelelő méretű szoba kialakításán túl az oda illő tárgyakkal alakíthatjuk ki. Csinálhatunk akár minden lakónknak saját szobát is, vagy rámehetünk a zsúfolt, kommunális létre; kialakíthatunk szépen kövezett ösvényeket, vagy hagyhatjuk, hogy mindenki sárban tapicskoljon – csak rajtunk múlik, hogy mennyire koncentrálunk az igényes városépítésre, de a játék igazán azokat fogja szórakoztatni, akik vevők az ilyesmire.
Ugyanez igaz a terraformálásra is: az igazi élményt akkor kapjuk a Builders 2-től, ha az esztétikumot szem előtt tartva vájjuk ki saját folyónk medrét, ha az előírt X blokknyi területen túl is odafigyelünk füvesítésre, ha van erőnk kialakítani egy szép oázist a sivatag közepén. A városokon kívül viszonylag kevés tennivaló akad a saját magunk által kitaláltakon túl – küldetés persze bőven van, mint ahogy félig-meddig rejtett, Zelda-jellegű minifeladatokat is találhatunk de ezek ritkán bonyolultak. Szerencsére legalább az első rész idegesítő dolgait elhagyták (mondjuk a fegyverek kopását, vagy azt, hogy a fegyverek sebezték az általunk lerakott épületeket), kaptunk egy FPS nézetet, a futással, a teleportálással, illetve Breath of the Wildból átszedett siklóernyőzéssel pedig alaposan felgyorsult a játék ritmusa is. Van egy négyfős multiplayer is, de együtt csak egy külön szigeten építkezhetünk, a sztori világában nem.
Pontosabban a játékmeneté, mert maga a játék összességében elég dinamikátlan lett. Az átvezető jelenetek rendkívül lassúak és egyszerűek (még szinkron sincs), a küldetéseket túlzottan a szánkba rágja a játék, sztori fordulatait kilométerekről lehet látni, és számomra az egy kaptafára készült küldetések is jóval a mese – legalább 60 órányira levő – vége előtt is elkezdtek radikálisan veszíteni érdekességükből. A harc végig igen könnyű marad: egy kis óvatossággal még a legnagyobb lényeket is le lehet verni, akkor is, ha esetleg nem a legjobb fegyver van nálunk. De a halál amúgy sem jár súlyos következményekkel, tehát ha esetleg el is patkolnánk, akkor sincs nagy gond (viszont az automata mentés elég furán működik, így érdemes félóránként menteni egyet manuálisan is).
Van néhány remek megoldás azért a Builders 2-ben, az például nagyon tetszett, hogy a minitérkép nagyon hasonlít az eredeti Dragon Quest 2 grafikájához. Kellemes humort csempész a játékba az a millió szleng és eltérő beszédstílus, amelyekkel a rengeteg NPC-t ruházták fel. Talán pont azért nincs szinkron, mert ezeket nehéz lett volna úgy megszólaltatni, hogy az ne váljon kaotikussá – olvasva viszont néha kifejezetten kacagtató, ahogy az egyik karakter a legújabb Instagram-szlenget használva beszél, egy másik shakespeare-i fordulatokat használ, a harmadik meg walesi vagy épp ausztrál kifejezéseket kever beszédébe. És persze azt is muszáj megemlítenem, hogy az egyik fontos karakter, a terraformálásban hatalmas segítséget jelentő Wrigley egy szalmakalapos földigiliszta.
A sztori és a százszámra érkező küldetések miatt ugyan olyannyira céltalannak sosem fogjuk érezni magunkat, mint a Minecraftban, ahol lényegében csak saját ambíciónk, saját ötleteink biztosítják a kihívásokat, de sokadszorra is leírom: ha kifejezetten irritál a gondolat, hogy blokkonként farigcsálva és építkezve alakítsd ki saját világodat, a Builders 2 nem tudja teljes vonzerejét bevetni. Persze ennek a fordítottja is igaz: ha lazításként egy olyan játékkal töltenél el pár hetet, ahol nem kell minden idegszáladdal az eseményekre figyelni, ha vetélkedés és kemény kihívások leküzdése helyett inkább békésen relaxálnál a képernyő előtt, akkor erre tökéletes választás ez a játék.
A Dragon Quest Builders 2 PlayStation 4-re és Switch-re jelent meg.
Pro:
- Nagyszerű városépítés és mezőgazdaság;
- sokkal játszhatóbb az elődnél;
- bődületesen sok játékidőt kínál.
Kontra:
- A sztori elég lapos;
- végtelenül egyszerű harc „rendszer”;
- abszolút nincs benne feszültség.
75
Grath
