Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz MageRG #24807 üzenetére

    Nagyon röviden (épp ezért pongyolán):
    Isten és az ember kapcsolata bensőséges, de nem "horizontális", hanem "vertikális" dimenziójú - értsd jól: a szeretet, felelősség, hála, kötelesség, stb. nem relativisztikus (pl.: "a család az család"), hanem egzakt rendszerben meghatározott.
    A hála az életünkért (a világmindenségért), a szeretet a gondviselésért, a felelősség a bizalomért, a kötelesség a rendért, melyben kiteljesedhetünk (szabadság), a dicsőítés mindezek (és mások) felismerése okán.

    Fontos és sajátos mozzanat, hogy alávetettnek, szolgának lenni nem kizárólag azt jelenti, amit ma ember emberi vonatkozásban aktuálisan (jelentéstartalmában) vél, megél, érez, elítél, fél, stb.
    Istentől félni nem kell, a kiszolgáltatottságunk nem a kegyetlen önkényúr irgalmatlanságában, hanem a (nem tudom jobban megfogalmazni) fizikai-filozófiai létfüggésünkben gyökerezik (Miatta vagyunk). Ennyi.

    A legfélreérthetőbb, hogy azt a szeretet/szabadság/függés/stb. jelentést, vonzatot értik és feleltetik meg a hívők Isten-viszonyának, amit az emberek közötti esendő, sokszor bűnös, máskor felemelő viszonyában tapasztalnak. Ezt kivetítve nem esik le, "mitől jó ez"... Hát mert teljesen másról van szó (megélés, tartalom, következmény, szimbolika, érzés, stb. - minden értelemben).

    Szerk.: majdnem kihagytam egy dolgot - Isten oldaláról csak annyit tudunk, amennyit kinyilatkoztatott, a többi az "Ő dolga".

    nem tudom, hogy mennyire érthetőre sikerült saját szavaimmal körülírnom...

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

Új hozzászólás Aktív témák