A DOOM születése
Manapság már szinte nincs is olyan számítógépes játékos, aki ne hallott volna az id Software-ről, melyet négy egykori Softdisk alkalmazott, John Carmack, John Romero, Tom Hall és Adrian Carmack alapított 1991. február elsején. A srácok eredetileg Ideas from the Deep néven dolgoztak a Softdisknél, majd kiválásuk után először IFD, majd ID lett a stúdió neve, melyet később kisbetűsre váltottak, így kialakult a ma is ismert id Software név.
A fenti kép akkor készült, amikor a srácok még a Softdisknél dolgoztak. Balról jobbra: John Carmack, Kevin Cloud, Adrian Carmack, John Romero, Tom Hall és Jay Wilbur látható a fotón. Az id Software megalakulását követően több sikeres játékot jelentetett meg 1991-ben és 1992-ben, melyek közül a valódi áttörést az 1992. május 5-én megjelent Wolfenstein 3D jelentette számukra. A játék elkészítése mintegy 25.000 dollárba került, ám már az első hónapban az eladások után járó bevételük 100.000 dollár lett. Sikerét főleg annak köszönhette, hogy az első epizódot ingyen adták a játékosoknak, akik így kellően felpaprikázódtak ahhoz, hogy többet akarjanak, ezért megvásárolták a teljes programot.
A nagy sikert és a tömeges előrendelést követően elkezdték a Spear of Destiny című folytatás készítését, ám mivel ez még az eredeti játék motorját használta, John Carmack nekiállhatott a virtuális világ továbbfejlesztésének. Valami újat akart létrehozni, amit eddig sehol máshol nem láthattak, mégpedig démonokkal fűszerezve, melyek már régóta foglalkoztatták fantáziáját. A csapat tagjai mind egyetértettek abban, hogy a készülő játéknak az Alien és az Evil Dead II filmek alapján egy horrorral, pokollal és démonokkal teli alkotásnak kell lennie.
A címhez John Carmacknak volt is ötlete: Martin Scorese 1986-ban készült filmjében, a "Pénz színében", ahol Tom Cruise egy billiárdjátékost alakít, van egy jelenet, amikor kedvenc éjfekete dákótartó dobozában belép a billiárdterembe. "Abban meg mi van?" - kérdezi egy játékos. Erre Tom Cruise arca démoni mosolyra húzódik, mert tudja, milyen sors vár rájuk (John Carmack is pontosan tudta, hogy mit fognak rászabadítani a világra). - "Ebben?" - kérdez vissza Cruise, majd kinyitja a dobozt. - "A végzet." A végzet, azaz DOOM.
A DOOM-ot hajtó grafikus motorban feltűnt legfigyelemreméltóbb fejlesztés a változó világítás volt, immár végre nem csak teljesen világos és sötét, hanem akár villogó fényekkel megvilágított szobákat is képes volt alkotni John Carmack. A gondot az jelentette, hogy ekkor még VGA-ban programozott, ami csupán 256 szín megjelenítésére volt képes. Ám Carmack kreatívan megoldotta, hogy a játékos helyzetétől függően az objektumokon a színek különféle árnyalatát megfelelőképp cserélgesse a játék. A távol lévő dolgokon sötétebbek voltak a színek, majd ahogy egyre közelebb ért a játékos hozzá, a gép úgy cserélte ki egyre világosabbra az azt borító mintákon lévő színeket. Ennek hatására nemcsak szebben, de sokkal gonoszabbul is nézett ki a program.
A másik, szintén nagy volumenű újítás a pályák felépítésében következett be. A Wolfenstein csak tömbszerű pályaelemekből épült fel, míg a DOOM-ban immár tetszőleges szögben csatlakozhattak egymáshoz a poligonok. A lépcsők és liftként használható objektumok segítségével több szintesre is lehetett tervezni a pályákat, ezáltal még inkább valósághű hatást keltve életre.
A karaktereket ezúttal nem a szokásos módszerrel, kézzel rajzolták meg, hanem agyagból formázták ki őket, majd több irányból lefényképezték és bedigitalizálták. Legizgalmasabbnak viszont kétségtelenül a beígért hálózatos mód lehetősége ígérkezett. Az id Software 1993. elején egy sajtóközleményt adott ki, melyben bejelentették, hogy a DOOM többszemélyes módjában helyi hálózaton négyen, míg modemmel vagy soros kábellel összekötve ketten versenghetnek egymással. Akár egymás ellen is, halálig tartó ütközetben. Ebből aztán később megszületett a Deathmatch, amit ma már minden multis játék lehetőségei között megtalálhatunk.
Végül, 1993. december 10-én elérkezett a DOOM napja. A játékosok már türelmetlenül várták a shareware verzió megjelenését. Pontban éjfélkor több tízezer játékos kezdte el tölteni lefelé a wisconsini egyetem FTP-oldaláról a programot. A következő napokban és hetekben az összes olyan intézményt, ami nagy sebességű modemekkel volt felszerelve, szó szerint elárasztott a játék. Mindenki DOOM-ozott, még a kormányhivatalok alkalmazottjai is. A cégek adminisztrátorai külön programokat írtak ez ellen, ami az irodák számítógépeit átvizsgálta és mindenhonnan letörölte a DOOM-ot.
Az id Software annyi példányban értékesítette a játékot, hogy a megjelenése utáni első napban már profitot termelt számukra. Naponta 100.000 dollárnyi megrendelés érkezett be hozzájuk, amire még egyetlen játék esetében sem volt addig példa. A DOOM kiadásával John Romero és John Carmack valóban megváltoztatták a világot.
A fentebb olvasható bevezető elkészítéséhez David Kushner: A DOOM legendája című könyvéből válogattam össze az információkat. Mindenkinek ajánlom elolvasásra, sok minden kiderül belőle az id Software kezdetéről és történelméről.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
