Dragon Quest Builders 2 teszt

  • (f)
  • (p)
Teszt – Írta: | 2019-07-25 11:55

Ha nem tetszik a kopár világ, építs egy szebbet – ez volt az alapötlete a Minecraft és a Dragon Quest elemeit keverő Buildersnek, és ezt viszi tovább a folytatás is.

[ Új teszt ]

Sárkány ellen logarléc

Nem véletlen, hogy ilyen népszerű az „X találkozása Y-nal” jellegű ötletelgetés: így könnyen be lehet mutatni egy még oly komplex tervet is, extra pluszként megszólítva két, már létező, és optimális esetben jelentős rajongótábort. Ebből a szempontból a Draqon Quest és a Minecraft összekeverése tökéletesnek tűnik, hisz előbbi elsősorban Japánban és konzolokon erős, utóbbi pedig nyugaton, és ott is inkább számítógépen, valamint mobileszközökön. Az első Builders azonban – bár bukásnak semmiféle túlzással nem nevezhető – talán nem lett akkora siker, mint amit talán várt tőle a világ. A második rész rengeteget javult, de az továbbra is igaz, hogy a hangsúly sokkal inkább az építkezésen, mintsem a harcon vagy a sztorin van.

Talán az a legjobb leírása a Builders 2 receptjének, hogy míg a játékmenet javát a minecraftos hagyományokra építették, addig a Dragon Quest felelős a körítésért – beszéljünk akár a történetről, akár a grafikáról, akár a játék felfedezős részéről. A nyersanyag-gyűjtés és az építés mindenki számára ismerős lesz, aki valaha ragadott csákányt a Minecraftban: a fizikára tekintet nélkül kockánként lehet kitermelni szinte az egész játékteret, tonnaszám gyűjtve zsákunkban a homokot, vasat, vagy épp keményfát jelképező blokkokat. Ezeket tetszés szerint persze le is pakolhatjuk, így ha elhordanál egy hegyet, és a helyére egy hatalmas szobrot építenél magadnak, hát ez is lehetséges. Nyilván nem lesz könnyű, és rengeteget kell vele szöszölni, de a Builders 2 elsősorban azoknak készült, akik számára az ilyesfajta aprólékos terepformálás vonzónak hangzik.

Választható nemű hősünk folyamatosan új recepteket tanul, és bár eleinte egy faajtó kifaragása is meghaladja képességeit, nemsokára már rokokó gyertyatartókat és komplex fürdőházakat tudunk legyártatni vele. Kísérletezni nem lehet, az új és új tervrajzok vagy a sztori mentén nyílnak meg vagy mellékes feladatok megoldása során szerzett szívekért vehetők – de mivel építési szabadságunk teljes, így is mindig több dolgunk lesz, mint időnk. Különösen azért, mert a mezőgazdaság is belépett a képbe, méghozzá egész komplex formában. Magokat kell gyűjtenünk, azokat megfelelő talajba kell ültetni –a paradicsomnak érdemes vizesárkot ásni, a padlizsánt pedig karózni kell –, majd jöhet az aratás, nyilván karddal. A terményeket (illetve az állatokból szedett alapanyagokat) meg is süthetjük, így gyártva a gyógyító termékeket.



[+]

Mivel a játék ezúttal nagyon vázlatosan a Dragon Quest 2 sztoriját követi, az elődtől eltérően egy rakás kisebb-nagyobb szigeten zajlik az akció. A bődületesen hosszú, de igazán izgalmassá sosem váló, általában a bájos és a bárgyú határán egyensúlyozó történet szerint hősünk egy kopár, lakatlan vidéken tér magához egy hajótörést követően.Itt hamarosan találkozik pár fura alakkal (beleértve Malroth-ot, is, az eredeti DQ2 főellenfelét, aki amnéziás tiniként jön velünk), és a hegytetőn lakó szőrős remete tanácsai mentén haladva hamarosan beindul a civilizációs folyamat. Első lépésként élelmiszerre van szükségünk, így elhajózunk egy másik szigetre, ahol egy röpke tízórás kaland során nem csak magok tucatjait szerezzük be, de szövetségesek méretes csoportjára is szert teszünk. Máskor a rántottáért folyó küzdelem jegyében csirkéket hajkurászva, vagy épp a főszigeten nem található ritka ércek miatt kell új és új földterületeket felfedeznünk – néha ezek véletlen generált, pici helyszínek, máskor pedig hatalmas birodalmak, újabb tízórányi saját sztorival és küldetésláncolattal.



[+]

Egyre méretesebb kolóniánkban mindig akad pár ember, akinek van valami nyűge, és persze ezeket főépítészként mindig nekünk kell megoldani. Néha csupán annyi a feladatunk, hogy felhúzzunk, bővítsünk vagy feldíszítsünk egy épületet, máskor viszont igazi expedícióra kell indulnunk hegyormokon, mocsarakon, sivatagokon keresztül. A városkákon kívüli részek természetesen rengeteg harccal járnak, ám sajnos ez nem valami élvezetes dolog – az egy támadásgombjával, kitérési vagy védekezési lehetőségek nélkül nehéz nem primitívnek nevezni a játék ezen részét.Bár eleinte élveztem a Dragon Questekből átemelt lények elkalapálását, úgy 15 óra után már inkább kerültem a harcot, és szimplán elfutottam az ellenfelek nagy része mellett.

