Aktív témák
-
Nemvers
Tudom milyen az, amikor felnézel egy hófelhőre, és ott állsz valaki mellett, aki látja és érzi, amit te, és esik rátok a hó, és a nagyonnemegyforma hópelyhek csiklandozzák az orrod és fázol és mégis jó, és meleg és szeretős, és vidám és táncolós és nem engeded el a kezét, mert nem engeded el és távol van minden, ami gond, ami nem a boldogság, és minden egyszerű és egyértelmű és a világ összeáll egy egésszé a sok kicsi darabból, és olyankor szívesen felszólna az ember (vagy az ember lánya) a fenti vezérlőbe, hogy hé, ott fent, most tessék már kimerevíteni kicsit ezt a képet, hogy ez a pillanat, amikor mi így együtt itt, a hóesésben, hogy ne múljon el ez is olyan gyorsan és hirtelen, mint bármely más pillanat, mert ez most fontos, és legyen mindig, vagy ha nem is mindig, csak tovább, és akkor lehetne tudni, hogy mindig van értelme egy esős októberi kedd délelőttnek, mert ilyen pillanatok is vannak, amikor a hóesésben együtt a csendes éjszakában néztük a hófelhők hasát és az orrunkat csiklandozták a hópelyhek, és azt éreztük, hogy a világ összeállt egy egésszé a sok kicsi darabból, és hogy ez az igazibb valóság.
''És nagy kópék vagyunk. Igyunk barátaim, yo-hoo!'' - Jack Sparrow