Faragj fjordokat!

A játék legjobb része talán saját városunk építése, mégpedig azért, mert pajtásaink egész jól modellezett napirend szerint élnek, mindig alkalmazkodva a megváltozott körülményekhez. Van, aki szépen kertészkedik, a gyerekek hintáznak (ha építettünk nekik), délben mindenki eszik valamit, este meg sorok alakulnak ki a klotyó és a zuhanyzó előtt. A különböző jellegű szobákat a konyhától a raktáron át a páncélteremig a megfelelő méretű szoba kialakításán túl az oda illő tárgyakkal alakíthatjuk ki. Csinálhatunk akár minden lakónknak saját szobát is, vagy rámehetünk a zsúfolt, kommunális létre; kialakíthatunk szépen kövezett ösvényeket, vagy hagyhatjuk, hogy mindenki sárban tapicskoljon – csak rajtunk múlik, hogy mennyire koncentrálunk az igényes városépítésre, de a játék igazán azokat fogja szórakoztatni, akik vevők az ilyesmire.

Ugyanez igaz a terraformálásra is: az igazi élményt akkor kapjuk a Builders 2-től, ha az esztétikumot szem előtt tartva vájjuk ki saját folyónk medrét, ha az előírt X blokknyi területen túl is odafigyelünk füvesítésre, ha van erőnk kialakítani egy szép oázist a sivatag közepén. A városokon kívül viszonylag kevés tennivaló akad a saját magunk által kitaláltakon túl – küldetés persze bőven van, mint ahogy félig-meddig rejtett, Zelda-jellegű minifeladatokat is találhatunk de ezek ritkán bonyolultak. Szerencsére legalább az első rész idegesítő dolgait elhagyták (mondjuk a fegyverek kopását, vagy azt, hogy a fegyverek sebezték az általunk lerakott épületeket), kaptunk egy FPS nézetet, a futással, a teleportálással, illetve Breath of the Wildból átszedett siklóernyőzéssel pedig alaposan felgyorsult a játék ritmusa is. Van egy négyfős multiplayer is, de együtt csak egy külön szigeten építkezhetünk, a sztori világában nem.

Pontosabban a játékmeneté, mert maga a játék összességében elég dinamikátlan lett. Az átvezető jelenetek rendkívül lassúak és egyszerűek (még szinkron sincs), a küldetéseket túlzottan a szánkba rágja a játék, sztori fordulatait kilométerekről lehet látni, és számomra az egy kaptafára készült küldetések is jóval a mese – legalább 60 órányira levő – vége előtt is elkezdtek radikálisan veszíteni érdekességükből. A harc végig igen könnyű marad: egy kis óvatossággal még a legnagyobb lényeket is le lehet verni, akkor is, ha esetleg nem a legjobb fegyver van nálunk. De a halál amúgy sem jár súlyos következményekkel, tehát ha esetleg el is patkolnánk, akkor sincs nagy gond (viszont az automata mentés elég furán működik, így érdemes félóránként menteni egyet manuálisan is).

Van néhány remek megoldás azért a Builders 2-ben, az például nagyon tetszett, hogy a minitérkép nagyon hasonlít az eredeti Dragon Quest 2 grafikájához. Kellemes humort csempész a játékba az a millió szleng és eltérő beszédstílus, amelyekkel a rengeteg NPC-t ruházták fel. Talán pont azért nincs szinkron, mert ezeket nehéz lett volna úgy megszólaltatni, hogy az ne váljon kaotikussá – olvasva viszont néha kifejezetten kacagtató, ahogy az egyik karakter a legújabb Instagram-szlenget használva beszél, egy másik shakespeare-i fordulatokat használ, a harmadik meg walesi vagy épp ausztrál kifejezéseket kever beszédébe. És persze azt is muszáj megemlítenem, hogy az egyik fontos karakter, a terraformálásban hatalmas segítséget jelentő Wrigley egy szalmakalapos földigiliszta.

A sztori és a százszámra érkező küldetések miatt ugyan olyannyira céltalannak sosem fogjuk érezni magunkat, mint a Minecraftban, ahol lényegében csak saját ambíciónk, saját ötleteink biztosítják a kihívásokat, de sokadszorra is leírom: ha kifejezetten irritál a gondolat, hogy blokkonként farigcsálva és építkezve alakítsd ki saját világodat, a Builders 2 nem tudja teljes vonzerejét bevetni. Persze ennek a fordítottja is igaz: ha lazításként egy olyan játékkal töltenél el pár hetet, ahol nem kell minden idegszáladdal az eseményekre figyelni, ha vetélkedés és kemény kihívások leküzdése helyett inkább békésen relaxálnál a képernyő előtt, akkor erre tökéletes választás ez a játék.

A Dragon Quest Builders 2 PlayStation 4-re és Switch-re jelent meg.

Pro:

  • Nagyszerű városépítés és mezőgazdaság;
  • sokkal játszhatóbb az elődnél;
  • bődületesen sok játékidőt kínál.

Kontra:

  • A sztori elég lapos;
  • végtelenül egyszerű harc „rendszer”;
  • abszolút nincs benne feszültség.

75

Grath